A vukovári csata emlékére
Pont 30 évvel ezelőtt, 1991. november 18-án esett el Vukovár. A három hónapos ostrom alatt a város 90%-a megsemmisült, ezrek haltak meg, tízezreket deportáltak és szintén tízezrek kényszerültek elmenekülni otthonukból. A korábban 55 ezres lakosú Vukovárból szinte semmi sem maradt, mára újjáépült ugyan, de lakosainak száma alig több mint a fele az ostrom előttinek. Vukovár ostroma nem csak azért volt ijesztő, mert a második világháború óta először fordultak elő olyan rettenetes események Európában, amelyek egykor a keleti frontra voltak jellemzőek, hanem azért is, mert a magyar határtól alig 70 km-re zajlottak.
Alig ötéves voltam, amikor Vukovár ostroma zajlott, így nem is tudok visszaemlékezni a konkrét eseményekre. Viszont a mai napig élénk az emlék, amikor szüleim a híradó alatt kivittek a "tévészobából", én pedig az ajtó mögül leselkedve láttam – és nem értettem – a háborúról beszámoló képsorokat, valamint nagymamám könnyező arcát. Ma már tudom, hogy ő pontosan tudta, milyen civilként átélni a háború poklát. De akkor erről nekem senki sem beszélt. Elképzelni sem tudom, hogy ha az egyszerű híradások ilyen mély nyomot hagytak bennem, mit érezhettek azok, akik – főleg gyerekként – átélték az ostromot.
Vukovár ostroma fordulópont volt a délszláv háború horvát szakaszában. A várost kevesebb mint kétezer, rosszul felfegyverzett horvát védte a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a térség szerb milíciáinak 36 ezres serege ellen. A hatalmas túlerő nem csak az emberek számában mutatkozott meg, a JNA komoly tüzérségi- és nehézfegyverekkel is rendelkezett. Rakéták és gránátok ezrei szántották fel a várost minden nap, szerb oldalon rendszeresen háborús bűnöket követtek el, és ebben semmilyen túlzás sincs! A mai napig tartják magukat azok a vádak, hogy a horvát vezetés szándékosan hagyta magára a várost, mert így közben időt nyert a tárgyalóasztalnál, és a szerbek sem vonultak tovább.
Vukovár 1991. november 18-án elesett; a szerbek véres győzelmi tort ültek, csak aznap több száz embert kivégezve. Pontos számokat még ma sem tudunk, de hozzávetőlegesen szerb oldalon 1100 katona esett el és további 2500 sebesült meg, míg a velük szemben álló horvát erők 879 katonája halt meg, 777 sebesült meg, a civilek közül pedig 1100-an haltak meg és 550-en tűntek el. A JNA további 31 ezer embert deportált a térségből, a város maradék lakosságának nagy része még a harcok alatt elmenekült. A várost újjáépítették, de a mai napig hatalmas az ellentét az itt élő szerbek és horvátok között.
A vukovári csatáról nekünk sem szabad megfeledkeznünk. Hiába hittük, hisszük azt, hogy azok a szörnyűségek, amelyek a második világháborúban megtörténtek, már nem következhetnek be újra, főleg nem Európában - a délszláv háború könyörtelenül megmutatta, hogy ez nem így van. Ezért kell november 18-án minden évben megemlékeznünk az áldozatokról, és emlékeztetni magunkat, így talán sikerül elkerülni a következő vérengzést.
(A cikk első változata 2017. 11. 18-án jelent meg.)