Magyar vagyok, de turista
Hazajöttünk nyaralni Magyarországra. 28 óra repülőút 2 kisgyerekkel maradandó nyomokat hagy az emberben, 9 adag kávé, 1 óra alvás és a kölkök egy helyben tartása után meg főleg. Az első élmény a reptéren az, hogy a repülőből kilépve találok egy miniatűr trollyt, amire felteszem a kézipoggyászt, a lift, ami levinne a csomagkiadóhoz, beragad, majd mikor sikerül leérnünk az alsó szintre, az első találkozásom egy magyarral az egy néni, aki egy hokedlin ül a sarokban és elkezd hozzám egy betanult angol szöveggel kommunikálni, miszerint ide nem hozhattam volna le a kis trollyt. Mikor magyarul válaszolok, szó szerint lebasz: Nem tudok olvasni, hát ki is van írva, hogy nem lehet lehozni, mi van, nem tudok olvasni?! Ez a dolga a néninek, ezért fizetik, a belépő utasokat sámlin ülve helyreutasítani.
A következő élmény, hogy a 28 órás út után hulla fáradtan, a bőröndök cipelésére szolgáló kocsit rángatva jövök rá, hogy azért nem tudom kiszedni a helyéről, mert 300 forintot be kéne fizetni, hogy használhassam. Gondolom, nem kell bizonygatnom, nem az összeg akaszt ki, hanem az, hogy normális országokban ez alapvető és ingyenes dolog. A következő élmény mégis az, hogy de jó itthon lenni. Sajnos már turistaként jövök haza, engem nem nyomaszt a mindennapok bizonytalansága, így könnyű örülni annak, amit itthon élve észre se vettem. Látom az emberek arcán azt a búskomorságot, amit abban a jóléti országban, ahol most élünk, sosem láttam. Látom, ahogy a vidéki kisvárosokban alig vannak fiatalok, mert már mindenki elhúzott innen, de jólesik a vásárcsarnokban hallgatni, ahogy a nénikék ráérősen elbeszélgetnek az eladóval - igaz, az eladó már szeretné a következő vevőt kiszolgálni, mert ő nem ér rá annyira. Gyalog lehagyjuk a Dacia-ját tiptop állapotban tartó, nyugdíjas tempóban vezető bácsikát, aki akár össze is ütközhetne a tanyabájkot gyökkettővel hajtó mamával, nem lenne belőle még hámsérülés sem. De ezek az öregek meg fognak halni és nem jön a helyükre se öregasszony, se öregember, se Dacia, mert mi már közel egymillióan külföldön leszünk nyugdíjasok. És Orosháza - ahogy a többi vidéki város, nem beszélve a falukról - kiürül.
Már éltem annyi időt nyugaton felnőttként, amennyit otthon éltem nagykorúként a mamahotelben, így többé-kevésbé reálisan tudom összehasonlítani a két élethelyzetet. Túl vagyok a minden külföldre költöző magyart megfertőző "a magyarok hülyék, megérdemlik a sorsukat, miért nem teszünk ellene" kezdetű ökörségen, de a "Szíriuszról jöttünk, Jézus magyar volt, minden szó a magyarból származik, mi vagyunk a világ szürkeállománya" típusú önámítást is kinőttem már jó pár éve. Szeretem a magyarokat. És utálom, hogy ehhez most valami enyhítő körülményt, vagy magyarázatot kéne írnom. Nem gondolom magunkat sem különlegesnek, sem különbnek a többinél a magyarságunkból adódóan. Ugyanannyi tehetség, vagy épp moslék ember van köztünk is, mint máshol, az emberanyag igazából gyurma, az lesz belőle, amivé gyúrják.
Nem hiszek a 600 ezer külföldi munkavállalóban, szerintem már több mint egymillióan leléptünk a jobb élet reményében. És most, hogy itthon vagyok nyaralni, látom, hogy mit vett el az MSZP és a Fidesz tőlünk. Már a reptéren megkérdeztem a feleségemet, hogy ő is érzi-e, mennyire más már a mentalitásunk, mint az itthoniaknak. Ő ugyanezt akarta kérdezni tőlem. Nyitottak, érdeklődőbbek vagyunk. A nyugati élet kisimította az idegeinket, megtanultunk mosolyogni. Az itthoniak sem azért nem mosolyognak, mert genetikusan képtelenek rá, hanem pontosan azért, amiért én sem mosolyogtam itthon élve.
Itt van legalább két és fél millió elégedetlen ember, meg még egy millió külföldön. Teljesen egyértelmű, hogy a Fidesz miért gördít sokszor leküzdhetetlen akadályokat a külföldön élő magyarok szavazati jogának gyakorlása elé, épeszű ember nem szavazna rájuk, hisz miattuk nem megyünk haza (az MSZP-re meg azért nem, mert miattuk jöttünk el). Én jogosnak tartom és örülök a határon túli magyarok szavazati jogának, kár, hogy a Fidesz kizárólag hatalomtechnikai okokból használja fel ezt a réteget a nemzeti összetartozást hazudó propagandájához (az MSZP meg jól teszi, ha mélyen kussol a 2004-es nemzetárulásuk után).
Sorost én egy nemzetellenes parazitának, a muszlimokat pedig a nyugati civilizációra végzetes veszélyt jelentő fenyegetésnek tartom. De nem vagyok hajlandó gyűlölni azt, aki nem így gondolja. Nem akarom megrugdosni, vagy bottal csépelni a fejét, ha ellenvéleménye van, nem vitatom el a magyarságát és igenis vitatkozni akarok vele. Nem azért, hogy meggyőzzem, hanem azért, mert nem akarok egyengondolkodású társadalomban élni. Nem gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve és az én igazságom egyetemes. Más pártokban látjuk (vagy nem látjuk) a megoldást, de ez nem verhet éket közénk.
8 hónapunk van a választásokig, amikor meghálálhatjuk a Fidesznek azt, hogy szétszakította a családjainkat, egymás ellen fordított bennünket, hogy egy szűk réteget leszámítva az idegőrlő, csekktől csekkig való kötéltáncra, megalázó közmunkára, a hatalom megtorlásától való félelemben való kussolásra ítélt bennünket.
A Fidesz most bőszen kiáll azoknak a szavazati jogaiért, akiket két lejárt szavatosságú löncshús konzervvel megvásárolhat, mert még a nevüket sem tudják leírni, de a jövőnket, a családjaink jövőjét befolyásoló döntést hozhatnak. A mi szavazati jogunkat pedig ellehetetlenítik, mert minket nem tudnak megvenni, mi a pokolra tudjuk küldeni őket.
Még visszakövetelhetjük magunknak a választáshoz való - határontúli magyarokéval egyenlő - jogokat. És ez ideológiai beállítottságunktól függetlenül mindannyiunk felelőssége.