Elérkezett az idő, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat - Interjú Fekete-Győr Andrással
A semmiből robbant be idén év elején a Momentum Mozgalom, ami első húzásként megakadályozta a 2024-es Budapesti Olimpia megrendezését. Fekete-Győr András, a párttá alakult szervezet elnöke portálunknak adott interjújában iskoláiról, illetve arról is beszélt, hogy az eddigi külföldi tanulmányai alatt szerzett élményei hogyan formálták a világképét. Állami cégnél dolgozó édesapja kezdetben nagyon féltette őt a politikai szerepvállalása miatt, ma már azonban maximálisan támogatja. A fiatal pártelnök úgy véli, a Momentum legfontosabb üzenete, hogy az ember közösségben erős, egyénenként viszont gyenge. 2018-ban céljuk a rendszerváltás, ha viszont nem kerülnek kormányra jövőre, akkor kiépítik az országos hálózatukat, a cselekvés köreit, és egy árnyékkormányt hoznak létre. Szóba került az Origo-látogatás, az elengedhetetlen közmédia-reform, illetve az, hogy miért baj, hogy a magyar politikai kultúrának nem része a hibák beismerése. A Momentum vezetője a mai propagandistákról úgy tartja, egyszer majd kezet nyújthatnak egymásnak, de csak akkor, ha kihúzzák magukat, felállnak, otthagyják a propagandagépezetet, és bocsánatot kérnek azoktól, akiknek kárt okoztak.
Zsúrpubi: Egy márciusi interjúban arról beszéltél, hogy nehéz volt elfogadnod magadban, hogy az út, amire ráléptél, annak a végén bizony politikusi karrier lesz. Máig gyötörnek rémálmok ezzel kapcsolatosan?
Fekete-Győr András: Az elfogadás felé vezető út vége felé járok, a többiekkel együtt. Ez nemcsak egy személyes aggály volt, rengetegen így éreztek a Momentumban.
ZSPB.: Akkor már kiléptél a tagadás fázisából és az elfogadásnál tartasz?
F.Gy.A.: Persze, más út nincsen. Egyébként, ha az elmúlt két és fél évtizedben a politikai elit elvégzi a tőle elvárt munkát, akkor nem lenne Momentum. Jó, lehet, hogy mégis lenne, mert a fiatal generáció így is, úgy is megszervezte volna magát, mivel a Jobbikon kívül senki nem szólította meg őket, egy jó ideje pedig ők sem igazán. Személy szerint azonban nem biztos, hogy elkezdtek politizálni, ha nem ilyen csapnivaló munkát végeznek. Volt bennem egy nagyon rossz érzés, ami a legtöbb magyar emberben megvan, miszerint a politikus egy gerinctelen, álnok, hazug és modoros ember. Na, ilyenné soha nem akarok és nem is fogok válni, így ez motivál is, hogy más legyek. Bizonyítani kell az embereknek, hogy van lehetőség közvetlen, felelős érzelmű és pozitív gondolkodású politizálásra és politikusi emberképre is.
ZSPB.: Szeretném megfejteni, honnan indult Fekete-Győr András. Olvastam, hogy az általános iskolát Solymáron végezted. Hogyan kerültél éppen oda, mikor Budapesten születtél?
F.Gy.A.: Budapesten, egész pontosan Pesthidegkúton laktunk, tulajdonképpen a Budapest vége táblától 50 méterre. A sváb településen, Solymáron volt az egyik legközelebbi általános iskola. A családomban a nyelvtudás mindig is meghatározó fontosságú volt. A solymári egy kéttannyelvű iskola, németül és angolul is tanultunk. Érdekes volt a sváb kisebbség élete, a rozmaringos-nemzetiszínű zászlós néptánc meg a népismeret. A történelemoktatás mindent vitt.
ZSPB.: Nyomtad is a sváb néptáncot?
F.Gy.A.: Muszáj volt nyomni, de nem mondom, sokáig élveztem is. Sok szép szoknya, sok szép haj és mosolygós arc, sok szép kalap.
ZSPB.: Micsoda címlap lehetne ebből!
F.Gy.A.: Elkéstetek 15 évvel. A solymári egy elég konzervatív iskola volt. Hat osztályt végeztem ott, nagyon szerettem, a Templom téren nőttem fel, az oktatás pedig színvonalas volt.
ZSPB.: Édesanyád mivel foglalkozik?
F.Gy.A.: Külkereskedelmet tanult még az előző rendszerben, aztán dolgozott az Electroluxnál, majd egy orvosi műszerekkel foglalkozó, internetes közvetítő cége volt sokáig Magyarországon, ma pedig már nyugdíjas. Mindemellett a gyerekeinek minden szeretetet megadó és őket tanulásra sarkalló anya. Nélküle sehol nem lennénk a húgommal.
ZSPB.: Az tudható, hogy közgazdász édesapádat 2010-ben az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) ügyvezető igazgatójának választották, ami öt évre szólt. 2015-ben újra választották?
F.Gy.A.: 2015-ben meghosszabbították a szerződését. Azt tudni kell, hogy ő volt az egyik alapítója ennek a szervezetnek. Állami megbízás alapján, törvény hozta létre, valamikor az 1990-es évek elején. Sokáig az ügyvezető igazgató helyettese volt, majd 2010-ben jött el a pillanat, hogy ügyvezető igazgató lett. Ő a nemzetközi betétbiztosításban, illetve betétvédelemben kiemelkedő szakértőnek számít, akit jegyeznek Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Európában egyaránt. Szigorú és végtelenül tisztességes, büszke ember.
ZSPB.: Felmerül az emberben, hogy a te politikai szerepvállalásod nem jelent valamilyen kockázatot az ő karrierjére nézve?
F.Gy.A.: Tartottam tőle, most viszont úgy vagyok vele, hogy várjuk ki a végét. 2020-ig tart a mandátuma, bízom benne, hogy ki is fogja tölteni. Kapcsolatban van a Nemzetgazdasági Minisztériummal, a Magyar Bankszövetséggel, illetve a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi szervezet-felügyeleti részlegével is. Biztos vagyok abban, hogy jelenleg a Fidesz szemében apukám egy szálka, de hogy fognak-e lépni az ügyében, azt nem tudom - azt próbálják meg!
ZSPB.: Egyébként mit szólt ahhoz, hogy politikai babérokra törsz? Támogatott, biztatott vagy inkább óva intette a fiát ettől?
F.Gy.A.: Május 1-jén tartottuk az első demonstrációnkat Európához tartozunk! címmel, és ő is kint volt a tömegben. Ezt megelőzően a legutóbbi tüntetés, amin részt vett velem együtt, az egy Fidesz nagygyűlés volt. Nem vennék mérget arra, hogy a Momentum elkötelezett szimpatizánsa, de nyilván kiment a fiát meghallgatni, tehát büszke mindarra, amit csinálok, csinálunk. Nagyon fontos ez nekem, az apai, családi elismerés és támogatás. Persze, hosszú ideig hihetetlen mód féltett ettől az egésztől. Ő már két éve tudott arról, hogy mi leszünk a Momentum, még bőven a nyilvánosságra lépésünk előtt. Volt sok olyan család különben, ahol nem tudták, hogy a gyerekük szervezkedik a háttérben, és készül a generációváltásra.
ZSPB.: Térjünk vissza az eddigi életutadra. Egyetemi tanulmányaid alatt Erasmus ösztöndíjjal két szemesztert jártál a heidelbergi egyetem jogi karára. Milyen tapasztalatokat szereztél ott?
F.Gy.A.: Ez egy hatalmas fordulópont volt. Heidelberget megelőzően részt vettem különféle nemzetközi versenyeken, a saját utamat jártam, szerettem a külföldi kalandokat, de a magyarokat is, amikor például Miskolcon az Európai Unió gazdasági jogának egyik jogvitájában versenyeztünk az ELTE-csapattal. Heidelbergben viszont volt egy olyan évem, amikor úgy éreztem, mintha egy szigeten ülnék, ahol csak szemlélem az életet, a dolgok haladását, azt, hogy mi történik velem. Volt időm az önreflexióra. Ott fordultam el a privát karrier igényétől, onnan kezdve nem éreztem már át az ügyvédkedést. Persze úgy voltam vele, hogy bele fogok ízlelni a miheztartás végett, és dolgoztam is a szakmában, de ekkor már sokkal fontosabbá váltak a rendszerszintű problémák, a társadalmi összefüggések, a világ és Magyarország sorsa. Ekkor azonban az apátiánál fogva még nem volt számomra világos, hogy ezek a gondolatok a politikához vezethetnek egyszer. A társadalmi orientáció tehát megszületett, és annyit már tudtam, hogy nem lesz kenyerem a privát karrierizmus. Nem mintha bármi baj lenne vele, csak én másként kezdtem el gondolkodni a társadalmi felelősségvállalásról.
ZSPB.: Honnan jött az elhatározás, hogy a jogi pályát válaszd?
F.Gy.A.: Én egy konzervatív és antikommunista családból származom, főleg anyukám ágán. Anyai nagypapám Kolozsváron született, Kuncz Ödön dédnagyapám pedig nemzetközileg elismert jogászprofesszor volt, aki az ELTE dékáni tisztségét kétszer is betöltötte. Aradon született, és amikor 1918-ban a román hadsereg megtámadta Erdélyt, akkor el kellett hagyniuk a szülőföldjüket, és átköltöztek a mai Magyarország területére. A Rákosi-rendszerben minden tisztsége alól felmentették és kényszernyugdíjazták az ELTE dékáni pozíciójából. Azóta is az ő kft-kről, rt-kről, értékpapír- és kereskedelmi jogról írt tankönyvei határozzák meg a vonatkozó jogi gondolkodást, elképesztően széleskörű a jogi öröksége. A nagypapám pedig a Magyar Nemzeti Bank jogtanácsosa volt, 1956-ban a Forradalmi Tanács vezetője. Természetesen rögtön kirúgták, ezért a nagymamámmal együtt jó ideig nem találtak munkát. Később végül rehabilitálták, majd a Járai Zsigmond vezette MNB kárpótlást is fizetett emiatt.
ZSPB.: Szóval akkor a család ezer szállal kötődött a jog területéhez.
F.Gy.A.: Abszolút. Habár imádtam a gimiben a színjátszó köröket, versenyeken is indultam, és kacérkodtam a gondolattal, hogy jelentkezzek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Játszottam többek között Retket a Portugálból, Sipos urat Az üvegcipőből: izgalmas és tanulságos mások karakterébe bújni. Mindig is a történelem volt a kedvenc tantárgyam, és szerencsémre az egyik legjobb töritanár, Németh György János tanította. Volt ez a dilemmám, hogy akkor mihez kezdjek, érdekelt a töri, de a színészkedés is és ott voltak a család jogi hagyományai. Sokat beszélgettünk a családban erről, aztán végül azzal nyugtattak, hogy ha annyira akarsz színészkedni, akkor azt majd lehet a bíróság előtt a perbeszédeknél. Végül beadtam a jelentkezésem a jogra, amit sosem fogok megbánni.
ZSPB.: 2014-ben a párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamaránál (ICC) voltál szakmai gyakorlaton. Mit tanultál ott?
F.Gy.A.: A Kereskedelmi Kamara nemzetközi választott bíróságán voltam gyakornok. Az egész világot felosztják különféle részlegek között, én a német csapatban dolgoztam, a német nyelvű és a Benelux államokban felmerülő kereskedelmi jogviták rendezésével foglalkoztam. Különleges tapasztalat volt, és Párizsban ébredtem ismét politikai öntudatra hosszú idő után. Párizs azért marad felejthetetlen, mert rájöttem, hogy hoppá, van lehetőségem a változtatásra, ez pedig politikai felelősséget jelent. Politikai közösséget kell tehát szervezni.
ZSPB.: Hát, Ady is éppenséggel Párizsban inspirálódott. Ez már csak egy ilyen város…
F.Gy.A.: Igen, Párizs sok magyarra hatott inspirálóan és ösztönzően.
ZSPB.: Azt olvastam, hogy tavaly óta a berlini Humboldt Egyetemen politikatudományt hallgatsz. Mostanában is kijársz Berlinbe?
F.Gy.A.: Már nem, ez tavaly nyárig tartott. A német szövetségi parlamentben, a Bundestagban dolgoztam Hans-Peter Friedrich mellett, amivel párhuzamosan beiratkoztam a Humboldt Egyetemre. Friedrich egyébként német szövetségi belügyminiszter volt, majd mezőgazdasági miniszter, jelenleg pedig a CDU/CSU EU-politikáért felelős frakcióvezető-helyettese. Velejéig konzervatív politikus. Jelen voltam, amikor Gulyás Gergely, Prőhle Gergely, Hende Csaba, Göncz Kinga és a Konrad-Adenauer-Stiftung politikai alapítvány közös delegációja ott járt nálunk, én készítettem többek között elő ezt a találkozót tartalmilag. Írtam arról, hogy mi a nagy helyzet Magyarországon, persze mindezt objektíven és tárgyilagosan. Ezen kívül Novák Katalin családügyi államtitkár látogatásakor is ott voltam, ilyen meetingeket készítettem elő, monitoroztam az európai fejleményeket, azokról beszámolót csináltam. Elkísértem Hans-Peter Friedrichet például Hofba, bejártuk a választókerületét, különféle falvakat látogattunk meg, átadott egy katasztrófavédelmi központot, sokat beszélgettem a helyiekkel. Megtanultam tőle, hogy mindennek az alapja az emberekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolat, erről szól ez a hivatás.
ZSPB.: Azok alapján, amiket elmondtál, elég sok mindenre rálátásod lett. Össze tudnád foglalni, hogy az eddigi tanulmányaid a során külföldön szerzett élményeid hogyan formálták a gondolkodásmódodat?
F.Gy.A.: Az biztos, hogy nyitottá váltam azáltal, hogy számos embert, kultúrát és társadalmat ismertem meg valamilyen szinten. Nagyon szerettem kérdezni és megismerni, érdekelt, hogy más társadalmakban milyen kihívások vannak. Németországban a legfontosabb tanulság számomra a kompromisszumkészség elsajátításának szükségessége volt. Abban a politikai kultúrában, ami ott van, ahol egy nagykoalíciós kormány vezeti az országot hosszú évek óta, és folyamatosan próbálja megteremteni az arany középutat oldalak és nézetek között, társadalmi konszenzust teremtve a vitázás és érvelés eredményeként. Ott is vannak problémák és kihívások, de sokkal fejlettebb a demokrácia, és például nincs egyoldalú propaganda vagy ellenségkép-gyártás.
ZSPB.: Adja magát a kérdés, hogy mi a filozófiád, illetve, hogy mely politikai irányzatok állnak hozzád közel?
F.Gy.A.: Lehetetlenség egyetlen politikai filozófiát kiemelni. Olyan alapvető értékeket követek mint a nyitottság, a kompromisszumkészség és a konstruktivitás. Nyilván demokrata vagyok, hiszek a versenyben és a teljesítmény fontosságában is, mint rendezőelvben. Azt látjuk, hogy a magyar emberek többsége nem érti, miért jó egy demokráciában létezni, miért jó, ha a hatalmat korlátozzuk, miért fontos, hogy vitázzunk kérdésekről, vagy ha olimpiát akarunk rendezni, akkor előtte legyen társadalmi vita, és így tovább. Mindezek mellett hazafinak vallom magam, jól ismerem a magyar történelmet, nagyon szeretem a kultúránkat, a nyelvünket, imádom kifejezni magam a nyelvünk által. Heidelbergben váltam szociálisan érzékennyé, mert ott megtanultam a legkülönfélébb problémákra reflektálni. Láttam, hogy nekem milyen lehetőségeim adódtak az életben, szemben sok más emberrel, és nagyon szeretném, hogy minél többen részesülhessenek azokból, mint én: részben emiatt csinálom ezt. Kifejezetten bánt, hogy idehaza majdnem a társadalom fele nélkülözni kénytelen, és nem részesülhet azokból a javakból, amiket amúgy az uniós tagság lehetővé tenne nekünk. Haladó gondolkodású vagyok, aki kész befogadni az újat, de azért a fontolva haladás is érték számomra, tehát elfogadom, hogy nem lehet egyik napról a másikra óriási reformokat végrehajtani.
ZSPB.: Amióta megjelentetek a színen, sokan próbálják rátok aggatni a budapesti értelmiségi párt címkéjét. Az elmúlt hónapokban országjárásba kezdtetek, hogy testközelből találkozzatok a mindennapok problémáival. Mit gondolsz, mivel tudjátok megszólítani nemcsak a vidéki nagyvárosokban élőket, hanem a leszakadó régiók lakóit is?
F.Gy.A.: A legfontosabb üzenetünk Magyarország számára, hogy közösségben erősek vagyunk, egyénenként viszont gyengék. Mi, a Momentummal ezt minden áldott nap megtapasztaltuk. Amiről őszintén és hitelesen beszélni tudunk első körben, az az, hogy mi 143-an meg tudtunk valósítani egy társadalmi mozgalmat az olimpiai népszavazás kapcsán, és összegyűjtöttünk 266 ezer aláírást, megmozgattunk 1700 aktivistát, továbbá a világ figyelmét sikeresen ráirányítottuk arra, hogy igenis van demokratikus akarat a magyar emberekben. Ennek a legfőbb üzenete az, hogy merj politizálni, mert ez nem egy rossz dolog, sőt, éppen a saját sorsod irányításának az eszköze. Elérkezett az idő, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat. Ha arra gondolsz, hogy milyen üzenetek lesznek a választási plakátjainkon, az még a jövő zenéje. Az mondjuk tuti, hogy nem a „Fizessenek a gazdagok!”, mert nem keltünk feszültséget a társadalom különböző érdekcsoportjai között. Amikor elmegyünk különböző helyekre, és moderált formában, mélyre ásva beszélgetünk emberekkel, az nagyon sokaknak tetszik. Mert ez hiányzott nekik. A cselekvés köreinek koncepciója a következő hónapokban válik valósággá. Először az alapszervezeteket kell felállítani, ami azért fontos, mert az olimpiai népszavazási kampány másik fontos üzenete, hogy szervezett, profi, politikai közösségként lehet csak változtatást elérni. Ha eredményeket akarsz produkálni, akkor nem elég, hogy lelkes vagy és őszintén akarod. Mindennek megvannak a saját mechanizmusai és eszközei. Éppen ezeket akarjuk és fogjuk is átadni az alapszervezeteknek, valamint a helyi közösségeknek. Azt viszont ők tudják, hogy helyben milyen problémákat lehet és kell megoldani.
ZSPB.: Mostanában valamivel kevesebbet hallani az ügynökaktákról, ami még nem is olyan régen a Momentum következő nagy témájának ígérkezett. Továbbra is ezzel – legalábbis részben ezzel – akarja magát a párt pozicionálni a választásokra?
F.Gy.A.: Az ügynökakták kérdése továbbra is fontos. Azért nem beszél mostanában erről többet a Momentum, mert a közéletben még ennél is fontosabb ügyek merültek fel. Például a felsőoktatási törvénynek a kormányzat által kezdeményezett és az országgyűlés által hihetetlen gyorsasággal elfogadott módosítása, ami ellen fel kellett szólalnunk. A másik prioritásunk a civil szervezetek vegzálásának megakadályozása. A harmadik a fokozódó orosz befolyás elleni kiállás. Mindezek nagyobb hangsúlyt kaptak például a május 1-jei rendezvényünkön. Ettől függetlenül az ügynökakták teljes nyilvánosságát garantáljuk, amikor a Momentum kormányra kerül.
ZSPB.: Beszéljünk a rövid és hosszú távú vízióitokról. Mit szeretnétek 2018-ban, illetve 2022-ben?
F.Gy.A.: A Momentum sokat fejlődött az elmúlt három hónap leforgása alatt, már ami az elképzeléseinket, a terveinket, a céljainkat és az irányokat illeti. Azt hiszem, ez elég nyilvánvaló, ha megnézzük, mivel léptünk politikai erőként a nyilvánosság elé idén januárban, és mondjuk május 1-jére hova jutottunk. A célok nagyságrendje a Momentummal együtt nő, válik egyre határozottabbá. 2018-ban a rendszerváltás a cél. A 2010 után kiépült szisztémát nem csupán megváltoztatni kell, hanem egy új rendszert kell helyette építeni. A jelenlegi rendszer megdöntése 2018-ban esedékes, az utána következő évek, sőt évtizedek kihívása egy kiszámítható, békés és modern rendszer megvalósítása. Az a célunk, hogy kormányra kerüljünk, ezen dolgozunk nap mint nap. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatokat hízelgőnek tartjuk, azaz a 4 százalékot a teljes népesség körében, de nem ülhetünk a babérjainkon, mert ezt folyamatosan növelnünk kell, hogy hinni lehessen abban, hogy a Momentum át tudja venni az irányítást Magyarországon.
ZSPB.: Tegyük fel, hogy jövőre bejuttok a parlamentbe. Egyre többen vannak azon az állásponton, hogy a maihoz hasonló fideszes többségű országgyűlésben szinte képtelenség érdemben politizálni. Akkor pedig marad az utca. Erről mi a véleményed? Esetleg abban reménykedtek, hogy nem áll elő ismét ilyen helyzet?
F.Gy.A.: Ha az a forgatókönyv valósul meg, hogy nem kerülünk kormányra, akkor egyet kell értenem veled, nagyon lecsökken az értelmes parlamenti munka lehetősége. Beszéltünk olyan ellenzéki politikusokkal is, akik úgy vélték, hogy nem volt teljesen hiábavaló a szakbizottságokban végzett tevékenységük, mert némi hatást tudtak gyakorolni bizonyos törvényekre vagy azok módosítására. Ebben az esetben sokkal nagyobb erővel dolgoznánk a Momentum országos hálózatának kiépítésén, társadalmi beágyazottságunk elmélyítésén, a cselekvés köreinek kiszélesítésén. Ha kell, az állam helyett végzünk majd el közfeladatokat, az állam helyett képzünk majd ki polgárokat, és az állam helyett fogunk megvitatni bizonyos kérdéseket, ha ezek a dolgok egy Fidesz-kormány számára nem fontosak vagy relevánsak. Tehát az elsődleges feladatunk a cselekvés köreinek a kiépítése, fenntartása és fejlesztése lesz. Így a körök által helyi szinten elvégzett munka az országos szervezetnek is arcot fog adni, amit az országgyűlésben a legnagyobb eréllyel és határozottsággal lehet képviselni. Pontosan az a legnagyobb baj a mai magyar politikával, hogy egy szakadék tátong a politikusok percepciója és munkája, illetve a valóság és az emberek mindennapjai között. A Momentum csakis úgy kerülhet kormányra vagy vezető pozícióba, hogyha ismeri az ország és a társadalom erőforrásait. Az olimpiás népszavazási kampány alatt is csak úgy lehettünk sikeresek, hogy december 1-jét megelőzően, amikor beadtuk a népszavazási kezdeményezést, háromnegyed évig azzal voltunk elfoglalva, hogy megismerjük egymást, dolgozzunk együtt egy szervezetben, kialakítsuk a bizalmi viszonyokat, hogy pontosan tudjuk, kit hol és milyen körben lehet majd alkalmazni, amint beindul a kampány. Gyakorlatra tettünk szert az aktivista-logisztika, a kommunikáció, az IT, a rendezvényszervezés és a HR területén, láthattuk, kik, hol állják meg a helyüket. Ugyanez van nagyban a társadalomszervezés és a nemzeti célok realizálásában is. Azért járjuk az országot és hozzuk létre a köröket, azért voltunk Bécsben, Berlinben, Brüsszelben, illetve a határon túli magyaroknál is, hogy megismerkedjünk a helyi magyar közösségekkel, kiépítsük vagy gyarapítsuk azokat. Most pedig Kárpátaljára megyünk. Fel kell mérnünk azokat a társadalmi, gazdasági és politikai erőforrásokat, amiket majd integrálni, koordinálni, irányítani lehet és szükséges. A politikus természetesen víziókat is ad, de elsősorban közösségszervező, akinek át kell látnia, milyen társadalmi erőforrások felett diszponál, és tisztában kell lennie vele, hogy tulajdonképpen mit is irányít. Analógia van egy szervezet működtetése és egy ország vezetése között. Profikká akarunk válni a Momentum megszervezésében és működtetésében, amit egy az egyben át kívánunk majd ültetni a jövőbeli állam- és társadalomszervezésünkbe. A profizmusnak, amit nagyon fontosnak tartunk, meg kell majd jelennie a magyar állam irányításában is. A legjobb embereket kell a tudásuknak és képességeiknek leginkább megfelelő pozíciókba helyezni. Ez a kulcsa annak, hogy komolyan elérhető célokat határozhassunk meg hazánknak, és azokat magabiztosan, hatékonyan megvalósítsuk a társadalommal.
ZSPB.: Beszélgessünk egy kicsit a választásokhoz vezető útról. Nemrég interjúztam Gulyás Mártonnal, aki most indította útjára a Közös Ország Mozgalmat, ami elsődlegesen egy arányosabb, igazságosabb és konszenzuson alapuló választási rendszert kíván kikényszeríteni még a voksolások előtt, mert szerinte a jelenlegi keretek között a parlamentbe bejutni édeskevés. Amit ő elképzel, az egy szisztematikusan felépített társadalmi kampány konkrét határidőkkel. Tőle idézek: „A Párbeszéd szintén jó ötletnek tartja, sőt a Momentum sem zárkózott el ettől. Értik, hogy nem az én pozícióm vagy befolyásom erősítéséről van itt szó elsősorban, hanem arról, hogy a Fidesz által felépített karámból ki tudjanak szabadulni.” Mi a véleményed erről? Elképzelhető, hogy a Momentum tevékenyen támogatni fogja ezt a kezdeményezést?
F.Gy.A.: Szerintem maga a problémafelvetés nagyon fontos volt Gulyás Márton részéről, mert talán most ment át először a társadalom szélesebb rétegei felé igazán az az üzenet, amiről egyébként korábban már sokan, sok helyen beszéltek. Nagyon okosan tette Gulyás Márton, hogy bedobta a témát, ami így a közbeszéd tárgya lett. Ő egy teljesen arányos választási rendszert tűzött a zászlajára, amivel a Momentum szakmailag nem ért egyet, ugyanis a többségi jelleg fontos az ország kormányozhatósága érdekében. A jelenlegi választási rendszer azonban úgy igazságtalan, ahogy van. A győztest túlkompenzálja, és ez a legnagyobb probléma vele a Momentum szerint. Meg kell nézni, mik a pontos célkitűzések, illetve a határidők, azok megvalósíthatók-e, de azt világosan kell látni, hogy a Fideszt senki sem fogja megverni egy tárgyalóasztalnál. Nekik nem érdekük ilyesmiről beszélni, amíg ők a legerősebb párt Magyarországon. Mindazonáltal hasznos a kérdésről beszélni, mert ezt a választójogi törvényt mindenképpen módosítani kell, amihez összpárti egyeztetésre lesz szükség. Abban a tekintetben viszont szkeptikus vagyok, hogy ez a közeljövőben kivitelezhető-e. Nekünk az az egyértelmű és határozott célunk, hogy mi váljunk a legerősebbé, mert a rendszer a jellegéből adódóan a legerősebb szereplő helyzetét még tovább erősíti. Nem igaz az az állítás, hogy a jelenlegi szabályozás mellett ne lehetne leváltani a Fideszt. Ha nekik 2 millió szavazójuk van, akkor nekünk ennél eggyel többet kell szereznünk, és megkezdjük a rendszer új, kiszámítható és modern alapokra helyezését.
ZSPB.: Azt azért rögzítsük, hogy Gulyás Márton sem a tárgyalóasztal erejében bízik, mert az általa felvázolt menetrend szerint, amennyiben a józan észérvek nem elegendőek, október 23-tól egy kiterjedt polgári elégedetlenségi mozgalommá alakítja át a kezdeményezését. Ha jól értem a szavaidból, akkor a Momentum ugyan szimpátiával figyeli a fejleményeket, de tevékenyen nem fogja támogatni a mozgalmat?
F.Gy.A.: Amíg nem kapunk semmilyen konkrét megkeresést vagy felkérést, addig nem is lehet nagyon miről beszélni. Én személyesen beszéltem vele erről, amikor is elmondtam a nézőpontunkat. Persze nagyon jó lenne, ha a választási rendszert meg lehetne változtatni 2018-ig, akár olyan széles körű polgári engedetlenség eredményeként, ami egész egyszerűen rákényszeríti a kormányzó pártot erre a lépésre. A Fidesz nélkül ugyanis senki, semmilyen törvényt nem fog itt módosítani. Az eddigi hatalmi logikájuknak teljesen ellentmondana, ha annyira nagylelkűek lennének, hogy leüljenek a tárgyalóasztalhoz ebben a kérdésben. Idealista elképzelés, ugyanakkor jó és fontos az ügy, amiért tenni is kell.
ZSPB.: Még mindig terítéken van az Origo szerkesztőségében tett villámlátogatásod. Nem akarok ezen lovagolni, de tény, hogy eléggé megosztotta a véleményvezéreket úgy a jobb, mint a bal politikai térfélen. Vannak, akik szerint nem csinálunk ilyet egy jogállamban...
F.Gy.A.: Bocs, de ez nem egy jogállam.
ZSPB.: Mások azt mondják, hogy mivel itt már rég nem demokratikus viszonyok uralkodnak, a „játékszabályok megsértése” simán belefér, hiszen semmiféle erőszakos dolog nem történt. Mit gondolsz így utólag? Maradni kellett volna az arany középútnál, vagy bármikor megismételnétek ezt az akciót?
F.Gy.A.: Bármikor megismételnénk, csak máshogyan. Nagyon fontos volt felhívni a figyelmet arra, hogy propagandagépezet működik ebben az országban, aminek a tevékenységét ilyen módon megkérdőjelezni eddig tabu volt. Szerintem viszont nincs annál nagyobb politikai bűn egy politikai vezetés részéről, mint hogy a saját állampolgáraival szemben uszít, a lehető legszélesebb rétegeket igyekszik tudatlanságban tartani úgy, hogy folyamatosan hazudik nekik, ráadásul mindezt teszi az adófizetők pénzéből, csak azért, hogy fenntarthassa a hatalmát. Ez mindennek a legalja. Közben olyan embereket járatnak le, például momentumosokat, Hajnal Miklóst és a családját, akik teljesen tisztességesek és jószándékúak. Az akciónk egyik célja az volt, hogy ráirányítsa erre a dologra a figyelmet, és mivel nagy vita lett belőle, elértük azt, amit szerettünk volna. Ha valaki azt mondja, hogy a stílus lehetett volna elegánsabb, konstruktívabb vagy vidámabb, azzal maximálisan egyet tudok érteni.
Arra mindenképpen jó volt a dolog, hogy az az ember, aki a lejárató cikket írta, lássa annak a másik hús-vér embernek az érzéseit, akiről valótlant írt, illetve hogy a lejáratott személy is lássa, milyen kellemetlenül érezte magát szégyenében az az ember, akinek valószínűleg Habony Árpád utasításai szerint kellett megfogalmaznia a lejárató anyagot. Szerintem olyan sok propagandista működik ma Magyarországon, hogy számukra is tanulságos lehet a történet, mert őszintén remélem, hogy egyszer még ők is megváltoznak. Hiszem, hogy egy napon majd kezet nyújthatunk egymásnak, de csak azt követően, ha kihúzzák magukat, felállnak, otthagyják a propagandagépezetet, és előbb bocsánatot kérnek azoktól, akiket megbántottak, akiknek kárt okoztak. Ha ez megtörténik, velük is együtt lehet majd dolgozni. Habony Árpád és Rogán Antal viszont teljesen más kérdés, hiszen ők a fő felelősök Orbán Viktorral együtt. Lényeges volt megmutatni, hogy mekkora dráma van ebben, milyen egy propagandista. Ő csak egy szimbóluma mindannak, ami ma történik.
ZSPB.: Sokan úgy tartják, ha egy gerinc egyszer megroppant vagy meghajlott, abból soha nem lesz már újra egészséges. Persze, az is védhető álláspont, hogy újból meg kell majd próbálni kezet nyújtani ezeknek az embereknek.
F.Gy.A.: Mindenkinek jár egy második esély. Ez az egyik alapelvem az életben. Másként szocializálódik mindenki, más impulzusok érik, és legfőképpen nincs olyan ember, aki ne követne el hibákat. A Momentum is hibázik, és nagyon fontos ilyenkor, hogy képesek legyünk ezt beismerni. A baj csak az, hogy a magyar politikai kultúrának nem része a hibák beismerése. Úgy tűnhet, hogy ha valaki beismeri, hogy hibázott, akkor gyenge, szerintem viszont éppen ennek az ellenkezője az igaz, tehát ebből látszik, hogy valaki erős. Amennyiben tehát egy propagandista őszintén beismeri, hogy hibázott, részemről nem lenne semmi akadálya az együttműködésnek.
ZSPB.: Érdekes az is, ami ebből az eseményből kiforrott. Egy újságírói felvetésre azonnal válaszolva a következőket írtátok egy közleményben: „Be fogjuk záratni és a társadalommal közösen fogjuk újraindítani a közmédiát.” és „Minimalizálnunk kell az állami hirdetéseket, valamint az állami vállalatok hirdetéseit is korlátozni kell.” Kifejtenéd, hogy miért lesz ez jó a társadalomnak és a médiának?
F.Gy.A.: Az, hogy a közmédia reformra szorul, a napnál is világosabb. Évi 70 milliárd forintot fizetünk azért, hogy egyetlen ellenzéki párt képviselője se juthasson be a közmédiába, és valódi civilek se, illetve nem kormánypárti szakértők se... ez teljesen nonszensz. Nem azért fizetnek az adófizetők, hogy őket a hatalom teljesen egyoldalúan tájékoztassa. Vannak különböző megoldási lehetőségek, mint például a brit BBC, ami egy előfizetéses rendszer segítségével képes a mindenkori hatalomtól függetlenül működni, vagy a másik lehetőség, hogy a közmédia vezetőit egy összpárti egyeztetés eredményeként nevezik ki. Ezt viszont nem elég a Momentumnak akarnia, ezért minden pártnak fel kell lépnie, hiszen a modern demokrácia alapja a független média, ami egyúttal a negyedik hatalmi ág. Ezzel szemben jelenleg nálunk a végrehajtó hatalomhoz tartozik a média, oda, ahova a kormány is, ami tulajdonképpen propagandává zülleszti. Az Origo esetében is az történt, hogy mi nem valamilyen függetlenül működő szerkesztőségébe mentünk be, hanem a Habony-Rogán-féle propaganda minisztérium közpénzből finanszírozott kihelyezett főosztályához. Konkrétan erről van ugyanis szó. A közmédia reformja következésképpen össztársadalmi érdek: az, hogy tárgyilagos tájékoztatást kapjunk és ne butuljunk el.
Ami pedig az állami hirdetések korlátozását illeti, ott azt látjuk, hogy a propagandagépezethez tartozó médiumok piaci alapon nem képesek létezni. Csak úgy tudnak fennmaradni, hogy állami kézben lévő intézmények és vállalatok pénzt öntenek beléjük. Ezeket a folyamatokat kell először is átláthatóvá tenni, majd pedig korlátozni, illetve úgy szabályozni, hogy ezek a szereplők ne csak kormánypárti, hanem független és ellenzéki médiumokban is kénytelenek legyenek hirdetni. Ha az állam és annak valamely intézménye az állampolgárok felé fennálló kötelezettségének tesz eleget, amikor hirdetések formájában tájékoztatja őket, azzal semmi gond nincs. De azzal már van, ha „Állítsuk meg Brüsszelt!” típusú uszításért fizet ki a kormány milliárdokat a neki dolgozó propagandagépezet tagjainak.
ZSPB.: Mit csinálsz, amikor éppen nem a Momentum ügyeivel foglalkozol?
F.Gy.A.: Jelenleg az időm majdnem 100 százalékát a Momentum dimenzióin belül töltöm, hiszen nagyon jó dolog haverokat, esetleg új barátokat szerezni, akik hasonlóan gondolkodnak. Amikor pedig kilépek abból a közösségből, akkor a régi barátaimmal vagyok együtt legszívesebben, akiket még a gimnáziumi vagy az egyetemi évek alatt ismertem meg. Nekem mindig is hihetetlenül fontosak voltak az emberi kapcsolataim, egyenesen kerestem a barátságokat, és amikor a közeli barátaimmal le tudunk ülni, akkor az ő visszajelzéseik rendkívül sokat számítanak, mert segítenek abban, hogy kívülről lássam azt, amit csinálunk. Mind a pozitív, mind pedig a negatív kritikából le tudok szűrni a magam számára is nagyon fontos tanulságokat. Társasjátékokat szoktunk játszani, sörözgetünk, beszélgetünk, meccset nézünk, eszünk. Bulizni nagyon ritkán szoktam. Akkor is inkább otthoni környezetben, mert a budapesti éjszakai élet nem jelent túl sok örömet számomra. A szabadtereket szeretem, kiülni valahova, illetve hétvégén frizbizni, focizni, röpizni, elutazni valahova. Ha pedig kimegyek külföldre, az most már legtöbbször egybefonódik a Momentummal, de ekkor is igyekszem megtalálni a munka és a kikapcsolódás egészséges egyensúlyát.
ZSPB.: Végezetül, hol és hogyan látod magad az és országot öt év múlva?
F.Gy.A.: Öt év múlva? Az éppen 2022! Na, az az időpont, amikor már feltétlenül kormányon látom a Momentumot. Ebben 100 százalékig hiszek. Amikor a Momentumról beszélünk, nem az az elsődleges, hogy mikor jön el az időnk, hanem az, hogy milyen lesz az. Most azért kell nagyon sokat dolgoznunk, azért kell reflektálnunk magunkra – legyen az az olimpiai népszavazás sikere, az Origo-ügy által keltett hullámok, vagy az országjárás közben szerzett tapasztalatok –, hogy felkészüljünk arra a néhány évtizedre, amikor reményeink szerint Magyarország meghatározó politikai tényezője leszünk, és sikerre vigyük azokat az elképzeléseket, amikben hiszünk. A magam szerepét illetően annyi biztosnak látszik, hogy öt év múlva politikus leszek, de hogy konkrétan milyen tisztséget fogok betölteni, arról egyelőre fogalmam sincs. Bízom abban, hogy a gondolkodásmódommal, világnézetemmel és a szívemmel befolyást tudok gyakorolni mind a Momentum politikájára, mind pedig az ország ügyeire 2022-ben. Akkor lennék elégedett, ha oda tudnék hatni, hogy a megfelelő irányba menjenek a dolgok azáltal, hogy az általam fontosnak tartott értékeket képviselni tudom.