Hatalmi ágak szétválasztása nélkül irányít Orbán "vajda" Viktor
Kövér-Áder-Orbán-koalíció (KÁO) tartja fogságában a demokrácia alapját jelképező hatalmi ágakat. Sokak számára ismert, hogy Montesquieu (1689-1755), az egyik leghíresebb francia gondolkodó szerint a klasszikus hatalmi ágakat a törvényhozás-végrehajtás-igazságszolgáltatás triásza testesíti meg. Nézetei szerint nem szabad megengedni a hatalom egy kézben történő összpontosulását, mert akkor egyrészről elvész az emberi szabadság megóvásának egyik legfontosabb biztosítéka, másrészről ez rendszerint a hatalommal való visszaéléshez vezet. Nézzük meg, hogyan is állunk ezzel 2017-ben Magyarországon!
A kormányt egyértelműen Orbán „vajda” Viktor egyedül irányítja, Németh „rezsi” Szilárd, Kósa „agysebész” Lajos, Rogán „helikopter” Tóni csak a csicskásai. Mindenben a gazda intésére várnak: ha kuss van, akkor kuss van, ha papagájként kell ismételni a vezér szavait, akkor azt teszik, ha tapsolni kell a vajdának, akkor tapsolnak, mint egykor Rákosinak a sok megfélemlített agyhalott.
Kövér „bajusz” László a parlamentet tartja sakkban. A törvényhozói hatalomban még egyelőre jelenlévő ellenzék ellehetetlenítésének, nevetségessé tételének kulcsfigurája. A kormánypártot kiszolgáló házszabály, az ennek passzusai alapján sorozatosan kirótt büntetések az ellenzéki képviselőkre, a házelnöki emelvényről az ellenzék irányába érkező beszólogatások, mind-mind annak a jelei, hogy a parlamentarizmus pályája - nem csupán a parlamenti többség megkaparintása miatt - a kormánypártok előnyére lejt.
Az igazságszolgáltatást mint a harmadik klasszikus hatalmi ágat, illetve a nyomozati- és rendvédelmi erőket pedig Orbán Handó „Szájer” Tündére, Polt „ügy-ész” Péterre és Pintér „pandúr” Sándorra bízta. Ők is Orbán familiárisai, bizalmi emberek. Tehát, ez a hatalmi ág is oda van szőröstül-bőröstül.
Áder „bábelnök” János elnöki gesztusai, cinikus hallgatásai, illetve taktikus törvény „visszaküldései” - amelyekkel sunyi módon ugyan, de a Fideszt hozza kedvező helyzetbe - azt jelzik, hogy az elnöki hatalom is elesett. Orbán a perszonális diktatúra felé vezető úton bekebelezte a fideszes politikuson, Áderen keresztül a köztársasági elnök pozícióját is. Bizonyos elméletek szerint a köztársasági elnök képviseli a negyedik hatalmi ágat, éppen a parlamenti vétójoga miatt. Szóval, ez is pipa.
Ha John Locke (1632- 1704), angol filozófus által képviselt elmélet alapján az úgynevezett föderatív hatalmat mint önálló hatalmi ágat is ideszámoljuk, amely tulajdonképpen a különböző államok közötti kapcsolattartást jelenti - vagyis mai szóval a külpolitikát, illetve az annak szolgálóleányaként működő diplomáciát -, akkor a Szijjártó „futsall” Péter által vezetett, és a fideszes káderekkel kitömött külügyről is le kell mondanunk.
Ha netalántán még Bibó István 1949-es akadémiai székfoglaló beszéde alapján a médiát is hatalmi ágnak tekintjük, akkor az Orbánt nonstop pettingelő közmédia és a hétéves kormányzás zsákmányaiként megszerzett kereskedelmi médiumok alapján van miért elkeserednünk.
Az már csak hab a tortán, ha az Alkotmánybíróságot is hatalmi ágnak tekintjük, mint ahogyan azt néhány modern politikai gondolkodó is tette. No, akkor aztán valóban lesújtó a felállás: pontosan olyan, mint egy K.O., illetve egy KÁO.
Ez a helyzet 2017-ben a hatalmi ágakkal Magyarországon.