Vajon átveszik a kínai diktatórikus modellt is Orbánék?

Vajon átveszik a kínai diktatórikus modellt is Orbánék?
Fotó: zsurpubi.hu

A felcsúti kiskirály sok mindent átvett barátjától, Putyintól. Lehetséges, hogy van olyan húzás is, amit a kínai diktatúrától akarna eltanulni Orbán?

Az elmúlt években Orbán Viktor vezetésével a jelenlegi hatalom egyértelműen és jól láthatóan a diktatúrához vezető, putyini útra lépett: semmiféle ellentmondást nem tűr a rendszer, ellenfeleit kicsinálja, az időnként elvétve spontán szerveződő társadalmi ellenállást válogatott módszerekkel, például felszalámizással és megosztással azonnal letöri. A magyarok túlnyomó többsége a tisztességes béreket csak hallomásból ismeri és már annak is örül, ha egyáltalán bejut egy kórházba, amikor szüksége van rá, ha pedig már bent van, akkor nem kap el semmilyen kórházi fertőzést.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének politikája kicsit sem nemzeti alapokon nyugszik, együttműködésre maximum a stadionok VIP-páholyában szotyizó „üzletfelek” között van lehetőség, igazán boldogulni pedig csak a stróman tud, aki valóban csodába illő karriert futott be. Mindeközben a szinte minden területre kiterjedő munkaerőhiánnyal, illetve az elvándorlás tragikus tényével nemhogy nem foglalkozik a kormány, de még elismerni sem akarja ezeket. Az adatok alapján alsó hangon 370 ezer magyart tartanak nyilván csak az Európai Gazdasági Térség országaiban, azonban a szám ennél sokkal nagyobb is lehet, mert a francia, spanyol és görög adatok nem ismertek, sokakat pedig nem is látnak a statisztikusok. A nyugati országok közül Németországban dolgozik a legtöbb honfitársunk – ők csaknem 150 ezren vannak.

De hogy a tárgyra térjünk: nemrégiben beszélgettem egy híres kínai kereskedőcsalád sok éve Magyarországon élő tagjával az ottani rendszerről, viszonyokról és Kína politikájáról. Nos, igencsak meglepő dolgokat hallottam. Mint kiderült, azzal ellentétben, amit esetleg sokan gondolnánk, a hivatalos kínai politika kifejezetten támogatja, hogy a vállalkozó szellemű kínaiak külföldön csináljanak nagy karriert. Kettős hasznot hoz mindez: egyrészt hatalmas összegeket küldenek haza, másrészt az energiáikat nem a kommunista rendszer megbuktatása vagy megreformálása köti le.

Egyetlen komoly megfontolást azonban mérlegelniük kell, mielőtt elhagynák az országot, mégpedig azt, hogy a pártállam struktúrájába soha nem kerülhet be egy hazatérő kínai vállalkozó, tehát még ha vissza is megy, nem választhatja később a politikai karriert.

Ha az említett személy Kínában maradt volna, akkor vélhetően egy tartomány kormányzója lehetett volna élete végéig, ő azonban inkább a bizonytalant választotta és idejött Magyarországra, ahol mindent magának harcolt ki, és mára sikeres vállalkozó lett. Viszont ha valamiért mégis úgy döntene, hogy hazamegy Kínába, ott csak a gazdasági szférában maradhatna, annak is a kevésbé jelentős szektorában, a magángazdaságban. Így igen valószínű, hogy egy nagy állami vállalatot már nem vezethetne. Ami pedig 100 százalékig biztos, az az, hogy a politikában vagy a közigazgatásban nem helyezkedhetne el.

Lehetséges, hogy a totálisan kiégett, a valósággal régóta nem érintkező Orbán egyik következő húzása az lesz, hogy idehaza is bevezeti ezt a szabályozást? Ha igen, akkor végleg elbúcsúzhatunk kivándorolt fiatal honfitársainktól, mert cseppnyi esély sem lesz arra, hogy valaha is visszatérnek.