Miskolc közepén állok, körbevesznek filmbarátok
Hosszú évek óta minden évben úgy tervezem a szeptemberemet, hogy pár napra el tudjak menni a Jameson CineFestre, erre a hazánkban egyedülállónak számító filmes rendezvényre, melyen kiváló filmekre lehet beülni, ráadásul teljesen ingyenesen. A Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált idén rendezik meg 14. alkalommal, és minden évben jobbnál jobb filmeket válogatnak össze.
Azért jó, hogy az esemény nem a fővárosunkban zajlik, mert egyrészt megbontja Budapest kulturális központúságát, másrészt, ha már elutazunk az észak-magyarországi megyeszékhelyre, akkor ott csak a filmfesztiválra szeretnénk koncentrálni. A fesztivál előnye, hogy olyan kísérő rendezvényei vannak, melyek nem csak filmrajongókat vonzzák, hanem például a könnyűzene kedvelőit is.
Az oda látogató nem csak a filmeket nézheti meg, hanem találkozhat az alkotókkal, akik elkísérik filmjüket a fesztiválra. Így volt ez például a fesztivál nyitó hétvégéjén ”A bosszú angyala” (M.F.A.) című film vetítése után. Csákvári Gézának, a CineFest művészeti igazgatójának beszélgetőpartnerei a film rendezőnője, Natalia Leite, illetve a főszereplőnő, Francesca Eastwood (Clin Eastwood és Frances Fisher lánya) voltak. Találkozni a film alkotóival mindig nagy élmény, és most sem volt ez másképp. Egy nagyon komoly témáról, a felsőoktatásban (campuson) történt erőszakolásokról és annak következtében felmerülő halálesetekről, valamint a mikro-, és makro környezet viszonyulásairól szól. Mind a színésznő, mind a rendezőnő elragadó és készséges volt, egészen meghatotta őket a film fogadtatása. A közönség egyes tagjaitól érkező, arcpirítóan szemtelen és bugyuta kérdésekre is megpróbáltak frappáns, szellemes válasszal reagálni.
Rendszeresen e fesztiválon találkozhatunk premier előtt közönségfilmekkel, melyek közül az „Anyám!” (Mother!) című filmet és a „Viktória királynő és Abdul”-t (Victoria and Abdul) emelném ki, melyekre különböző okok miatt vagyok kíváncsi. Az előbbi egy hátborzongatónak ígérkező misztikus horror Darren Aronofsky-tól, Jennifer Lawrence és Javier Bardem előadásában. Az utóbbi pedig egy olyan történelmi eseményeken alapuló életrajzi dráma, Stephen Frears vezényelte filmes stábbal, aminek az idős Viktória királynőt megszemélyesítő Judi Dench az ékköve. Az angol udvari etikett határait kitágító tényekről, kuriózumokról korábban sehonnan nem értesültem.
Egzotikumként és filmtörténelemben is egyedülállónak számító műként a „Loving Vincent” (Loving Vincent) című filmet ajánlanám a művészetkedvelők figyelmébe, melyet a világ első festményfilmjeként aposztrofálnak, és Vincent Van Gogh életének utolsó szakaszát boncolgatja festészettel tolmácsolva.
A fesztiválnak mindig van egy zsánere, idén a szervezők választása a musicalre esett, ami nem meglepő, a tavalyi évben bemutatott, „Kaliforniai álom” (La La Land) című film iránti lelkesedést felidézve. Ebben a szekcióban többek között olyan kultikussá vált filmek nézhetők meg ismét vásznon, mint a Rocky Horror Picture Show (1975), Kabaré (1972), Hair (1979), Jézus Krisztus szupersztár (1973).
A vetítések két helyszínen, három teremben zajlanak (Pressburger, Uránia, Zukor), és olyan filmek is láthatók, amik hazánkban máshol mozivásznon egyáltalán nem.