65 éve süllyedt Magyarország Rákosi Mátyás ölelő karjaiba
1952. augusztus 14-én lett a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke is Rákosi Mátyás. A két világháború között a szegedi Csillagbörtönt is megjáró Rákosi Magyarország történelmének egyik legsötétebb pontja.
A börtönben egyébként feltűnően jó dolga volt: nyitott zárkájából szabadon kijárt, sőt rendszeresen tarthatott rabtársaival pártgyűlést. A háború vége után egy pillanat alatt megváltozott a külpolitikai helyzet és ezzel együtt a magyar belpolitika is. A szovjet érdekszférába kerülő Magyarország szép lassan sodródott bele az egypártrendszerrel irányított kommunista putyinista diktatúrába.
A magyar értelmiség jelentős része emigrált, másik részét pedig halálra, börtönbüntetésre vagy kényszermunkára ítélték. A népbírósági perekkel megfélemlített maradék független entellektüel csendben maradt, meghunyászkodott. Magyarország államformája először köztársaság, majd a „sztálini” alkotmány elfogadásával népköztársaság lett. A szovjet hadsereg megerősítette a kommunisták által irányított belügyi szerveket, mint például a karhatalmat, valamint a titkosrendőrséget.
A politikai ellenfeleket megsemmisítették, a belső ellenfelekkel leszámoltak. A sajtót arra hivatkozva, hogy az a nyugati imperialista, sorosista érdekeket képviseli elhallgattatták, betiltották, felszámolták, megkaparintották. Szintén a nyugati befolyásra, finanszirozásra hivatkozva felszámolták a civilszervezeteket. A civil társadalom elleni támadás az úgynevezett „Teréz körúti merénylettel” 1946. júniusában indult. Az ellenségkép megtalálásával és becélzásával Németh Szilárd Rajk László belügyminiszter muníciót adott a társadalom kevésbé képzett rétegeinek.
Rákosi pedig szépen lassan, komótosan, de annál biztosabban beült abba székbe, amelyben mai utódja, Orbán Viktor is ül. Akkor még nem sejthette, hogy néhány év múlva távol kerül Magyarországtól a Szovjetunóba, ahol szegényen és mellőzötten fog meghalni a magyar történelem egyik leggyűlöltebb alakjaként.
