Balogh András volt nagykövet: A keleti nyitás nehézsége, hogy nincsenek könnyen értékesíthető termékeink

Balogh András nyugalmazott egyetemi tanár, volt újdelhi és bangkoki nagykövet szerint nemzeti érdek, hogy sikeresek legyünk az ázsiaiakkal való együttműködésben, ám úgy látja, egyelőre nem sikerült az áttörés e téren. A déli határkerítést nem tartja ördögtől valónak, de hazánk nemzetközi megítélése szempontjából meglehetősen szerencsétlen a léte. A távol-keleti emberek mentalitásáról és a saját politikai szerepéről is beszélgettünk a történésszel.

Balogh_Andras

Zsúrpubi: Mennyire van jelen Ázsia a magyar külkereskedelemben?

Balogh András: Magyarország az Európai Unió és a NATO tagjaként egyértelműen a nyugati világ része, így a külkereskedelmében is döntő a két szervezet tagországainak aránya. Ami viszont érdekes, hogy a Monarchia idején, a Horthy- és a Kádár-korszakban is hasonló arányban részesedett a Kelet a magyar külkereskedelmi forgalomból (7-9%). Ehhez képest sem bővültek eleget arányaiban a rendszerváltozás után a kereskedelmi kapcsolataink, pedig most a kelet-ázsiai térség a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági övezete.

ZSPB.: A kormány "keleti nyitás" néven futó politikája sem tudott ezen változtatni?

B.A.: A keleti nyitás meghirdetését ezeknek a gazdaságpolitikai folyamatoknak a felismerése késztethette. Az más kérdés, hogy hosszú távon milyen eredményt hozhat, mert eddig még nem sikerült az áttörés.

A nehézséget két tényező okozza: egyrészt a helyi piacokon könnyen értékesíthető termékek hiánya, másrészt a kemény piaci verseny. A magyar cégeknek piaci alapon nem csak a globális hatalmakkal, hanem olyan kisebb országokkal, mint Hollandia is meg kell küzdeniük. Ahogyan Kelet-Ázsiában nem érdekes a kormány ideológiai töltetű keleti nyitása, ugyanúgy el kell vetni azt az elképzelést, hogy ennek tagadásaként távol kellene magunkat tartani ettől a térségtől. Nemzeti érdek, hogy sikeresek legyünk az ázsiaiakkal való együttműködésben.

ZSPB.: A közelmúltban tárgyalt Szijjártó Péter külügyminiszter a Fülöp-szigeteken és ígért egy tengeröböl megtisztítására 20 millió eurós hitelkeretet; ezek a gesztusok ösztönözhetik a célországokat a magyar vállalatokkal való együttműködésre, a magyar termékek vásárlására? (A beszélgetés azelőtt készült, hogy a magyar kormány 160 millió dolláros hitelkeretet nyitott fejlesztésre Laosznak, Délkelet-Ázsia legszegényebb országának - a szerk.).

B.A.: Ebben a térségben más szereplők is hasonló módszereket alkalmaznak, az állami eszközöknek a felhasználásával próbálják a kétoldalú kapcsolatokat erősíteni. Ezek az eljárások viszont nem nélkülözhetnek két fontos tényezőt: tőkeerős cégeket és eladható termékeket. Amikor Thaiföldön voltam nagykövet (2005 és 2010 között) akkor több megkeresés is érkezett, hogy segítsünk Ikarus buszokat eladni az országban. A gazdasági kapcsolatokat ezen kívül még sok minden befolyásolja.

A nyolcvanas években bejött a Külügyminisztériumba egy állami vállalat vezetője és panaszkodott, hogy az észak-afrikai országokban nagy a korrupció, minden állami tisztviselő elvár valami juttatást.Sajnos nem tudtuk azt mondani neki, hogy menjen Svédországba vállalkozni, mert ott nincs ilyen jelenség, lévén ott már akkor is védték a piacokat a külföldi cégektől és a rosszul működő magyar állami vállalatok ott sem rúghattak labdába.

A magyar gazdaságnak szerencséje, hogy van három „multija”: a Mol, a Richter és az Egis, ez viszont a globális terjeszkedéshez kevés.

ZSPB.: Milyen módon lehetne javítani a gazdasági kapcsolatokon?

B.A.: Amellett, hogy fel kell kutatni azokat a termékeket, amelyek versenyképesek lehetnek ezen az óriási piacon, nem szabad megfeledkezni az emberi tényezőkről sem. A kilencvenes években részt vettem egy köztársasági elnöki delegációban, amely Törökországba látogatott. Ott voltam egy olyan, török mezőgazdászoknak szervezett fogadáson, melyen olyan szakemberek vettek részt, akik a húszas-harmincas években végeztek Magyarországon felsőfokú agrártanulmányokat. Ők, azon kívül, hogy egymás közt beszéltek magyarul, még évtizedek múlva is figyelemmel követték a magyar mezőgazdaság termékeit és eredményeit. Ebből a szempontból nagyon fontos lehet nekünk Vietnam, mert ott sokan kerültek legalább középvezetői pozícióba azok közül, akik Magyarországon jártak egyetemre vagy főiskolára. Amikor Nepálban jártam, ott is majdnem tucatnyi emberrel találkoztam néhány nap alatt, akik Magyarországon végeztek.

Sajnos nincsen Magyarországon központi nyilvántartás a magyar egyetemek és főiskolák külföldi hallgatóiról, pedig a kisebb nyugat-európai államok ezeket a lehetőségeket is megragadják a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére.

ZSPB.: Az elmúlt hetek Kínáról és Európa felé vezető „selyemútjáról” szóltak. India, mint regionális vetélytárs, ebből kimarad, adódik azonban a kérdés: milyen most a helyzetünk Indiában?

B.A.: 1988 és 1992 között Delhiben dolgoztam, akkor a legmagasabb szintű gazdasági kapcsolatokat ápoltunk. A nehézipartól kezdve a mezőgazdasági együttműködésen át a kulturális kapcsolatokig. A rendszerváltás után csökkent az együttműködés, és csak napjainkban éri el a korábbi szintet. Több olyan terület is van, ahol a magyar szakértelmet lehet hasznosítani. Egész Ázsiában fel lehet használni a víztisztásnál a magyar technológiákat, India földrésznyi méretéhez igazodik hatalmas vasúthálózata, amelyet még mindig nem villamosítottak teljesen. Egyszerű dolgokra is lehet gondolni, mert ne feledjük, hogy a rohamosan fejlődő indiai gazdaság egy óriási, több százmilliós középosztályt termel ki. Ezeken a piacokon nem csak a minőséggel, hanem a mennyiséggel is versenyezni kell. Olyan jó minőségű termékek iránt is megnövekedett a kereslet, mint például az európai borok, melyek eddig nem voltak részei az indiai mindennapoknak.

ZSPB.: Vannak még lehetőségek a kapcsolatok bővítésére Ázsiában?

B.A.: Óriási jelentősége van, ha az ázsiai országokban vannak Magyarországot ismerő és szerető szakemberek.

Ugyanígy érdemes gondolkodni a gazdasági kapcsolatok bővítésén a világ legnépesebb muszlim vallású országával, Indonéziával is. Velük korábban a kulturális kapcsolatok voltak erősek, a kilencvenes évektől viszont beindult a turizmus, főleg a hinduk által lakott Bali szigetére.

ZSPB.: Adódik a kérdés, mit tanulhatunk az ázsiai emberektől?

B.A.: Amikor 2005-ben megérkeztem Bangkokba az állomáshelyem elfoglalására, még borzalmas volt a 2004. decemberi cunami pusztításának nyomai. A tengerparti régiók egy-két év kemény munka után helyreálltak, az infrastruktúrát és az épületeket újjáépítették nagyban és kicsiben is. Aki elvesztette a boltját, egy raklapon kezdte újra az árusítást, majd addig dolgozott, amíg újra boltja lehetett.

A kemény munka és a jövőbe vetett optimizmus az ázsiai ember olyan jellemzője, amit érdemes átvenni.

ZSPB.: A klímaváltozás mennyire érinti a térséget? Itt általában Bangladesre szoktak gondolni, mely ország polgárai „klímamenekültként” rendszeresen felbukkannak a magyar határon.

B.A.: Általánosságban eltúlozzák ezt, az egyébként nem jelentéktelen tényezőt. Bangladesben a monszunesők hol sűrűbbek, hol ritkábbak. Igaz, hogy az ország területének jelentős része alacsonyan fekszik, de szerencsére a közeli jövőben nem várható, hogy ezek a túlnépesedett területek víz alá kerülnek. A Maldív-szigetek viszont jelentősebb kockázatnak vannak kitéve, ennek a több száz szigetből álló szigetcsoportnak legtöbb szigete - egyes pesszimista jóslatok szerint - évtizedeken belül víz alá kerülhet.

ZSPB.: Magyarország, ahogy korábban említette, jelentős felsőoktatási együttműködést épített ki ázsiai országokkal. Hogyan lehet értékelni az eredményeket?

B.A.: Világszerte, Ausztráliától Kanadáig megy a harc az Ázsiából érkező, leendő egyetemi hallgatókért; a magyar egyetemek sikerei az országot erősítik ebben a versenyfutásban. Nem kell megijedni, ha sok, bőrszínű embert látunk Budapesten vagy Debrecenben, mert ettől nem nő a terrorveszély. Nem csak azért, mert a terroristák közel 95%-a alacsonyan képzett vagy írástudatlan, hanem mert szerencsére a terroristák nem az egyetemisták közül kerülnek ki.

ZSPB.: A déli határon épült kerítésről mi a véleménye? Növeli hazánk terrorfenyegetettségét?

B.A.: A kerítéssel kapcsolatban osztom Hiller István véleményét, aki azt mondta az építése idején, hogy

személy szerint nem szereti a kerítést, csak nem tud ennél jobb megoldást. Ugyanakkor ez nem javítja hazánk jó hírét a világban. A terrorizmus kiváltó okaira összpontosítanám a figyelmet, amivel el lehetne érni a kerítések lebontását.

Ismerjük el, az amerikai-mexikói és az izraeli határon épült kerítések sokkal brutálisabbak.

ZSPB.: 2010-ben az MSZP köztársaságielnök-jelöltje volt. Utólag hogyan értékeli ezt a jelöltséget?

B.A.: 2010-ben a Fidesz kétharmada után vállaltam el ezt a feladatot, a siker minden reménye nélkül. Az MSZP romokban hevert, igyekeztem emelt fővel segíteni a szocialista párton. A Parlamentben elmondott beszédemben igyekeztem elveket és célokat tudatosan megfogalmazni. A választás után jobboldalról is pozitív kritikákat kaptam. A jelölti programomban első ízben én szerepeltettem a teljes foglalkoztatás témáját, később ez megjelent a kormány részéről is, igaz nem úgy, ahogy gondoltam.

ZSPB.: Véleménye szerint érdemes lenne Magyarországon is közvetlenül választani a köztársasági elnököt?

B.A.: A köztársasági elnök jogköre Magyarországon német mintára korlátozott, ha ebben változás lenne, akkor érdemes lenne ezen is elgondolkodni. Nincs egységes európai modell. Franciaországban, Romániában erős a köztársasági elnök alkotmányos szerepe, közvetlenül választják. Németországban a szövetségi elnököt a parlament választja, Ausztriában szintén szövetségi elnök van, kevés jogkörrel viszont közvetlenül választják. Ha lenne Magyarországon társadalmi akarat az alkotmányos szerepek újraosztására, érdemes lenne elgondolkodni rajta.

ZSPB.: Mivel foglalkozik manapság?

B.A.: Nyugdíjas egyetemi tanárként órákat tartok doktorandusz hallgatóknak. Mellette kutatok, és most készítettem el a Délkelet-Ázsia történelme című művem második kiadását. A vaskos kötet tartalmaz egy majdnem száz oldalas képmellékletet a térségről, olyan ritka fényképekkel, mint a Ceaușescu házaspár látogatása Pol Potnál. Az új kiadásban külön fejezet foglalkozik a nemzetiségek helyzetével ami tanulságos lehet a közép-európai olvasónak.