"Viktor különös érdeklődést mutatott a nyugdíjas korú tanárok irányába" - interjú a felcsúti Teri nénivel

"Viktor különös érdeklődést mutatott a nyugdíjas korú tanárok irányába" - interjú a felcsúti Teri nénivel
Fotó: zsurpubi.hu

Annyi megmosolyogtató, eszement nyilatkozatot olvashattunk, vagy éppen hallhattunk a regnáló rezsim tagjaitól, hogy komoly kétségeink támadtak az értelmi képességeiket illetően. Káros, kétes cselekedeteiket egy egész ország érzi. Arról fantáziáltunk, kit, melyik tantárgyból köteleznénk ismétlésre, és küldenénk vissza egyúttal az iskolapadba. Nincsenek illúzióink, jelentős pozitív változást az alábbi „úri”emberek esetében már nem lehet elérni. Mi mégis felkerestük a képzeletbeli Teri nénit, aki a történet szerint mindegyik ördögfiókát tanította. Az őszes hölgytől megkérdeztük, hogyan emlékszik vissza a srácokra, ő pedig készséggel jellemezte őket.

Teri néniről egyébként köztudott, hogy közel 40 évig volt tanár, egy szép napon azonban nem bírta tovább és nyugdíjazását kérte. Rendezett, ám tanári fizetéséből, valamint szerény nyugdíjából fakadóan szegényes felcsúti otthonában találkoztunk vele.

ZSPB: Kezdjük a sort Viktorral. Mi tudna róla mondani?

Teri néni: Orbán Vitya? Jól emlékszem rá, mindig az első sorban ült, mert ott volt a legtávolabb tőle Ahmed, aki bevándorlóként járt az intézményünkbe és mindig a hátsó sorokban foglalt helyet. Szóval a Viktorka. Kicsit különös volt a lelkem, mindig a száját nyalta, miközben furcsán nézett. Bevallom, sokáig azt hittem, flörtölget velem - jól tartottam magam akkoriban, nem lett volna ez olyan meglepő -, több évvel később aztán kiderült, teljesen más oka van a szájnyalogatásának… Nagyon kellett rá figyelnem, sosem tanult a dolgozatokra, mindig csalással próbált érvényesülni, társait rendszeresen manipulálta. Megfigyeltem még, hogy különös érdeklődést mutatott a nyugdíjas korú tanárok irányába, ennek az okát a mai napig nem tudtam megfejteni.

ZSPB: Milyen tárgyból kötelezné biztosan ismétlésre, ha figyelembe veszi az akkori, illetve napjaink Orbán Viktorát?

Teri néni: Egyértelmű: testnevelés, pszichológia. A teljes testi-lelki megtisztulást annyira igényli, mint felcsúti stadion a nézőket. Meglepődött? Követem ám a focit, az uram mindig nézi a tévében. Visszatérve Viktorra, az elmúlt években nem csak a pocakja terebélyesedett, hanem sajnos az elméjét beárnyékoló viharfelhők is, és ezt többen állítják itt a faluban is. Ő több szempontból súlyos eset tehát, hazánkban nem valószínű, hogy eredménnyel tudnák kezelni, pardon, tanítani. Úgy hallottam azonban, Grazban akad egy intézmény, ami megfelelő lehet a célra.

ZSPB: Folytassuk Kósa Lajossal!

Teri néni: Jajj, a Lajci? Istenem, annyira cuki volt, máig nem tudom, hogy miért, de a társai csak cicafiúnak becézték. Több tárgyból sem boldogult szegény, mégis egyet emelnénk ki esetében, ez a beszédtechnika. Egyszerűen azért, mert a többi „problémája” sajnos nem fejleszthető. A gond az, hogy valószínűleg nincsen tanár, aki vállalkozna arra a szinte lehetetlennek tűnő feladatra, hogy legalább egy átlagos szintre felhozza a kommunikáció terén. Egyáltalán nem pörög a nyelve szegénynek, nagy szerencséje, hogy a hírek szerint más módon viszont egészen jól használja ezt a szervét. No, de ez már nem az én dolgom.

ZSPB: És a Farkas Flóri?

Teri néni: Sosem felejtem el. Életem legnagyobb hibája volt, amikor rábíztam az osztálypénzt. Egyébként ő volt az iskola történetében a leghosszabb ideig hozzánk járó tanuló, 14 év alatt sem sikerült befejeznie a nyolc osztályt. A társai valamiért mégis mindig bevették a bandába.

ZSPB: Állítólag Mészáros Lőrincet is tanította, igaz ez?

Teri néni: Hát persze, a Lölőke! Egyem a szívét, nagyon kis butácska volt. Emlékszem, mindig gázszerelő szeretett volna lenni. Nem tudok mást mondani, mindenképpen szükség lenne arra, hogy az elsőtől a nyolcadik osztályig ismét élvezze az általános iskola hasznos éveit. Valószínűleg ez rendkívül sok nehézséget jelentene számára, ezért a továbbtanulás nála szóba sem jöhet. Úgy hallottam, pályát módosított, és megint jóban van Viktorral, állítólag közös üzleteket is bonyolítanak, de erről csak annyit tudok, amit a faluban hallani.

ZSPB: Németh Szilárdról mi a véleménye?

Teri néni: Zord külseje és furcsa viselkedése miatt féltek tőle a társai. Rémlik, hogy a lányok babáit mindig elvette és kitépte a haját az összes figurának. Azért az ő helyzete sem reménytelen, csupán meg kell találnia azt a közeget, ahova integrálható. Manapság már egészen jó fejlesztő, kisegítő iskolákat találni.

ZSPB: Kövér László is Teri néni kezei alatt fejlődött egy darabig, jól tudjuk?

Teri néni: A Kövér Laca, igen! Mindig cikizték, mert legkorábban neki kezdett el nőni az arcszőrzete. Sok gondom volt vele. Mindenképpen beavatkozást igényel nála a hatalommánia, az elfojtott, ám gyakran előtörő agresszió kezelése. Nem tudom fejleszthető-e, rég találkoztunk.

ZSPB: Semjén Zsolt?

Teri néni: Zsoltika, drága! Mindig Viktor mellett ült, és egyébként is, fura módon csak fiúkkal barátkozott. Ő sosem ért el semmilyen eredményt, nem is tett le az asztalra semmit a füzetein kívül, azokat ugyanis mindig magával hurcolta mindenhova. Mindig az asztalt ütötte nevetve, amikor Viktor valami csínytevést követett el. Sokszor rá kellett szólnom, de egyébként olyan volt, mintha ott sem lett volna az osztályban. A katonaság segíthetne rajta. Férfit már nem nevelne belőle, de mindenképpen hasznos lenne számára. Akár már idén nyáron részt vehetne egy három hónapos kiképzésen, emlékszem, mindig jól bírta a meleget.

Legyünk őszinték, a fenti alakok közül már mindannyian végérvényesen megbuktak, így cikkünk megoldást nem nyújt, ráadásul Teri néni egy fiktív személy, az általa "jellemzett" figurák viszont nagyon is valóságosak. Sajnos.

Miután – remélhetőleg – jót derült a Kedves Olvasó a cikken, jusson eszébe, hogy jelenleg ezek az alakok irányítják azt az országot ahol élünk, és folyamatosan nyerészkednek, mégpedig rajtunk. Miközben körülöttük minden, és mindenki más lassan, de biztosan szétrohad.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ránk is vár egy nagyon komoly vizsga, mégpedig 2018 tavaszán, és mi ott nem bukhatunk meg.