Kevesebb Putyint, több pápát! - Interjú Lukácsi Katalinnal

Nem a korrupció a leginkább keresztényietlen, bár a lopás sem illeszkedik a Tízparancsolathoz. A gyűlölet a legszörnyűbb – állítja Lukácsi Katalin, a KDNP-ből idén áprilisban kilépett politikus. Azt mondja, döntését egyáltalán nem bánta meg, mivel most sokkal szabadabban beszélhet és önazonos lehet. Lapunknak adott interjújában a fiatal történész többek között az alpári stílusú közbeszédről, a korrupciós ügyekről, illetve arról is szót ejtett, hogy már az IKSZ-ben is kapott olyan visszajelzéseket, még ha kimondatlanul is, hogy azért a nőknek a konyhában a helyük.

LK

Lukácsi szerint korábban még álmodhattunk arról, hogy Nyugat-Európával versenyezzünk az oktatás terén, ma már viszont nemhogy Varsó, lassan Bukarest is megelőz minket. Szerinte azoknak az embereknek, akik gyűlölködnek, a döntő többsége nem is tudja felmérni, mit csinál, mivel a habonyi-finkelsteini őrületben élünk. Végezetül szóba került az is, miért ment ki idén először a Budapest Pride-ra, illetve az is, egyelőre nem akarja, hogy bármelyik párt is „leigazolja”, de az ország építéséért tenni akar és minden olyan párttal szimpatizál, amelyik ellene megy az egypártrendszerre törekvő, keletre forduló, gyűlöletre építő politikának.

Zsúrpubi: Idén április 7-én jelentetted be nyilvánosan, a Facebook-oldaladon, hogy kiléptél nemcsak az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségből, az IKSZ-ből, hanem a KDNP-ből is ki fogsz. Akkor három okot jelöltél meg: a kormánypártok retorikáját Ferenc pápával szemben, a Népszabadság megszüntetését, illetve az azóta is húzódó CEU-ügyet. Eltelt három hónap, ami elengedő idő ahhoz, hogy válaszolni tudj: Nem bántad meg a döntésed?

Lukácsi Katalin: Abszolút nem. Nagyon örülök, hogy meg mertem ezt lépni, és azt sem bánom, hogy nyilvánosan tettem. Nagyon fontos, hogy először személyesen is bejelentettem, tehát nem a Facebookról tudták meg a párttársaim és barátaim. Amikor beszéltem velük, még fel sem merült, hogy ők majd kígyót-békát kiabálnak rám. Nyilván én sem azzal kopogtattam, hogy megyek a HírTV-be, mert egyáltalán nem gondoltam, hogy erre is sor kerül majd. Szerintem következetes voltam végig, nem értem a számonkérést, sokszor „bérkommentelő szintre” süllyedve írják, hogy maradjak már csendben, meg egyébként is, kit érdekel a véleményem. Én csak elmondom, amit gondolok, hogy ezt megosztják sokan, arról nem tehetek.

ZSPB.: Rendesen felkapta a média az ügyed.

L.K.: Igen. Jámbor András, a Kettősmérce szerkesztője írta valahol velem kapcsolatban, hogy nem úgy kerül be az ember a médiába, hogy veri az ajtót, de ha már egyszer bent van, utána nincs mit tenni. Szóval nem bántam meg a döntésem, sőt, sokkal szabadabban beszélhetek, amit nagyon élvezek. Önazonos lehetek. Persze anyagilag nem túl kedvező a dolog. Mindig megdöbbenek, amikor egyesek opportunistának bélyegeznek, mások meg azt mondják, hogy a süllyedő hajóról menekülnek a patkányok. Én lennék a legboldogabb, ha ez egy süllyedő hajó lenne, de egyelőre nem az…

ZSPB.: Feltételezem, hogy a szüleid féltettek ettől a lépésedtől. Beszéltél velük előtte arról, hogy mire készülsz?

L.K.: A belépésről vagy a kilépésről? Mert a belépéstől inkább.

ZSPB.: A kilépésről.

L.K.: Rám hagyták, teljesen érett, felnőtt kapcsolatom van velük. 2016 második felét Izraelben töltöttem, ott emésztettem a dolgot, tényleg régóta érlelődött bennem. Apukám viszont azt mondta, hogy gondolkodjak rajta, ne siessem el, ha már ennyi energiát beleraktam a pártba. Persze elfogadták a döntésemet, mellettem állnak, bátorítanak most is. Féltenek is, mert ha néha kiborulok, nekik mondom el, hogy milyen kommenteket kapok. De van olyan is, hogy ők maguk látják és sokkolja őket. Ők, akik az 1960-as években szocializálódtak, azért nem ehhez szoktak. Durva diktatúra volt Magyarországon, ami egyre inkább felpuhult, viszont a közbeszéd nem volt ilyen alpári stílusú. Már csak azért sem, mert nem volt Facebook.

ZSPB.: Mesélj kicsit az indulásodról, a gyermekkorodról és az iskolai évekről.

L.K.: Boldog gyerekkorom volt. Két nővérem van, utolsóként születtem, így mint legkisebb gyereket mindig babusgattak. Nem tűntem ki semmivel, nem voltam csendes zseni vagy ilyesmi, viszont exhibicionista igen. Ez nem tűnt el, a mai napig így van. Emellett viszont szorongó típus is vagyok, bár kevesen látják rajtam. Általános iskolában elég aktív voltam, mondhatni bandavezér, közösségszervező. Ez a gimnáziumi évek alatt tovább erősödött, akkorra feljavult a szorgalmam is. Eldőlt, hogy mindenképpen értelmiségi pályát akarok választani és egyetemre menni. Eredetileg úgy volt, hogy közgazdász leszek, mert már akkor is megfogalmazódott bennem, hogy a politika érdekel. De aztán volt egy snitt az életemben, amikor bevillant, hogy annak ellenére, hogy a közgazdász egy tuti befutó állás lenne, elvetettem az ötletet és azt mondtam magamnak, engem az igazság jobban érdekel, így a filozófia szakot választottam. Ezen amúgy ez egész gimi megrökönyödött. Tutira ezt akarod választani? – kérdezgették. Persze ma már látom, hogy hiába volt ez a választás, úgyis ott vagyok, ahol.

ZSPB.: Olvastam, hogy ateista és igazi balos családból jössz, olyannyira, hogy édesanyád KISZ-titkár is volt, aktív szerepet vállalt a „régi rendszer” építésében, mert őszintén hitt benne, illetve mai napig MSZP-tag. Kézenfekvő lett volna, hogy idővel majd te is az MSZP soraiban kezded építeni a karriered. Egyfajta fiatalkori lázadás volt, hogy a hit felé fordultál, majd pedig a jobboldali, magukat keresztényként definiáló pártok felé orientálódtál?

L.K.: Volt bennem lázadás a szüleimmel kapcsolatban, de nem emiatt alakultak így a dolgok, ráadásul nem is volt mindez egyértelmű. Először az MDF-hez csatlakoztam. Mondjuk a 2010-es MDF már majdnem tényleg az MSZP-vel volt szövetséges, de az a „majdnem” nagyon fontos különbség. Én akkor is úgy gondoltam, hogy jó, ha a jobboldalon minél több szín jelenik meg. Végső soron ezért szálltam ki most is a Fidesz-KDNP-ből, mert mindent le akarnak uralni, amivel nagyon nem értek egyet. Nem az opportunizmus hajtott, amikor huszonévesen egy teljesen esélytelen párt mellé odaálltam 2010-ben.

A szüleimre visszatérve: anyukám tényleg nagyon lelkes építője volt a rendszernek, de a negatívumokból semmit nem érzékelt, és az egészből semmilyen haszna nem származott. Ő egy nagyon naiv teremtés. Azzal együtt viszont, hogy a szüleim baloldaliak, nemzeti elköteleződésűek is. Vannak ilyen mémek, hogy „Apa! Mi az a hazaszeretet? Nem tudom, fiam, mi baloldaliak vagyunk”. Ez durva sarkítás. A történelem iránti érdeklődésem és a hazaszeretetem is otthonról hozom. Apukám különben nem ateista, csak nem vallásos, anyukám vállaltan ateista. Viszont az elvei tisztán megfeleltethetők a keresztényi értékrendnek. Létezik ugyanis baloldali-polgári értékrend, csak erről a jobboldalon sokszor megfeledkeznek. Pedig én egyfajta baloldali polgárságban nőttem föl. A hittel kapcsolatban pedig az van, hogy már tinédzser korom óta kerestem az Istennel való kapcsolatomat. Onnantól kezdve, hogy rátaláltam erre, mindent ez határoz meg. Nem a szüleim ellenében, hanem az Istennel való kapcsolatom szerint.

ZSPB.: Térjünk vissza a KDNP-ből való kilépésed körülményeihez. Nem hinném, hogy csak az említett három mozzanat volt az, ami miatt eleged lett. Kevésnek tűnik. Arra kérlek, szedjünk össze még öt olyan dolgot, amivel bár egyáltalán nem értettél egyet, de vagy nem tetted szóvá, vagy csak belülről próbáltad kritizálni.

L.K.: Nagyon felháborított a rengeteg korrupciós ügy, de azok csimborasszója számomra Matolcsy György, illetve az, ami a Magyar Nemzeti Bank körül van. Meg persze Mészáros Lőrinc is.

ZSPB.: Na, reméltem is, hogy nem marad ki a nemzet gázszerelője.

L.K.: Idegesít Rogán Antal is, mégis Matolcsy az, akitől feláll a szőr a hátamon. Az, hogy ő az MNB élén ilyen ügyleteket végez, teljesen balkáni. A második a kormány nőkhöz való viszonya. Sehol nincsenek a nők. Nem értek egyet a női kvótával, de az ellentétével sem. Az IKSZ-ben is már kaptam olyan visszajelzéseket, még ha kimondatlanul is, hogy jó, elvagyunk egymás mellett a szervezetben, de azért a nőknek a konyhában a helyük…

ZSPB.: Szóval ez a mai napig valóban így van.

L.K.: Abszolút. Nagyon naiv feltételezés volt sok újságíró részéről, hogy belőlem akár még parlamenti képviselő is lehetett volna. Belőlem, KDNP-sként, gyerek nélkül?

ZSPB.: Ja, hogy az szinte kizáró ok?

L.K.: Hát, az a belépő az országgyűlési-képviselő jelöltségre, ha gyerekeid vannak, pár, szabályt erősítő kivétellel.

ZSPB.: Bravó! Éljen a XXI. század!

L.K.: Igen. Másfajta kereszténység az, amiben én hiszek. A harmadik az ügynökkérdés szőnyeg alá seprése. Sokszor elhangzott az is, hogy Brüsszel az új Moszkva. Legyen ez a negyedik. Ezzel borzasztóan nem értettem egyet.

Végül, most ugyan a kormány Benjamin Netanjahut éppen a keblére öleli, az emlékezetpolitika terén számomra azonban nem elégséges a holokauszttal való szembenézés. Tudom, hogy egy fontos mondat hagyta most el a miniszterelnök úr száját, miszerint bűnt követtünk el, mert nem védtük meg az állampolgárainkat, de nekem történészként őszinte meggyőződésem, hogy több is történt a magyar állam részéről annál, mint hogy nem védtük meg az állampolgárainkat. Meglehetősen aktívan, közvetlen szerepet játszottunk benne. A lényeg, hogy a holokauszt nem zsidóügy, hanem Magyarország ügye. És nem helyes eltolni ezt a dolgot a zsidókra, majd tenni egy gesztust feléjük. Ezt az ötöt mondanám.

ZSPB.: És a szerencsétlen Nyakó István népszavazási kezdeményezése, amit kopaszok akadályoztak meg? Az azért a magyar „demokrácia” egyik fekete napja volt. Ezek a témák párton belül mennyire voltak dominánsak?

L.K.: Nem nagyon merültek fel.

ZSPB.: Ha szóvá is tetted, lesöpörték annyival, hogy „Katalin, ez nem is így van” meg hasonlók?

L.K.: Volt ilyenre is példa. Engem felháborított az az ügy, valóban bele is tehetnénk a listába, ha az ügynökkérdést és az emlékezetpolitikát egynek kezeljük. Rosszízű, diktatórikusnak tűnő megmozdulás volt az egész.

De ott is ugyanaz volt a helyzet, mint a Népszabadságnál, hogy nem lehetett egyértelműen számon kérni, hogy miért csinálták azt, amit. Mondták, hogy hát ne viccelj, nem a Fidesz zárta be, gazdasági okai voltak. Ennél pedig azt, hogy de nem a Fidesz akadályozta meg, nem az ő kopaszai voltak, miért mondok én ilyet. Ugyan nem láttam semmilyen papírt, ami bizonyítaná egyértelműen, hogy Kubatov rendelte oda őket, ennyire ugyanis nem voltam bennfentes, de egyértelműen a Fidesz ügye volt.

Sokan nem értettek egyet ezzel a stílussal azok közül, akikkel együtt dolgoztam. De úgy voltak vele, hogy erre nincs befolyásuk. Pont azért dolgoztunk, mert szerettünk volna egyszer majd egy olyan pártot, aminek nem kell ilyen stílusban kommunikálnia és ilyen tempóban működnie ahhoz, hogy hatalmon legyen. De túl sok kompromisszumot kellett volna ahhoz megkötnöm, hogy ezt vállalni tudjam. Sok volt barátom, akik azóta már megszakították velem a kapcsolatot, még mindig hisznek ebben az egészben. Noha nem az az ideáljuk, ami eddig történt, de úgy vannak vele, hogy majd kialakul valami jobb.

Egy jó keresztény állampolgárnak nem kötelessége a Fideszre szavazni

ZSPB.: De vajon tényleg hisznek benne? Őszintén azt gondolják, hogy egyszer majd a KNDP-ből egy potens, mérhető párt lesz, önálló gondolatokkal?

L.K.: Abszolút. Vannak, akik elhiszik, és persze olyanok is, akik csak bebeszélik maguknak, mert mondjuk olyan családból jöttek. Nekem egyszerűbb volt kilépnem meg a gyengeségei miatt szembefordulnom a párttal, mint azoknak, akik a budai, jobboldali, polgári miliőben szocializálódtak. Ugyanakkor nem szükségszerű, hogy egy keresztény, jobboldali ember fideszes legyen. Én éppen azt szeretném a megszólalásaimmal képviselni, hogy egy jó keresztény állampolgárnak nem kötelessége a Fideszre szavazni.

ZSPB.: Hirtelen fel sem tudnám sorolni a diplomáid, ösztöndíjaid, továbbá azokat az oktatási intézményeket, amelyekben megfordultál. Úgy tűnik, olyan ember vagy, aki igyekszik és szeret is folyamatosan tanulni. Mit szólsz ahhoz, amit a kormánypártok az oktatási rendszerrel művelnek hosszú évek óta? Mert a CEU ellehetetlenítésére irányuló törekvés, ami sokaknál kiverte a biztosítékot, egy hosszú listán csak a legutolsó tétel. Az oktatás lezüllesztését már 2012-ben elkezdték különféle intézkedésekkel.

L.K.: Mindig leegyszerűsítettük a tiltakozásokat, hogy Bajnai szervezi, vagy az éppen aktuális ellenség és meg volt minden szervezve, pedig a diákok annyira nem is elégedetlenek. Azért szerintem 2012-ben nem volt annyira kemény a helyzet, mint most. Folyamatosan romlott és romlik a helyzet, ahogyan az egyetemek autonómiája szűkül. Egy pillanatra visszacsatolnék ahhoz, amit a tanulmányaimról mondtál, nagyon köszönöm, hogy behoztad ezt így, mert sok olyan kommentet is olvastam már,

nem hamis profilból, hanem valódiból, a volt barátaimtól, hogyha én nem léptem volna be pártokba, akkor csak CBA-s eladó lehetnék. Ehhez képest értelmiségi ember vagyok. Név szerint nem mondhatom el, hogy közvetlenül kitől hallottam, de tudom, hogy az ELTE is mennyit küzd a bürokratizált rendszer ellen, hogy szándékosan mennyire megbonyolítják az egyetemek működését.

Korábban még álmodhattunk arról, hogy Nyugat-Európával versenyezzünk, vagy legalábbis ringbe szálljunk, ma már nemhogy Varsó, lassan Bukarest is megelőz minket. És ez tény, nem ellenzéki propaganda meg Soros, meg nem tudom én, mi. Az egyetemek érzik, hogy egyre negatívabb helyzetben vannak.

Jól tudjuk, mennyire fontos, hogy egy állam mennyit költ az oktatásra. Itthon látjuk, hogy egyre kevesebbet és egyre irányzottabban. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora mondta nemrég, hogy sóval kellene behinteni az ELTE-t, ami hazánk egyik legrangosabb egyeteme még ma is. Mindezt csak azért, mert ott még vannak gondolkodók.

ZSPB.: Mikor lesz mindez?

L.K.: Most nyáron jár le az előző körnek a mandátuma. Nagyon hálás vagyok, amiért az ELTE felemelte a szavát a CEU ügyében, illetve büszke is, hogy az ELTE polgára vagyok, de valószínűleg ez a bátorság pont ebből is fakad, hogy mivel lejár a mandátumuk, bármit mondhatnak. De ez nem az ELTE kritikája akar lenni, hanem a helyzeté!

Azé a helyzeté, hogy éppen átcsúszunk ebbe a puha diktatúrás stílusba, ahol az emberek nem mernek beszélni, féltik a saját állásukat, pont, mint régen. Elképesztő, hogy itt vagyunk 2017-ben, építhetnénk bármit, amit akarunk, az unió polgárai vagyunk, mégis ezt a rémséget hozzuk vissza.

ZSPB.: Egy három hónappal ezelőtti interjúdban arról beszéltél, hogy nem azokkal van a baj, akik elvakultan lobogtatják ennek a rendszernek a zászlaját, miközben ebből semmilyen hasznuk nem származik, hanem az az elítélendő, ha valaki tudja, hogy rosszat csinál, mégsem tesz ellene semmit. Vagyis cinikus. Szerinted a nagypolitika szereplői közül hányan tartoznak az első és hányan a második kategóriába?

L.K.: Szerintem 50-50 százalék. Ez egy törésvonal az emberen belül is. Mindenkinek van egy veleszületett erkölcsi mércéje és pontosan érzi, tudja, mi az igazság, hiszen valahogy minden reggel a tükörbe néz. Sokan megpróbálják bemesélni maguknak, hogy vannak a jók és a rosszak, és hogy ők a jó oldalon állnak. Ha ez nem megy, akkor cinizmussal támogatják meg.

Egy reggel arra ébredtem, hogy a Pesti Srácok bloggere az előző napi Facebook-posztomra, amelyben arról értekeztem, hogy régóta álmodoztam arról, hogy Izrael és Magyarország egymás szövetségesei legyenek, azt írta, hogy „nem egy baszásról?” Mondom magamban, Úristen… Orbán Viktor szövegírója egy külön posztot szánt nekem, amiben direkt rosszul írta le a nevem. A 888.hu az utóbbi időben három cikkében is arról írt, hogy én nem létezem. Megadja azt írta, hogy ennyit sem kellene foglalkozni velem, mert nem érek semmit, senki vagyok meg hasonlók. Ez a cinizmussal vegyes gyűlölet valami elképesztő.

Volt barátaim, ismerőseim olyanokat írnak, ami egyébként józan, ép ésszel felfoghatatlan. A legnagyobb baj pedig az, hogy meg tudják maguknak magyarázni. Olyan életet kell élni és olyan példát kell mutatni, hogy ezt ne fogadjuk el természetesnek. Mert én is bele tudok szokni abba, hogy hát ez a mai magyar valóság, gyűlöljük egymást, szinte én kérek elnézést, mert el merem mondani a véleményem. Nem normális dolog, hogy akár ismerősként, akár ismeretlenül így minősítjük egymást. Sehová nem vezet, ha egymás ellen acsarkodunk.

ZSPB.: Májusban nagyot ment a mondásod, miszerint „a Fidesz nem keresztényi”. Nemcsak ellenzéki politikusok, hanem jó ideje már komoly gondolkodók is arról beszélnek, hogy a korrupció Magyarországon rendszerszintűvé vált. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy a lopás maga a rendszer. Vajon miért asszisztál mindehhez a KDNP?

L.K.: Nem a korrupció a leginkább keresztényietlen, bár a lopás sem illeszkedik a Tízparancsolathoz. A gyűlölet a legszörnyűbb. Nagyon bátran beszélt Heisler András a magyar és az izraeli miniszterelnök fogadásakor. Tetszett, ahogyan szépen megfogalmazta, hogy a zsidóságnak igazából egyetlen érdeke van, mégpedig az, hogy gyűlöletmentes környezetben éljen. Ez persze nemcsak a zsidóság érdeke, hanem mindenkié, bárkié. Ezért minden követ meg kell mozgatni, hogy ezt képviselni lehessen. Mert a mostani egy kétbites politika, ami ellen tenni kell.

Volt 2014-ben egy olyan kezdeményezés, hogy „Szavazz a Jobbik ellen!”, de ma már nem a Jobbik testesíti meg a gyűlölködést, és ez egy izgalmas fordulat a politikai életben. A múlt árnyai ott lebegnek a fejük felett, az ásotthalmi polgármester nem az ideálom, a Pride betiltása melletti kampányolás sem tetszik, meg akadnak még további olyan kiszólások, amikkel nem értek egyet, de nagyon üdvös kezdeményezésnek tartom, hogy megpróbálnak bejönni középre, mert az mégiscsak népnevelő hatással bír. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy ugyanakkor az elveszített szavazóik után most a Fidesz nyúl.

Számomra tehát nem a korrupció a legaggasztóbb, a rendszerszintű problémát nem lehet csak a Fidesz nyakába varrni. Mivel ők vannak kormányon, csúcsra járatják. A kisebb pártok esetében, mint amilyen a KDNP is, nagy összegekről nem beszélhetünk.

ZSPB.: Mégis részt vesz ennek a rendszernek az építésében.

L.K.: A kisebbik rossz logikája mentén teszi. Mai napig sokan úgy vannak a volt párttársaim közül, hogy a csúnya gonosz Soros és a csúnya gonosz kommunisták ellen kell harcolni. Jó, jó, nem valami szép dolog, amit Rogán csinál, és nem kellene ennyi pénzt kapnia Mészáros Lőrincnek, de legalább a mi nemzeti arisztokráciánk épül. Csak az a baj, hogy ez az arisztokrácia nem versenyképes. Mészáros soha nem tudna megélni a nyugat-európai piacon. Ez csakis arról szól, hogy jó sok pénzt szerezzünk saját magunknak.

ZSPB.: Anno a 444-nek adott interjúdban a következőket mondtad arról, hogy a Fidesz és a KDNP támogatói miért „nyelik be” a kormánypropagandát: „Nagyon bennük van a dac – hogy a liberálisok milyen aljasan bántak a konzervatívokkal, és hogy a liberálisok csak azt szeretik, ha az van, amit mondanak, és a támadás tulajdonképpen dicséret. Ez elhomályosítja az árnyalt gondolkodást.” Megnézve a rólad szóló cikkek szalagcímeit, amint kifejezted az egyet nem értésedet a KDNP politikájával, a kormányközeli médiában szinte azonnal egy ballib Soros-bérenc lettél. Szóval még mindig azt gondolod, hogy csak a dacról beszélhetünk?

L.K.: Van dac is, igen. Emellett cinizmus, gyűlölet.

ZSPB.: Micsoda jelzők. Gyönyörű.

 L.K.: De nem nevezek mindenkit gyűlölködőnek, aki kritizál. Tök legitim, hogy vélemények legyenek. Sokan nem értenek egyet velem, ez teljesen természetes. Szentesi-Zöldi László két cikket is szentelt szerény személyemnek. Az egyik arról szólt, hogy nem létezem, míg a következő cikkben arról írt, hogy ő igazából nem akar megölni. Harmincéves, fiatal nő vagyok, mi ez az egész? Ha majd visszatekint erre a tevékenységére mondjuk ötven év múlva, a jó Isten éltesse sokáig, akkor ő maga sem fogja érteni, hogy mit csinált. És nagyon sokan mások is így vannak vele. Bennem nincs harag, bosszúvágy, sem gyűlölet irányukba. Össze-összerándulok azért, amiket kapok, de másoknak nálam sokkal többet kell elviselniük. Én még ahhoz képest igazán hálás lehetek. A harcmezőn lévő politikusok még többet kapnak, mint én, akinek jelenleg még nincs pozíciója. Azoknak az embereknek, akik gyűlölködnek, a döntő többsége nem is tudja felmérni, hogy mit csinál. Felelősségük attól még van, nem akarom elvitatni például a sajátomat sem, de ezek közül az emberek közül nagyon sokan nem tudják, miben vesznek részt. Ezért is fontos, hogy ez habonyi-finkelsteini őrület eltűnjön a környezetünkből. A politikai akarnokság rombolja az országot.

A jelenlegi hatalom csak polgárháborús helyzet hatására bukhat meg?

ZSPB.: Vajon hogyan lesz vége a NER-nek? Merthogy egyszer biztosan vége lesz. Sokan úgy gondolják, a jelenlegi hatalom csak valamiféle polgárháborús helyzet hatására bukhat meg. Mi kellene ahhoz, hogy ne így legyen? Isteni csoda?

L.K.: Sajnos lassan valóban úgy tűnik, csak a csoda segíthet. De én reménykedek. A minap pont kielemeztem, hogy a helyzetemből fakadóan, úgymond marketing szempontból, milyen hátrányaim és előnyeim vannak, hogyan tudnék építkezni tovább. Rádöbbentem, hogy az egyik legfontosabb előny – és hívőként nyilván ez nekem egy szempont –, hogy erős kegyelmi háttér van mögöttem.

Bárki, aki csak egy apró jót is tesz, azon áldás van. Ha nem is hisz valaki az áldásban, azt bátran elhiheti, hogy egy kis jónak, egy szónak, egy bátorításnak, egy kiállásnak, őszinte véleménynyilvánításnak akkora ereje van, hogy nem is gondolnánk. Másokra hat, emberibb hangulat lesz tőle.

A fiatalok elvándorlásával kapcsolatban például a gazdasági megfontolások és programok is fontosak ugyan, de az még inkább, hogy emberibb környezetben éljünk, békésebb közhangulat uralkodjon. És ehhez nem kell csoda. Nem az a lényeg, hogy a Fidesz éppen hogy áll a pártversenyben, ha jobb arcukat mutatják az emberek, akkor a Fidesznek is emberibbé kell válnia, mert különben a kutya sem szavaz majd rá. Igenis ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az állampolgárok kezében van a hatalom, és hogy merjük azt visszaszerezni attól a párttól, amelyik azonosítja magát a néppel, holott valójában nem azonos.

ZSPB.: Jó lenne, csak sajnos jelenleg ez a társadalom gyűlöletre van idomítva. Így pedig elég nehéz a jobb arcunkat mutatni.

L.K.: Nem tudom, a társadalom ehhez hogyan viszonyul. Vannak bérkommentelők a Facebookon, akik uszításért kapják a pénzüket, de nem vagyok biztos abban, hogy annyira rezonálna a hülyeségre a társadalom. A tavalyi menekültellenes népszavazáskor is láthattuk, hogy a nép egyszerűen besokallt a kampánytól, a foci-EB és az olimpia alatt percenként leadott ostoba hirdetésektől. Most pedig a Soros elleni kampányt nyomják, de előbb-utóbb ebből is elegük lesz az embereknek.

ZSPB.: Az biztos, hogy felbőszíti a honfitársainkat, csak nem mindegy, milyen értelemben. Tucatjával kerültek a plakátokra a filccel írt „mocskos zsidó” és hasonló üzenetek. Szóval előjönnek azok a reflexek, amiket Habonyék szánt szándékkal akarnak előkotorni az emberek tudatalattijából vagy lelkéből.

L.K.: Sajnos előjön ez is, de közben a Fidesz is ellenszenvessé válik. Bízom a magyar emberekben. A magyarság ezer év alatt nagyon sok mindenen túltette már magát. Bízom abban, hogy van bennünk elég erő és józanság, hogy ne kajáljuk be ezt teljesen, hogy tudjunk nemet mondani a gyűlöletre.

ZSPB.: Idén először kimentél a Budapest Pride-ra. Mit akartál ezzel üzenni?

L.K.: Ezt egy Pride-videóban is elmondtam, de szívesen megismétlem, mert talán nem jutott el kellő számú emberhez. Egyrészt én is szembe akartam nézni a saját előítéleteimmel, másrészt üzenetet akartam megfogalmazni a gyűlölet ellenében.

Rengeteg gyűlöletet kapnak ezek az emberek, bár nem elsősorban Budapesten, mert itt már sokkal jobb a helyzet. Itt sokkal nagyobb eséllyel élhet nyugodt életet egy homoszexuális nő vagy férfi. De vidéken… Pláne ha még hívő is vagy. Tele vannak szorongással ezek az emberek, hogy úristen, ki tudja rólam, mit szól hozzá, áldozhatok-e a templomban, és hasonlók. Szörnyű.

A kiállásommal azt akartam kifejezni, hogy teljesen mindegy, ki hogyan éli meg az életét, mert az másodlagos. Fontosabb, hogy szeretve vagyunk. Azt a figyelmet, amit én kaptam április óta, lehetőségként fogom fel, hogy arra használjam, hogy ezzel valami jót tegyek. A Pride számomra egy ilyen lehetőség volt.

LK2

ZSPB.: Amikor az előbb arról beszéltél, hogy áttekintetted az erősségeidet és gyengeségeidet, kicsúszott a szádon valami olyasmi, hogy „nem vagyok semmilyen pozícióban még.” Vagyis ha jól gondolom, nyitott vagy a pártpolitikára továbbra is. Hányan és honnan kerestek meg a hazai pártok közül? Elgondolkodtál valamelyik ajánlaton?

L.K.: Gondolkodom ezen, persze. Örültem, hogy kiléptem, mert nagyon jó a pártfüggetlen lét. Nem is lenne hiteles rögtön belépnem valahová. Egy féléves moratóriumot kitűztem magamnak, ez a minimum. Nem tudom, mit hoz a jövő, nem nagyon vágyom semmilyen pártba. Nagy szabadságot jelent számomra, hogy bármikor, bárkinek, bármit mondhatok. Ugyanakkor érzem, hogy a felelősségemet, ami ezzel a figyelemmel jár, fel kellene használni az ország építésére. A Momentum és az LMP keresett meg, illetve nemrég összehoztak a Gémesi György-féle Új Kezdet Párttal is. Ma Magyarországon – a szélsőségeseket leszámítva – szinte minden párt szimpatikus, amelyik ellene megy ennek az egypártrendszerre törekvő, keletre forduló, gyűlöletre építő politikának. Lehet, hogy a figyelmet arra fogom inkább felhasználni, hogy bárhová odaálljak, ami ez ellen hat. Nem az a lényeg, hogy rögtön „leigazoljon” egy párt, hanem az, hogy segítsek mindegyiknek, ha szüksége van erre. Mert ha már én vállaltam ezt a szerepet és az ezzel járó támadásokat, akkor ennyit megtehetek. Felelősségemnek érzem buzdítani az embereket: Gyerekek, menjünk el szavazni.

ZSPB.: Ez egyfajta aktivista szerepkör, ami Vágó Gábort vagy Gulyás Mártont idézi.

L.K.: Még bennem sem fogalmazódott meg pontosan, hogy mit szeretnék. Számomra a legfontosabb a keresztény identitás, ezt szeretném megélni. Már neveztek különben „ballibsi evangélistának”, aminek az evangélista részét amúgy óriási dicséretnek veszem. Ezzel szeretnék a leghangsúlyosabban foglalkozni, és ami a hitemmel nem ellentétes, azt felvállalom. Amúgy csodálom Gulyás Marcit, hogy milyen erőbedobással dolgozik, mennyire beleteszi magát a küzdelembe. Most még nem látok magamban ennyi erőt. De annyit biztosan tudok, hogy szeretnék én is hasznára lenni ennek az országnak.

ZSPB.: Arra gondoltál már, hogy csinálj egy új, valóban keresztény pártot? Egyáltalán, lenne rá igény szerinted?

L.K.: Sokan keresnek ezzel, hogy „Jaj, Katalin, csináld már meg azt a valóban keresztény, konzervatív, nyugatos pártot, amihez csatlakozhatnánk!” Persze, erről álmodozik az ember, de egyelőre még nincs egy milliárdos barátom. Esetleg ha Sorossal összebarátkozom, akkor megkérdezem erről.

Kicsit segíts már, Gyuri!

ZSPB.: Szinte előttem van a kép, ahogyan megállsz előtte, felelősségteljesen a szemébe nézel és azt mondod neki: „Csinálnék egy új pártot, kicsit segíts már, Gyuri!”

L.K.: Igen, ez jó lenne mottónak! Szóval én is álmodozom róla, hogy egyszer majd lesz egy olyan kereszténydemokrata párt, amelyik tényleg az, valóban polgári értékeket képvisel, és nem a hatalom lesz neki az elsődleges, hanem a szolgálat. Tudom, hogy demagógnak hangzik, de ez egy működőképes politika lenne. Az emberek nem hülyék. A politikának óriási felelőssége van abban, hogy mivé neveli a társadalmat. Ha igényességre nevelik, akkor igényes lesz a választó. Ha viszont elbutítják, akkor sajnos buta lesz. Hiszek abban, hogy lehet egy boldog országot építeni, egy majdani szuper kereszténydemokrata párttal.

ZSPB.: Hol és hogyan képzeled el magad és az országot öt év múlva?

L.K.: Nagyon remélem, hogy ha most még nem is sikerülne, addigra egy erős kihívója lesz a Fidesznek.

ZSPB.: Kormányváltás legyen?

L.K.: Reménykedem még 2018-ban, igen. Vagy ha az nem is lesz, már annak nagyon örülnék, hogyha az abszolút többségét elveszítené a párt. Bizakodom. Mi lesz még öt év múlva? Izgalmas, hogyan alakulnak a dolgok itt az Unióban. Ha létrejön a „magEurópa”, nagyon reménykedem abban, hogy mi ehhez fogunk csatlakozni, még akkor is, ha most nem ez a realitás. Hagyjuk a fenébe ezt a putyini barátkozást, mert ez semmi jóra nem vezet. Örülök a szövetségnek Izraellel, de Netanjahuval ugyanúgy nem értek egyet, mint Orbán Viktorral. Viszont az is furcsa, hogy egyszerre barátkozunk a zsidó állammal és Iránnal. Kevés ország képes ilyesmire rajtunk kívül.

ZSPB.: Ez egy unortodox ország, ha nem tudnád.

L.K.: Na ja, mindig fura külpolitikánk volt, legalábbis a XX. században tutira. Bízom tehát abban, hogy a „magEurópához” csatlakozunk majd, a Nyugathoz, Amerikához. Ezenkívül abban is reménykedem, hogy Ferenc pápa – már ha akkor még ő lesz a pápa, remélem igen – ellátogat majd Magyarországra.

ZSPB.: És nem csak mindig a másik nagy formátumú, „p” kezdőbetűs vezető, Putyin...

L.K.: Bizony. Kevesebb Putyint, több pápát!