Itt éhen halnod kell!
A NER mottója valami olyasmi, hogy dacolva Brüsszellel, Sorossal, sőt, az ezeréves turáni átokkal is, Európa közepén egy erős és büszke állam létezik. A baj csak az, hogy ez köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Emlékszünk még a volt fideszes képviselőre és ex-miskolci alpolgármesterre, Zsiga Marcellre? Ő volt az a derék nertárs, aki még 2012-ben nyilatkozta, hogy meg lehet élni havi 47 ezer forintból.
Ne legyenek illúzióink, az orbáni vezetés hozzáállása az évek alatt mit sem változott. Miközben a „nem közszereplő”, fizetés nélküli Habony Árpád Ibizán szívja fel a csíkokat, idehaza a létminimum alatti jövedelemmel rendelkező háztartásban élők aránya jelenleg 36 százalék. De számtalan példát hozhatnánk még, a lenyúlt magánnyugdíj-pénztári lóvétól kezdve egészen a botrányos Matolcsy-alapítványok ügyéig.
Az építőipar pang, mert nincs munkaerő idehaza: aki csak tehette, elmenekült külföldre. A hajléktalanokat folyamatosan üldözik, a szociális bérlakás-program gyakorlatilag nullán áll. A devizahitelesek úgy lettek megmentve, ahogyan senki más ezen a Földön: unortodox módon, azaz sehogy.
A szociális egyenlőtlenségek szétfeszítik a társadalmat, és ami a legrosszabb, hogy mindez nem dilettantizmusból fakad, hanem egy tudatos koncepció része. Direkt züllesztik le az oktatás színvonalát, szándékosan nem akarnak kiművelt, gondolkodó embereket látni, hiszek azok veszélyesek lehetnek rájuk.
A valaha szebb időket látott MTI-t szégyentelenül megszállták és pártállami időket idéző propagandagyárrá silányították. Ugyanezt tették számos más médiummal, például a Schmitt Mária által bekebelezett Figyelővel is.
A Soros-tervvel való riogatásra, illetve magára a gondosan, nagy precizitással felépített Soros György karakterre is kiválóan rímelnek a haza bölcsének, Deák Ferencnek a szavai, aki valaha úgy fogalmazott:
Ha [...] rosszat hallasz valakiről, óvakodva hidd el. A hírnek s pletykának gyakran semmi alapja nincs s a legtöbb esetben nagyítva s eltorzítva terjed tovább. Az emberiség általában és az egyes emberek is nem ritkán olyan jók, minők lehetnének s lenniök kellene, de ritkán oly rosszak, minőknek őket a gonosz akaratú rágalom festi. És ha kénytelen vagy is elhinni a hallott tényt, mert valóságán lehetetlen kételkedned, ne ítélj azonnal, ne kárhoztass kíméletlenül.
Szintén Deák mondta, hogy „az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”
Talán sokan így érzik ma is. Pedig nyugodjunk meg és legyünk biztosak benne: van remény, ez a vezetés meg fog bukni, csak rajtunk áll, hogy előbb vagy utóbb!