Mi köze Egyiptomnak az 1956-os magyar forradalomhoz?
1956 Szuezben bukott el - a szovjet katonák a Duna partjánál a Szuezi-csatornát keresték? A korabeli híradások többször is összekapcsolták a szuezi válságot és a magyar forradalmat, a két, szinte egy időben zajló eseményt. De hogyan kapcsolódott egymáshoz ez a két történés? Ennek megértéséhez kicsit vissza kell mennünk az időben.
1945 után Kelet-Európa szovjetizálása közben Jugoszlávia volt az egyetlen olyan ország, ami meg tudta őrizni önállóságát, a Tito vezette államot kiközösítették a „béketáborból”.
A Közel-Keleten Izrael 1948-as megalakulása óta folyamatos volt a feszültség a szomszédos arab államokkal, akik nem ismerték el a zsidó állam létjogosultságát. Kezdetben a Szovjetunió is szerette volna Izraelt a befolyása alá vonni, fegyverszállítmányokkal, az angolok által támogatott arab királyságokkal szemben. Izrael persze nem kért a szovjetek gyámkodásából - ezért indultak az „anticionista” kirakatperek a Szovjetunióban.
1952-ben az egyiptomi királyt megdöntötte a Nasszer vezette Szabad Tisztek mozgalma, így a szovjetek előtt lehetőség adódott, hogy szövetségest szerezzenek a Közel-Keleten.
1953-ban meghalt Sztálin, és előtérbe került a jugoszlávokkal való megegyezés, amiben fontos szerepet játszott, hogy a jugoszláv kikötőkből könnyebben lehetett a fegyverszállítmányokat Egyiptomba küldeni. A fekete-tengeri kijáratot bármikor lezárhatta ugyanis a NATO-tag Törökország.
Tito viszont feltételekhez kötötte a kiegyezést. A személye ellen a legszolgaibb módon propagandát folytató Rákosi Mátyás távozása is a feltételei között szerepelt.
1956 júliusában, miután Nasszer, Tito és az indiai vezető, Nehru Jugoszláviában megalapította „az el nem kötelezettek” mozgalmát, Rákosit „gyógykezelésre” rendelték a Szovjetunióba.
Egyiptom 1956. július 26-án államosította az angol-francia tulajdonban lévő Szuezi-csatornát, ami egyszerre nemzetközi fontosságú vízi út és az ország legfontosabb nagyvállalata volt.
Az 1956. augusztusi magyar-egyiptomi megbeszéléseken az akkori magyar kormányzat diplomáciai támogatásáról biztosította Egyiptomot a Szuezi-csatorna államosításában. Ekkor a magyar-egyiptomi kapcsolatok voltak a legjelentősebbek Magyarország és az arab világ között. Ám a nyugati ellenállás miatt kialakuló válság okán Nasszer lemondta a következő hónapra tervezett kelet-európai körútját. Pedig az egyiptomi vezető Moszkva és Prága mellett Budapestre is ellátogatott volna, sőt Visegrádra is szerveztek neki programot, a kötelező gyárlátogatások mellett.
A Csatorna államosításának ügye nem egyiptomi, hanem arab ügy, nem Egyiptom, hanem a fejlődő világ ügye - hangoztatta Nasszer, aki a nyugati érdekeltségek kártalanításától is elzárkózott.
Amíg a magyar szabadságharc váratlanul tört ki, addig a szuezi válság fokozatosan fejlődött. 1956 októberének végén a két esemény párhuzamosan zajlott egymás mellett, de ok-okozati összefüggés nem volt köztük.
1956. október 22-én egy Párizs melletti titkos tanácskozáson megalakult az angol-francia-izraeli szövetség Nasszer megbuktatására és a Csatorna visszaszerzésére. Az amerikaiakat, akiknek ekkor még nem voltak Egyiptomban érdekeik, nem informálták a kezdődő beavatkozásról, de az október 29-e után kezdődő harci cselekmények el tudták vonni a nemzetközi figyelmet a magyarországi eseményekről.
Október 25. és 28. között az arab nyelvű sajtó szimpátiával írt a magyar forradalomról, de a hármas agresszió miatt gyorsan lekerült a magyar ügy az újságok napirendjéről. A kortársak is érezték a két válsággóc, Szuez és Magyarország között az összefüggést. A korabeli magyar sajtó is kiemelt figyelemmel kísérte a szuezi válságot, és az egyiptomiakkal szimpatizált.
Washington és Moszkva a fennálló rend védelmét és a Szuezi-csatorna hajózhatóságát tartotta fontosnak, amikor az angol-francia-izraeli agresszorokat leállította, és az ENSZ csapatok megjelenhettek a Sínai-félszigeten. A hármas koalíció képes lett volna a háború sikeres folytatására és befejezésére. Ám a több irányú nemzetközi nyomás végül az akció befejezésére kényszerítette őket.
A hidegháború logikája alapján a szovjet csapatokat bevetették volna Szuez nélkül is, de így kiváló ürügy lett a támadásra a nyugati agresszió. Az USA nem volt felkészülve a magyar forradalomra; az amerikai és a világsajtót Szuez jobban érdekelte.
„Az Egyiptom elleni hármas agresszió elhomályosította a Budapest elleni szovjet támadást és döntő szerepet játszott a szabadságharc kudarcában” - írta egy korabeli egyiptomi újság.
Egy másik, nyugati vélemény szerint „a szuezi háborúra a magyar események bátorították Angliát és Franciaországot, hogy rövid idő alatt legyőzzék Egyiptomot. A nyugatiakat meglepték, hogy a szovjetek egy nap alatt leverték a magyar forradalmat. A magyar forradalmat támogató nyugati tevékenység komolyan hozzájárult, hogy a szovjet vezetés Egyiptom mellett álljon ki.”
Az akkoriban uralkodó egyiptomi vélemények szerint, a Szovjetunió magyarországi agressziója semmiben sem különbözött a franciák elnyomó háborújától Algériában, de nem lehet összehasonlítani a palesztinok elleni népirtással, amit az USA támogatásával a cionisták hajtanak végre.
„A nagyhatalmi küzdőtéren a kis országok ugyanolyanok, mint a labda, amit a focipályán ide-oda rugdosnak a játékosok” - mondták.
A szuezi válságot követően Nasszer hatalma és befolyása megerősödött. Egyiptom ugyan katonai értelemben vereséget szenvedett, a világ és saját hazája közvéleménye előtt azonban erkölcsileg győztesként jelent meg az egyiptomi vezető. A válság fordulópont volt (elsősorban) Nagy-Britannia és Franciaország számára, nagyhatalmi nimbuszuk és nemzetközi tekintélyük újabb súlyos csorbát szenvedett.
1956 októberének és novemberének sorsdöntő napjai hosszú időre meghatározták Egyiptom és Magyarország történetét. A két nép sorsa néhány napra egymásba fonódott. Az 1956-os év két erkölcsi győztese a szabadságáért küzdő magyar és egyiptomi nép volt.