Ami Orbán Viktor önéletrajzából kimaradt
Veszélyt lát Orbán Viktor a külföldről támogatott magyarországi civil szervezetekben. Miért nem fél a külföldi alapítványok által kiképzett politikusoktól? Mert akkor a kormányfőnek önmagától is rettegnie kellene?
Azt hiszem, már éppen elégszer bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk dönteni a saját sorsunkról. Az tehát a kérdés, engedünk-e az átláthatatlan külföldi befolyásolási kísérleteknek? Itt nem a civil szervezetekről van szó, akik valamely fontos ügyet akarnak sikerre vinni. Itt nemzetközi szervezetek fizetett aktivistáiról és magyarországi irodáiról van szó. Teszünk-e valamit legalább az átláthatóság és a megismerhetőség érdekében?
- Orbán Viktor évértékelő beszéde, 2017. február 10.
Az átláthatóság és a megismerhetőség jegyében ideje megnézni mindjárt az ötletgazda, Orbán Viktor önéletrajzát. A parlament oldalán elérhető verzió szerint a miniszterelnök 1989-90 között az oxfordi Pembroke College-ban tanult. Azt már kevéssé elegánsan elhallgatja, hogy mindezt az általa - Brüsszel mellett - főellenségként megjelölt Soros György alapítványának ösztöndíjasaként tehette meg. A miniszterelnök arról sem tesz említést önéletrajzában, hogy 1992-ben, a magas szintű titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező transzatlanti lobbiszervezet, a German Marshall Fund (GMF) meghívására hosszabb időt töltött az USA-ban.
Az NSZK kormánya 1972-ben alapította a GMF-t, amit az Egyesült Államokban jegyeztek be. A szervezetet köszönetképpen hozta létre a nyugat-német kormány, cserébe a II. világháború után folyósított Marshall-segélyért. A németek vállalták, hogy az alapítást követő tizenöt esztendőben 10 millió márkás évenkénti támogatást biztosítanak az alapítvány működéséhez. A GMF és annak egyik legfontosabb egysége, a Marshall Memorial Fellowship (MMF) nagyjából a rendszerváltással egyidőben Magyarországon is felbukkant. Ösztöndíjasok tucatjait vitték az USA-ba annak érdekében, hogy az új magyar politikai generáció verzéralakjain keresztül elmélyítsék hazánk transzatlanti elköteleződését.
Újságírók titkosszolgálati kapcsolattal
Politikusok mellett a German Marshall Fund egyetemi hallgatókat, kutatókat, újságírókat is képez évtizedek óta, természetesen az atlantizmus szellemiségében. Ebbe a körbe tartozott a közelmúltban szívbetegségben elhunyt Udo Ulfkotte is. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori külpolitikai szerkesztője, haditudósítója a - hazánkban is rendkívül népszerűvé vált - Megvásárolt újságírók című könyvében a következőket írta a German Marshall Funddal való kapcsolatáról:
A FAZ hivatalosan jóváhagyta, amikor a German Marshall Fundtól többször is hathetes utazásokra kaptam meghívást az újságnál dolgozó BND-rezidensektől (Szövetségi Hírszerző Szolgálat). Ezeken az utakon bemutattak különböző amerikai szolgálatok munkatársainak is. Nem titok, hogy a German Marshall Fund a legjobb kapcsolatokkal rendelkezik a hírszerző szolgálatokhoz. (…) Karen Donfried, aki a Marshall Fund élén áll, előzőleg Obama Nemzetbiztonsági Tanácsának európai illetékese volt. A szervezet korábbi vezető munkatársai is közel álltak a titkosszolgálatokhoz. Suzanne Woolsey, James Woolsey korábbi CIA-vezető felesége kuratóriumi tag és igazgató a German Marshall Fundnál. Ó, igen történetesen én is a German Marshall Fundon keresztül kerültem kapcsoltba férjével, James Woolsey CIA-főnökkel.
Búvárszerkó és tömött boríték
Ulfkotte beszámolt a pénzzel teli borítékról, amit a GMF-től kapott, a megvesztegetésként kínált búvárszerelésről is, valamint arról, ahogy elintézték, hogy Oklahoma díszpolgára legyen.
Amerikai utazásom során magam sem tudtam átlátni, ki is a csoportban a German Marshall Fund vendége, és ki az, aki inkább az amerikai titkosszolgálatokhoz köthető. Annyi világos volt, hogy ott nem titkolták különösebben a szoros kapcsolatokat.
Ez nyilván nem jelenti azt, hogy a GMF valamennyi ösztöndíjasát beszervezték volna az amerikai titkosszolgálatok, de Ulfkotte esete arra utal, hogy előfordulhatott ez is.
Orbán és Mesterházy a GMF-nél
Magyarországon kevés utalás található arra, hogy a magyar kormányfő a GMF támogatásával az USA-ban járt. A German Marshall Fund 2010-es beszámolójában viszont Orbán Viktort, mint a Marshall Memorial Fellowship 1992-es ösztöndíjasát és öregdiákot említi a dokumentum.
Kende Péter a miniszterelnökről írt életrajzi kötetében azt állította, hogy Orbán kiborult, mert 1991-ben nem őt hívták az USA-ba, hanem Fodorékat. Kende azt is közölte, hogy Orbánt végül úgy kezelték a GMF emberei, mint aki két év múlva az ország miniszterelnöke lesz.
Végigvitték például az összes katonai, elhárítási, kémelhárítási, biztonsági és hasonló vonalon, a legbelső, legtitkosabb ügyekbe is beavatták. Valamint támogatási ígéretet kapott: az ottaniaknak nincs ellenére, hogy valóban ő legyen Magyarország következő miniszterelnöke.
Lehet, hogy hasonló álmokat dédelgetett az MSZP korábbi elnöke, Mesterházy Attila is, aki 2013 januárjában csekély érdeklődés mellett tartotta meg előadását amerikai látogatása során a German Marshall Fund központjában.
Ők nem titkolják az ösztöndíjukat
A Magyar Távirati Iroda 1991 nyarán beszámolt arról, hogy Ungár Klára és Fodor Gábor a GMF ösztöndíjasaként az USA-ba utazott, hogy tanulmányozza az ottani politikai és társadalmi rendszert. Később szintén hasonló elismerésben részesítette a GMF sokak mellett Stumpf Istvánt, az első Orbán-kormány kancelláriaminiszterét, alkotmánybírót, Kerék-Bárczy Szabolcsot , aki az MDF, majd a DK politikusaként vált ismertté, az SZDSZ korábbi frakcióvezetőjét, Szent-Iványi Istvánt, Szelényi Zsuzsannát (ő most is a Marshall Memorial Fellowship választóbizottságának tagja), Keszthelyi András politikai tanácsadót, Such Györgyöt, a Magyar Rádió egykori elnökét, vagy Wachsler Tamás korábbi fideszes országgyűlési képviselőt, biztonságpolitikust.
Magyar támogatás a GMF-nek
A 2014-es választások idején a fideszes média célkeresztbe vette a hazánkban működő civil szervezeteket, a politikával kapcsolatban lévő alapítványokat, kutatta azok külföldi kötődéseit, támogatóit. A Magyarországi Európa Társaság is így került a lapok hasábjaira. Az egységesülő Európa eszméjét népszerűsítő szervezet támogatói között a Soros Alapítvány mellett megtalálható a liberális Friedrich Naumann Foundation, valamint a German Marshall Fund. A kormányközeli sajtó igyekezett a baloldal támogatójaként felmutatni a Marshall Alapítványt.
A GMF honlapja szerint az alapítvány egyik támogatója a második Orbán-kormány egykori fejlesztési minisztere, Fellegi Tamás által is alapított lobbiszervezet, a The Hungary Initiatives Foundation (HIF) is. A magyar költségvetési forrásokból is gazdálkodó alapítvány rendszeresen támogatásokat oszthat az Egyesült Államokban a kedvezőbb amerikai-magyar kapcsolatok kialakítása érdekében. A HIF 2013 novemberében partnerségi kapcsolatot létesített a Transatlantic Academyvel, amelyet a German Marshall Fund működtet. Az Alapjogok Központ igazgatója, az ifjú kereszténydemokrata, a Nézőpont Intézethez kötődő Szánthó Miklós az említett kapcsolat révén a Hungary Initiatives Foundation ösztöndíjasaként kutatóként dolgozhatott a GMF akadémiáján.
A German Marshall Fund által képzett személyek tehát egyaránt jelen vannak a hazai médiumok szerkesztőségeiben, illetve a hazai liberális és kormánypárti körökben is.
Az Orbán által hangoztatott átláthatóság és megismerhetőség jegyében nyilván nem árthat Magyarország biztonságának, ha a vezető állami beosztásban lévő személyek, országgyűlési képviselők, újságírók nyilvánosságra hozzák, hogy hol, mikor és milyen nemzetközi szervezetek segítségével tanultak, utaztak. Mert annyi bizonyos, hogy nem csupa szívjóságból kapja meg valaki az ösztöndíjat, amellé bizony elvárások is társulhatnak. Nem ártana ezeket is megismerni az átláthatóság és a megismerhetőség jegyében.
Veszélyesnek ítéli a Fidesz a külföldről támogatott magyarországi civil szervezetek működését. A kormánypártok várhatóan a korábban általuk elutasított jobbikos javaslatot sajátjukként nyújtják majd be a parlamentnek: bizonyos összegű külföldről érkező támogatás esetén az adományozók kilétének nyilvánosságra hozatalára köteleznék az alapítványokat.