26 évesen nagykövet lett a fideszes tévés fia, de kérdésekre nem tud válaszolni!
Kedvenc nagykövetünk igazán elemében van! Mint arról korábban is beszámoltunk, a Hungary Helps program vezetésére a mindössze 26 éves Heltai Pétert választotta a kormány, ráadásul nagyköveti tisztségben. Már akkor is rávilágítottunk, hogy a kinevezés hátterében sokkal inkább a szülői háttér lehet – a büszke anyuka az MTVA-s Siklósi Beatrix –, mint Heltai kvalitásai. Sajnos az ifjú nagykövet eddigi tevékenységével nem cáfolt rá erre a felvetésre…
Nézzük is, mit tud felmutatni Heltai. Bár a programról még mindig kevés konkrét információt találni, a nagykövetnek már van hivatalos Facebook-oldala, ezen pedig jól látszik, hogy fő képessége ismert és közepesen ismert emberekkel fotózkodni. De ne legyünk igazságtalanok, van itt egy Mandiner-interjú is. Sajnos azonban talán a két legfontosabb kérdésre nem hangzik el kielégítő válasz. Amikor ugyanis arról faggatják Heltait, hogy miért is kapta meg a kinevezését ilyen fiatalon, annyival lezárja, hogy felkérték rá. Rendben, elhiszem, hogy erre a kínos kérdésre nem akar túl részletesen válaszolni, de azért gondolhatta volna, hogy az emberek többségét ez mégiscsak érdekelni fogja, nem ártana valamilyen magyarázattal szolgálni.
De lépjünk túl ezen, és nézzük a másik kérdést: „Miért nem annyira fogékonyak a nyugat-európai országok az üldözött keresztények ügyére?” Erre is csak egy igen rövid válasz érkezik: „Ezt tőlük kell megkérdezni.”
Mondta ezt az a nagykövet, akit kimondottan azért neveztek ki, hogy az üldözött keresztények mellett felhívja a nyugat figyelmét a szörnyű helyzetre! Mégis hogyan szeretné megfogni Heltai ezeknek az országoknak, ha nem is az átlagpolgárait, de legalább a politikusait, ha még azt sem látja, hogy miben gyökerezik maga a probléma? Egy interjúban persze nem várható el, hogy akadémiai magasságokban fejtegesse ki álláspontját, de annyit talán például el lehetne mondani, hogy mennyire megváltozott Nyugat-Európa viszonya a keresztény gyökerekhez, és a közbeszédet mára teljesen átitató radikális liberalizmus egyszerűen úgy állítja be magát az egész kereszténységet, mint az anakronisztikus, elnyomó világ maradványát. Vagy legalább lehetett volna okolni a francia szekularizációs politikát, a ’68-asokat vagy akárkit. De egy ilyen súlyos kérdést nem lehet ezzel lerendezni.
Persze azért Heltai büszkén számolt be az eddigi eredményekről is, amelyek közül egyértelműen kiemelkedik az Erbílben létrehozandó keresztény iskola, amelynek építéséhez 120 millió forintos segélyt ad a magyar állam. Iskolát alapítani mindig hasznos dolog, ezt egy percig sem vitatom. Az, hogy végre valaki fel szeretné karolni a térség keresztényeinek ügyét, kifejezetten dicsérendő! Csakhogy van itt egy kis probléma. Erbíl az Iraktól önállósodni vágyó Kurdisztán központja, ahova éppen iraki tankok masíroznak, amelyeket a kurd harcosok töltött fegyverekkel várnak. Bár a helyzet csak a napokban eszkalálódott, már jó ideje szinte biztosra lehetett venni, hogy ez lesz. Mikor volt utoljára valós haszna iskolát építeni egy kirobbanó háború kellős közepén? Hogyan lehet egyáltalán megvalósítani a projektet? Főleg úgy, hogy a térségbeli ellentéteknek legalább annyira vallási, mint etnikai alapja van, így félő, hogy egyes csoportok ezt külön provokációnak tekintik. Ezer más helyen lehetett volna megépíteni az iskolát, ahol jóval kisebb a kockázat esélye.
De van itt más is, amiről már a híradókból is értesülhettünk: október 11–13-a között Budapesten nemzetközi konferenciát rendeztek a keresztényüldözésről. Magyar részről nem kisebb emberek szólaltak fel, mint Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Balog Zoltán, Szijjártó Péter és maga Heltai is. Sajnos a konferencián sem esett szó túl sok újdonságról Magyarország propagálásán és az EU szidásán kívül. De a HVG igyekezett megszólaltatni az éppen pár perccel korábban a nyitottság fontosságáról beszélő Heltait, aki azonban, amikor megtudta, hogy kik szeretnének kérdezősködni, nem volt hajlandó nyilatkozni. Azt kérte, hogy a kérdéseket a Miniszterelnöki Kabinetirodának küldjék el e-mailben. Ez megtörtént, válasz természetesen még nem érkezett.
Heltai tehát még arra sem volt felkészülve, hogy egy sajtónyilvános eseményen válaszoljon az újságírók kérdéseire. Pedig egy nagykövetnek jórészt épp ez lenne a feladata. Az egész program működéséről – illetve inkább működésképtelenségéről – mindent megmutat, hogy egy olyan ember vezeti, aki képtelen épkézláb nyilatkozatban megválaszolni pár égető kérdést, helyette nem a stábja, hanem a Miniszterelnöki Kabinetiroda válaszol, szervezetileg az EMMI-hez tartozik, és mivel vezetője nagykövet, valamilyen módon a külügyhöz is kötődnie kell.
Az egész dologban a legfelháborítóbb, hogy a kormány jól látott meg egy valós problémát. Keresztények százezreit, millióit üldözik vagy nyomják el valamilyen módon. Rajtuk segíteni kell, fel kell hívni helyzetükre a figyelmet. De ehelyett csak sikerült állást találni egy rendszerhű család sarjának, és meglehetősen álszent módon kormánypropagandába fogni. Közben törődik itt valaki valójában a rászorulókkal? Ez még talán undorítóbb, mint az a struccpolitika, amit az ócsárolt nyugat folytat.