Testhezálló: Kommunista ország vezetői előtt tiszteleg Orbán

A pekingi kommunista emlékmű megkoszorúzása után Orbán meghasonlása, önfeladása, sokévi magalkuvása újabb mérföldkőhöz érkezett: most a kommunista vezetésű Vietnámmal szeretne „különleges kapcsolatot” kiépíteni. Mit kapcsolatot! Négy területen segítene nekik, és a tervek között egy kórházépítés is megbújik.

Igen, jól olvasta: kórházat építünk Vietnámban. A kommunista Vietnámban. Orbán vasárnap az Air X charter légitársaság Airbus A340-300 VIP típusú repülőgépével libbent át Délkelet-Ázsiába, és a legmélyebb tiszteletét fejezte ki a diktatórikus állam miniszterelnökének. Tapasztaltuk már párszor, hogy kiválóan érzi magát autokrata politikusok jelenlétében, de most újfent bizonyította, hogy a demokrácia felszámolásával működő egypártrendszerek létének erkölcsi tanulságát úgy vonja le, hogy stratégia partneri szerződést köt velük.

Igen, az ott a háttérben Ho Si Minh-nek, a néhai kommunista forradalmárnak a szobra

Bizonyára nem sokan tartják számon Vietnám politikai berendezkedésének alakulását, ezért idézzünk fel egy aprócska momentumot az ázsiai ország életéből!

2016. január 28.
„Vietnamban továbbra is marad az egypártrendszer. A vietnami Kommunista Párt újraválasztott vezetője, Nguyen Phu Trong azt mondta, hogy ez a "kollektív irányítási forma" jobb, mint a "demokráciának álcázott tekintélyelvűség". A 71 éves Nguyen Phu Trong tovább akarja fejleszteni a marxista-leninista ideológiát. Azt mondta: a központi bizottság a párttal, a néppel és a hadsereggel együtt tovább fogja fejleszteni a marxista-leninista doktrínát és Ho Si Minh (néhai kommunista forradalmár) ideológiáját.”

E sorokat nem a külföldiügynök, sorosbérenc ellenzéki sajtó „követte el” „médiaidiotizmusból” fakadóan, hanem bizony a kormánypárti fluffermédia oszlopos tagja, a faktor.hu. A hírt ráadásul az MTI közlésére alapozták, ami konkrétan leszögezte, hogy a vietnami alkotmány szerint kommunista párt vezeti az országot, és a 93 millió ott élő ember alig szólhat bele a vezetők kiválasztásába, az állampárt pedig ötévenként tart kongresszust.

Ezúttal nem hazudtak. Ekkor az orbánisták valószínűleg még nem sejtették, hogy lánglelkű kommunista vezérük ezzel a derék diktatúrával kíván majd „különleges kapcsolatot” építeni.

De ha még csak különleges kapcsolat lenne! Jelenleg úgy tűnik, hogy 500 férőhelyes kórházat építünk nekik, 200 vietnami diák tanulhat majd ösztöndíjjal Magyarországon, és emellett Kaposvár és Can Tho testvérvárosok lettek. Orbán továbbá négy olyan területet is megjelölt, ahol Magyarország „jól tudna segíteni” Vietnamnak: az egészségügyi ipar, a vízgazdálkodás és vízipar, az informatika, valamint a mezőgazdaság, különös tekintettel az élelmiszer-biztonság.

Olyasmire még véletlenül se gondoljunk, hogy a végtelen várólistákkal, a mennyezetekről potyogó patkányokkal, vagy az orvos- és eszközhiánnyal terhelt magyar egészségügyet is lehetne fejleszteni a vietnámi helyett, hiszen az csupán ellenzéki demagógia, ócska lózung, álhír lenne! Ahogyan az is, hogy Orbán a lelkében egykor talán fellelhető antikommunizmus minden utolsó apró darabját felégette már, és a puhadiktátorokkal való bratyizás a külföldi bankszámlák igazgatásának alappilléreként is funkcionál.