Az álarc mögött Orbán Viktor
Idén a farsangi szezon utolsó napja február 28-ra esik, de ez a maszk húshagyó kedd után sem hullana le magától… Egyik nap azzal játszadoztam, hogy minden egyes hírnél, ahol Habony Árpád, Andy Vajna és Mészáros Lőrinc neve szerepelt egy tulajdon-, illetve befolyásszerzésről szóló cikkben, behelyettesítettem a főszereplők nevét Orbán Viktoréval. Egyszerre volt nevetséges és elkeserítő, hogy a gyarló emberi hatalomvágy mi mindenre képes.
Sosem gondoltam komolyan, hogy a felcsúti gázszerelőből lett milliárdos magának köszönheti a sikereit. Az sem ütött sosem szeget a fejemben, hogy Orbán Viktor merő lokálpatriotizmusa miatt kerül ki nyertesen a közbeszerzésekből Mészáros Lőrinc. Bár a pesti nyelvek azt beszélik, hogy Andy Vajna olyan közeli jó barátja az Orbán famíliának, hogy Ő maga adta Orbán Ráchelnek a nevét. Akkor sem hinném, hogy ezért kapja meg ajándékba a magyar emberek pénzét, a közvagyont. És bár a koronaőrből felcsövesedett, hamisítatlan zsúrpubi, Habony Árpi is - a pletykák szerint - igazi bizalmi embere a sokak által csak „felcsúti törpeként” emlegetett regnáló miniszterelnöknek, azt azért kétlem, hogy a két pislákoló szeme miatt kapta volna az állami megbízatásokat. Ha őszinték vagyunk magunkkal szemben, akkor be kell látnunk, a valóság ennél jóval egyszerűbb. Ezek a figurák az újarisztokrácia földesurainak képzelik magukat, pedig valójában a magát királynak képzelő Orbán szolga hűbéresei. Az újfeudalizmusnak azon korai - és reményeim szerint egyben kései - korszakából, amikor még minden a király tulajdona. De mi következik a patrimoniális monarchia után?