Belvárosi teniszpartik
A Rózsavölgyi Szalonban március óta játsszák Ivan Viripajev Illúziók című darabját , amely a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Rózsavölgyi Szalon koprodukciója, melyet június 13-án este volt alkalmam megtekinteni.
Ivan Viripajev az orosz kortárs színházi élet drámaíró-rendezője, aki 1974-ben Irkutszkban született. A Viktor Rizsakovval közösen megalapított - Viripajev kultikussá lett darabjának címét viselő - Oxigén művészeti „mozgalom” egy olyan színház megteremtésére törekszik, amelyben a nézők szellemi-lelki megtisztulási folyamaton esnek át. Az Illúziók két házaspár történetének szerteágazó, néhol humoros, máskor meg melankolikus epizódokkal tarkított visszaemlékezéseiből épül fel. A múltban történt eseményeket a mindent át- és megváltoztató emlékezet játéka alakítja, formálja át.
Az előadás színészei egy teniszparti labdapattogásának atmoszférateremtő szituációjában beszélnek a múltról, a szerelemről, egymáshoz fűződő vélt vagy valós kapcsolatukról. Elismerés illeti a színészeket a tekintélyes mennyiségű prózai szöveg elsajátításáért, bár néha egy, amolyan magamfajta, estére már kókadozó néző számára néhol világosabb lett volna olvasva követni, mint hallgatni a színdarabot. De talán éppen ez is volt a célja ennek az előadásnak. Kizökkenteni, az emlékek által összezavarni, részigazságokat felvillantani az élet és a szerelem ágas-bogas, női és férfi filozófiájáról.
Az előadás rendezője Hargitai István, a két házaspárt pedig Hirtling István, Varga Mária, Tóth Ildikó és Debreczeny Csaba alakítják.
A Rózsavölgyi Szalonban az elegáns környezet, a pazar belvárosi miliő minden hétköznapi magyar valóságtól mentes világa olyan érzéssel töltött el, mintha ez az egész ország is illúziókból épülne fel. Olyan illúziókból, amelyek nem elsősorban a szerelemből, hanem egy öncsalásból, hazugságokkal teli, önkényesen szelektív memóriájú nemzet múltjából és jelenéből állnak. Nekem ezeket a gondolatokat is üzenték a Szervita téri labdapattogtatások.