Daft Punk a menő, Trump a fapofa, Macron a laza
Miért hiszi mindenki hazánkban azt, hogy csak a konzervatívok lehetnek kimértek és csak a liberálisabbak lehetnek lazák? Ez a szamárság olyan országokban adható el, ahol a politikai kultúra és az azt erősen befolyásoló politikai kommunikáció jelentős mértékben elmaradt a fejlődésben a nyugati államokhoz képest. Ennek ellenére nem csak nálunk játszanak erre a politikusok.
Nézzünk meg egy videót, melyben Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és Emmanuel Macron francia elnök együtt tekintik meg a francia katonazenekar előadását! Az esemény érdekessége, hogy július 14-e nemzeti ünnep Franciaországban, ilyenkor lezárják az egész Champs-Élysées-t és hatalmas felvonulást tartanak a francia forradalom emlékére. Napjainkig a szokványos katonai menet mellett, a régi betanult formuláikkal köszöntötték a katonák a megjelent prominens személyeket. Ennek azonban vége. Úgy gondolták, eljött az ideje egy modern, sokkal szórakoztatóbb verziónak. A videóban számos világslágert ismerhetünk fel, persze nem véletlenül, hiszen a zenekar Daft Punk-egyveleggel készült Nizza indulója után, melyet a tavalyi terrortámadás emlékére vettek fel a repertoárjukba.
A Guardian videója:
Természetesen mi nem állíthatjuk, hogy az új verzió sokkal jobb, mint a régi, ezt mindenki döntse el maga, egy viszont biztos, ez a performansz rendkívül szórakoztató és bizonyára még figyelemfelkeltőbb, mint a korábbi, hisz mi is megtekintettük és írunk róla.
Térjünk a lényegre! Először arra gondoltam, hogy magyar vonatkozásban fogok írni a politikai ideológiákat megjeleníteni vágyó politikusokról, viselkedésükről és a megcsontosodott félreértésekről, de most mégis maradnék csak Trumpnál és Macronnál.
Donald Trump szereti eladni magát a Grand Old Party, azaz a republikánus párt konzervatívjaként, ami csak annyiból igaz, hogy végül is a republikánus párt színeit használja. Máskülönben konzervatív attitűdje több sebből vérzik. Egyfelől a párt legjelesebb konzervatívjai és vezetői már a választási kampány során számos alkalommal elhatárolódtak Trumptól, főleg botrányai miatt. Másfelől pedig, aki valamennyire is ismeri a politikai ideológiákat, az pontosan tudja, hogy Trumpot csak igen nagy erőfeszítések árán lehetne a konzervatív értékek megtestesítőjeként feltüntetni. Ennek ellenére az elnök kétségkívül a konzervatív amerikai választókhoz beszél, azokat a polgárokat célozza meg, akik bizonyos értékek és hagyományok megőrzését részesítik előnyben. Ehhez az elnöknek az istenfélő, kimért és megfontolt ember szerepét kell játszania, melyet folyton megpróbál teljesíteni. Például akkor is, ha egy ilyen szórakoztató felvonulást néz végig. Elég, ha csak a mimikáját figyeljük:
„The Donald” szerepével szembenálló ideológiát képvisel a frissen megválasztott francia elnök, Emmanuel Macron. Az általa képviselt politikai ideológiáról már sokkal rövidebben beszélhetünk, hiszen erről nincs vita; Macron a modern értelemben vett liberalizmus egyik megtestesítője. Macron reakciói egyáltalán nem hasonlítottak Trumpéra, olyan, mintha a két vezető két különböző rendezvényen lenne. Szerepük teljesen különböző, még egy menő Daft Punk-buliban is. Macron így „bulizott” az előadáson:
A gyorsan ítélő olvasó ekkorra már meghozza a következtetését: Trump kimért, igazi vezető ez a Macron pedig egy bohóc, de legalábbis laza! Sőt, aki ennél tovább megy, azt felháborodással tölti el, hogy egy ilyen „libsi” fiatal ficsúr hogy mosolyoghat, hogy élvezheti az előadást egy nemzeti ünnepen? Ott kérem, szomorúnak kell lenni!
Kérjük, ne ítéljenek, mert akár tévedhetnek is. Politikusok esetében nagyon fontos megjegyezni, hogy ők minden hivatalos eseményen elsősorban dolgoznak, azaz egyfajta szerepet játszanak. Viselkedésük természetesen számos dolgot elárul, azonban ezt ezer módon lehet értelmezni. Lehet például úgy is, hogy a fapofa Trump annyira savanyú alak, hogy még egy ilyen tökéletesen begyakorolt, szórakoztatásra szánt előadáshoz sem tud normális képet vágni, míg kollégája, Macron remekül fogadja a modern zenével, újításokkal fellépő katonazenekart. Ilyenek ezek a fránya paradigmák a XXI. században.