A Fidesz lemaradhat, de Magyarországnak haladnia kell!
A XVIII. század végén Angliában addig soha nem látott változások kezdődtek. A gőzgép feltalálásával, nagy teljesítményű szövő- és fonógépek létrehozásával indult el az ipari forradalom, mely az ipari társadalmak kialakulásához vezetett. Beindult a városiasodás, az emberek életmódja gyökeresen átalakult. Voltak, akik attól a tudatlanságtól vezérelve, hogy a gépek majd elveszik a munkájukat, rongálták-rombolták az újonnan feltalált eszközöket: ők voltak a ludditák.
Ma már tudjuk, hogy a gépek nem vették el az emberek munkáját, éppen ellenkezőleg: sok embernek adtak lehetőséget arra, hogy dolgozzanak és megéljenek a munkájukból. Az ipari forradalom beköszöntével az oktatási rendszert át kellett alakítani, illetve ahol nem volt, ott kialakítani. Az embereket meg kellett tanítani a gépek használatára, az új életmódra azért, hogy az új lehetőségekből minél többet tudjanak kihozni.
Jelenleg az ipari társadalom a legvégét járja. Évekkel ezelőtt elkezdődött az átmenet a következő fázisba, amit úgy hívnak, hogy információ alapú társadalom. Ebben nem a gőzgép, hanem a számítógép - illetve az emberiség talán legnagyobb találmánya, az internet - az, amely mindent megváltoztat. Hihetetlen lendület és fejlődés rejlik ebben, de mint ahogyan anno szükség volt az oktatási rendszer átalakítására, úgy ezt a mostani korszakváltás is megköveteli. Ráadásul ezt most sokkal tudatosabban, emberközpontúan lehet végrehajtani.
Észtország digitális forradalmat hajtott végre. Az ország 1991-ben függetlenedett a szétesett Szovjetuniótól. Annak köszönhetően, hogy nagyon hamar felvették a ritmust és egy információ- és tudásalapú társadalmat építettek, az ország GDP-je 7-8-szorosára nőtt. Digitalizált az oktatás, az egészségügy, interneten mindenféle ügyet lehet intézni, sőt, szavazni is lehet online.
Óriási lehetőség és pénz van ebben egy olyan ország számára, amely nemcsak tartja a lépést, de fel is gyorsítja azt, és ezzel fejlettebbé, modernebbé képes válni, mint régiójának többi országa. Most vagyunk egy lehetőség kellős közepén, ám a kormányunk még mindig az olcsó összeszerelőüzemekben, a poroszos oktatásban és az olcsó munkaerőben hisz. Bár vannak pozitív irányba történő lépések (pl. az e-személyi, az elektronikus adóbevallás), de ez még messze nem kielégítő. Elsősorban és viharsebesen az oktatáspolitikán kell változtatni: olyan gyerekeket kell nevelni, akik a rengeteg felesleges lexikális tudásanyag helyett képesek kreatívan, újszerűen gondolkodni, megfelelnek a digitális kor kihívásainak. Kényszerítés helyett pedig motiválni kell őket. Nem napi 8-9 tanórában magoltatni, hanem gondolkodni tanítani, játszani hagyni, a kreativitásukat fejleszteni.
Ha a kormányunk nem tesz ennek eleget, az idő elszalad mellettünk és menthetetlenül lemaradunk, nem tudunk megfelelni a kor követelményeinek. Vagy még jobb, ha olyan kormányt választunk, amelyik érzi az új idők szelét és haladó szellemű, modern országot hajlandó építeni. Nem lehetetlen!