Milyen volt a Krúdyt is megihlető betyár?
204 évvel ezelőtt született Rózsa Sándor, a hírhedt betyár. Krúdy Gyula úgy fogalmazott, hogy Rózsa Sándor már gyerekkorában sem betlehemesdit, hanem pandúrosat szeretett játszani.
Mivel Rózsa Sándor korában csupán egy hajszál választotta el a csendbiztost a haramiától, az sem kétséges, hogy a „betyárok csillaga” hamar törvénytelen eszközökhöz nyúlt, ha valami nem tetszett neki, ráadásul anyagi javakra is vágyott.
Krúdy Gyula Rózsa Sándor című regényében szépirodalmi jellemrajz bontakozik ki a sokakat megihlető betyárról, ami alapján könnyen elképzelhetővé válik az író szerint sem hétköznapi figura. Hogy milyen volt Rózsa Sándor? Krúdy szerint egy búzás zsákhoz hasonlatosan zömök testalkatú, nem éppen „izgatott ádámcsutkájú, tedd ide, tedd oda legény" volt a betyár. Egy valami azonban megkülönböztette más medvealkatú favágóktól, mégpedig kígyószeme és agyagszínű, nagy bajusza.
Megátalkodott gonosztevő vagy fékezhetetlen bátorságú, hőstettekre is képes ember lehetett a híres betyár?
Alighanem kicsit ez is, kicsit az is. Kossuth hadseregébe százötvened magával állt be, hogy a magyar szabadságért küzdjön, de nem riadt vissza a postarablástól sem.
Honnan ez a fene nagy bátorság és törvényszegő hajlam? Már Rózsa Sándor apja is nagy „lókötő” volt, hiszen lólopásért felakasztották. Az ifjú Sándor nem okult pórul járt apja példáján, már 23 évesen tehenet lopott.
És ez csak a kezdet volt egy gaz- és hőstettekben is bővelkedő futóbetyár életében. Rózsa Sándor ereje, ravasz észjárása legendás, bár azért életútja kicsit méltatlan befejezésének is tekinthető az, hogy a híres betyár a szamosújvári börtönben suszterként végezte. Stílusosabb lett volna az utolsó stikli után egyből befejezni a pályafutást, de végül nem így alakult.
Krúdy Gyula így zárja le regényét és egyben a betyár történetét:
„A szamosújvári börtönben a látogatóknak vagy egy évtizedig mutogattak egy pápaszemes, jámbor képű susztert, aki reggeltől estig szorgalmasan talpalt. Ez volt Rózsa Sándor, az alföldi betyárvilág fejedelme. Azóta minden csendes a Tisza mellett.”