Ha nyomtatót vennénk, gazdagabbak lennénk!

A termelékenység növelése sokat hangzik el elvárásként hazánkkal szemben. De konkrétumokról keveset hallunk. Hol jelenhet meg ez a probléma az oktatásban?

Miért keresünk kevesebbet, mint a “nyugati” polgárok? Már sokan, sok cikkben kifejtették. Mindnek a fő konklúziója az, hogy kevésbé vagyunk termelékenyek. Az alábbi diagram az egy munkaórára eső gazdasági produktivitást mutatja dollárban kifejezve országonként:

oecd_produc_640

Látható, hogy Magyarország az alsó egyharmadba tartozik, vagyis egy órányi munkánk nagyjából harmadannyi pénzt termel, mint a luxemburgi munkavállalóké. Ez általánosságban rendben van. De hogyan jelentkezik ez konkrét dolgokban? Gépesítés, gépesítés, digitalizáció - vághatjuk rá.

De hogyan lehetséges ez az oktatásban? Hol jelennek meg ezek a tulajdonképpen fölöslegesen elvégzett feladatok?

Lássunk egy konkrét példát!

Egy bizonyítvány megírása egy osztályfőnök számára nagyjából fél óra. Ebben benne van a szigorúan vett bizonyítvány kitöltése, a törzskönyv (ez az eredeti példány, ami az intézményben marad), a pecsétek, az összeolvasás (vagyis az ellenőrzés). Ez egy osztálynyi dokumentum esetében két munkanap. Átszámítva 16 munkaóra, vagyis 1500 forintos tanári bruttó órabérrel számolva 24 000 forint. Egy bizonyítvány-nyomtató 400 000 forint körül mozog. A befektetés 17 osztálynál már megtérül. Egy két párhuzamos osztállyal rendelkező általános iskolában 16 osztály van. Tehát a második évtől már biztosan másra használhatjuk a tanáraink drága munkaidejét. Tulajdonképpen nem is íródeáknak szerződtek! :)

Felszabadult munkaidejében a pedagógus képezheti magát, vagy több időt tölthet felkészüléssel, hogy hatékonyabb legyen az ismeretátadásban. Ez egy újabb lépés a hatékonyság növelése felé. Ha diákunk okosabb, többet termel. És így tovább! Már csak bizonyítvány-nyomtató pályázatokat kellene kiírni! A sok EU-s pénzből biztosan erre is futná!