Ég veled, Széles Sándor!
Néhány nappal ezelőtt írtuk meg, a magyar sajtóban elsőként, hogy Széles Sándor, a legendás úszóedző bajban van, kómában fekszik.
Botrányos visszhangoktól sem mentes elválása Gyurtáéktól nehéz helyzetbe hozták. Az úszóvilágban sokan őt tartották a legtehetségesebb, legjobb szemű úszóedzőnek Magyarországon. Szerette az uszodát, a medence mellett töltötte az életét.
Néhány nagy hatalmú irigyének mégis szúrta a szemét a géniuszokat oly sokszor jellemző szertelen stílusa, szenvedélyessége. Ki tudja már, hogyan is történt, de egy biztos, méltatlanul távol került a medencétől, a magyar úszósporttól. Aztán jött a remény, bízott a Bienerth Gusztávval történő találkozásban.
Több hétig készült, hogy elmondja, hogyan tenné jobbá saját tudásával, saját „kis” területén a magyar úszósportot. Nem akart sokat, csak egy kis medencét, egy őt megtűrő uszodát. Szó szót követett, végül nem kapta meg, amit kért. Bánatában ment el. És most mi is nagyon szomorúak vagyunk, akik szurkoltunk neki, akik drukkoltunk! Bíztunk abban, hogy az emberség és a tehetség utat tör magának ebben az embertelen és felszínes világban.
Ég veled, Sándor! Köszönjük a fantasztikus sikereket és a fényesebbnél fényesebb érmeket!