Egy Wagner-opera sorskérdései régen és most
Idén is megrendezik a Budapesti Wagner-napokat a Művészetek Palotájában. Az előadások művészeti vezetője és karmestere ebben az évben is Fischer Ádám, aki nagyszerű és elismert művészekkel dolgozik együtt a színpadon.
A Wagner-operák különös éneklési technikát igényelnek, így az operaénekesek között megkülönböztetünk olyan Wagner-énekeseket, akik a zeneszerző által írt operák rendkívüli hosszúságát, sajátos éneklési technikáját képesek elsajátítani.
Ezek az operaelőadások igazi összművészeti produkciók, amelyek középpontjában a zene áll. Ebben az évben koncertszerű előadásban a Rienzi című opera is színre kerül, amelyet Edward George Bulwer-Lytton 1835-ben megjelent regénye ihletett.
És hogy van-e napjaink ellentmondásokkal, igazságtalanságokkal, határtalan pénzharácsoló, a hétköznapi emberek sorsát meghatározó telhetetlen népvezetők tulajdonságaival bárminemű egyezés Richard Wagner ötfelvonásos operájában? Nem is kevés. Az eredetileg 1842. október 20-án bemutatott opera valódi igazságkereső műnek is tekinthető.
A 14. században játszódó cselekmény az erkölcsében és közbiztonságában is megrendült Rómát mutatja be. Az egymással vetélkedő patríciuscsaládokat szinte kizárólag csak önös érdekeik vezetik. Vajon egy ilyen világban a nép által támogatott Rienzi szembe mer szállni a nemesekkel?
És egyáltalán, elképzelhető még olyan napjainkban, hogy egy ünnepélyesen átnyújtott koronát valaki visszautasít, mert nem királyként, csak a nép tribunusaként kívánja megvalósítani a tőle elvárt igazságos vezető szerepét?
Lehet később mégis csalódni egy ilyen emberben, mert valahogy a hatalom önteltté, túlontúl büszkévé teszi? Téved az, aki úgy gondolja, hogy csak a 14. században volt jelentősége annak, hogy egy vezetőre a pápa átkot mondott, miközben ő mégis Istenhez fohászkodott kegyelemért és tisztánlátásért. Vajon lehet-e bármely történelmi korban nem tragikus a vége ennyi küzdelemnek, igazságkeresésnek és az ezekkel szembeszegülő emberi gyengeségnek? Ha Wagner korában aktuálisak voltak ezek a gondolatok és kétségek, akkor ma nem kevésbé azok. Csak egy egészen kicsit kell továbbgondolni a Rienzi cselekményének történetét, máris a jelenkor sorskérdéseinek útvesztőibe keveredünk.