A felejtés eufóriája
Ha itt élsz, akkor tanulj meg felejteni! Gyorsan, sokat, szelektíven. Ha úton-útfélen érthetetlen, indokolatlan dolgokba botlasz, ne gondolkozz, ne emlékezz, ne idézz fel még a közelmúltból sem tényeket, hanem emelkedj felül, légy derűs, oldódj fel a felejtés eufóriájában!
Ne tájékozódj, mert akkor mindig és mindig egy kicsit nehezebben megy az egyoldalú gondolkodás. Ne erőltesd a széles látókörű emberekkel való eszmecserét, fölösleges, félrevezető, bajkeverő, fél lábbal a földön járó, nem praktikus lények ne zavarjanak meg a következetes propaganda zökkenőmentes befogadásában.
Hagyd magad! Ne ellenkezz, ne kérdezz vissza, ne kételkedj, még a végén elbizonytalanodsz és akkor megint jöhet egy újabb agymosás, bár akkor sincs baj, mert tudod, a felejtés eufóriája kárpótol mindenért.
Ne nézz körül, fölösleges. Ne akarj nagyon elmélyülni semmiben, úgysincs rá se idő, se pénz, se lehetőség, akkor meg minek? Nem jó ez így , ahogy van? Lehet, hogy túl sok időd van a gondolkodásra? Akkor az itt a baj. Vegyük elejét a fölösleges filozofálgatásoknak, a léggömbhámozás sosem hozott pénzt a konyhára.
Vagy azt akarod mondani, hogy ne csináljanak belőled hülyét? Elég volt ebből az egészből? Tiltakozol? És egyébként is sokkal jobb az emlékezés eufóriája? Akkor tessék: szabad a pálya. Vagy mégsem az?