Kéri László: A felcsúti stadionról és kisvasútról miért nem tartottak nemzeti konzultációt?
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Uniós ellenőrök látogattak hazánkba. Évente többször, több országban ellenőrzik az EU-s pénzek felhasználását. Egyedül a Fidesz-kormány hisztériázik és csinált ebből is egy óriási sorosozást.
Kéri László: Az önmagában aligha lenne hírértékű esemény, ha az Unió különféle szervei időnként ellenőriznék, hogy a tagállamok mire is költik a közös kasszából kapott pénzeket. Még azt sem lehetne vitatni, hogy ebbe az ellenőrzési folyamatba miért és hogyan kerülhetett bele éppen a felcsúti stadion meg a hozzá csapott kisvasút ügye. Végül is aligha hihető, hogy akadna olyan fideszes szolgalélek, aki nem hallott volna arról, hogy ország-világ rajtunk röhög amiatt, mert a kormányfő egykori faluja évek óta kiemelt fejlesztések kedvezményezettje. Arról is értesülhettek, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi médiában mindezeket az egykori Ceaușescu őrült ötleteivel szokás együtt emlegetni.
Az viszont meglepő lenne, ha azt hinnék, hogy a mostani politikai uralkodó csoportokra kötelezően jellemző gyávaság mindenütt és mindenkire érvényes magatartási szabály lenne. Miért is kellene egy más országbéli uniós tisztviselőnek ugyanolyan képmutatónak, gyávának és tudatlannak mutatkoznia, mint a hazai mamelukoknak?
Miért is kell egyes kormányzati és fideszes vezetőknek most is eljátszaniuk a meglepett, megsértett, önérzetében megbántott magyar állampolgár szerepét? S miért kell úgy tenniük, mintha a nemzeti szuverenitás sérelme lenne az, ha a külföldi forrásokat biztosító szervek utólag megnéznék, hogy mire is adtak pénzt? Ezeknek a kormányzati uraknak akkor kellett volna szörnyen önérzetesnek lenniük, amikor elfogadták azt, hogy még az ilyen szégyenteljes, privát hobbit is csak uniós forrásokból tudtuk fedezni.
Talán, tetszettek volna össznépi gyűjtést, nemzeti konzultációt tartani 2011-ben, s megkérdezni legalább a kétharmadot biztosító szavazóbázist afelől, "Szeretné-e, ha imádott miniszterelnöke falujában stadion épülne és kisvasút pöfögne?”. Hátha az említett kétharmad ezt is megszavazta volna, sőt, közakadozásból még a pénz is összejött volna. S akkor most joggal önérzeteskedhetnének, hogy mi köze mindehhez a vadidegen ellenőröknek…
ZSPB.: Egyre nagyobb a munkaerőhiány. A munkaadók ma már egyre nehezebben találnak fiatal munkavállalókat. Mit gondol erről?
K.L.: Aki ebben az országban nemcsak hivatali Audival járkál, annak már évekkel ezelőtt észre kellett volna vennie, hogy az elmúlt hét évben több százezer ember elment innen külföldre dolgozni. S főleg a szolgáltató szektorokból mentek el. Nagyon jellemző és elgondolkodtató, hogy a kormányzati vezetők imádnak ezredrangú adatokkal dobálózva színlelni a "szédületes" fejlődést, és napestig propagálni is mindezt.
Ugyanakkor arról a legfontosabb társadalmi jelenségről, amit a kivándorolt százezrek jelentenek, semmilyen átfogó és részleteiben is elemzett adatot nem találni - igaz, a kormányzati tényezők hallani sem nagyon szeretnek erről, s ha szóba jön, akkor is mellébeszélnek.
Mert, nagyon is tisztában vannak azzal, hogy az elmúlt hét évnek nincs nagyobb és tragikusabb kritikája annál a legelemibb ténynél, hogy hányan is hagyták itt az országot 2010 óta! Ha valamiről érdemes lenne s nagyon is kellene széleskörű nemzeti konzultációt tartani, akkor éppenséggel a kivándorlás méreteiről, dinamikájáról, s mindazokról a súlyos szerkezeti gondokról, amit mindez az itthon maradottak számára okoz ez majd a jövőben. A 2017-es súlyos nemzeti deformációt, széles körű szellemi leépülést és a néphülyítés hatékonyságának tragikus mélységeit semmi nem jellemzi jobban annál, hogy:
- a nem létező migrációs veszélyről reggeltől estig ezerszámra hallani a rémhíreket,
- de a nagyon is valós kivándorlás méreteiről, következményeiről, szerkezetéről alig hallani érdemi véleménycserét
ZSPB.: Ómolnár Miklós Ripost nevű szennylapja újabb mélységekbe süllyedt. A minap az N1TV szerkesztőségi látogatásával kapcsolatban hazudtak egy hatalmasat.
K.L.: Úgy látszik, nincs olyan hét, amikor elengedhetnénk a fülünk mellett a kormányzat által uralt/finanszírozott média újabb és újabb gátlástalanságait. Attól tartok, hogy a következő hónapokban nem is lesz arra mód, hogy ne élhessünk meg újabb és újabb szörnyűségeket. Tényleg nem tudom, mi a hasznosabb: ha egyszerűen nem veszünk minderről tudomás és hagyjuk, hadd csócsálják e rémes hazugságokat azok tovább, akinek erre van igényük. Vagy ha újra meg újra szóvá tesszük, és a fontosabb dolgokra fordítandó energiáinkat is e nyilvánvaló hazugságok cáfolatára pazaroljuk? Attól tartok, hogy ez a dilemma még hónapokon át fog mindenkit kényszerű döntések elé állítani.
S azt is hiszem, hogy az igazi cél ez: mármint az, hogy fulladjunk bele a mesterségesen előállított hazugsággyár mocskába.
ZSPB.: Botka „elmúlttizenhatévezett”. Mit szól az MSZP kihelyezett frakcióülésén történtekhez?
K.L.: Már többször is szóba hoztuk ezt a témát, megtárgyaltuk, nincs semmi újdonság. Hónapok óta ugyanazt mondhatjuk. A választók nem párttagok, s nem is pártelkötelezettek. Döntő többségüket hidegen hagyják a belső, személyi pártcsatározások. 2010 előtt többször is meg lehetett mozdítani mintegy kétmilliós baloldali szavazóbázist - egy egészen más szerkezetű politikai térben. Ezt a bázist a 2006-2009 közötti évek szétzilálták, s azóta sem látni, hogy ki, milyen politikai képződmény élén lenne képes ezt a tömeget újra integrálni. Az új politikai tagolódás és szerkezet világában, a hagyományos arcokkal, jelszavakkal, technikákkal nem is lesz ez lehetséges. A leginkább érintettek mintha ezt látnák be a legkevésbé.