„Caesar egy spermium!”- Julius Caesar és Brutus szakítása
Kr.e. 46-ban járunk, Rómában. Egy folytatásos történelmi regény fikciós keretei között próbáljuk hétről hétre magunk elé képzelni a kor embereit és azok mindennapjait. Feltárni az egykori hatalmasok, politikusok hétköznapi életét, meglesni érzelmeiket, gondolataik mélységét, döntéseik sarokköveit. A fejezetek nem időrendben, hanem random, az aktuális történések szerint következnek egymás után. A valósággal történő bármilyen hasonlóság, illetve egyezés csak és kizárólag a képzelet szüleménye lehet.
Ceasarnak volt egy serdülőkori barátja, akivel együtt látogatták az iskolát. Egykori ludusmagisterek úgy mesélik, hogy együtt sajátították el a fegyverforgatást, élték hétköznapjaikat. Simonius és Caesar később ugyanannál a rhétornál, M. Antonius Griphonál tanulták a római jogot és a retorikát is. Gripho emlékirataiból tudjuk, hogy Simonius volt kettejük közül a római jogban jártasabb, de úgy általában is a jobb eszű ifjú.
Caesar viszont kiemelkedett szónoki képességeivel, valamint szereplésre való alkalmasságával. Később Caesar hadjáratainak gazdasági hátterét is Simonius teremtette meg, felügyelte annak részleteit. Egyébként volt még egy harmadik ifjú is, nevezetesen Vargonius, de őt az egyik legnagyobb súlyú delicta publica, az úgynevezett peculatus miatt Caesar kiátkozta pártjából. Ulpianus, a római jogtudós a következőket mondja a peculatus bűncselekményéről:
„A sikkasztásról szóló törvény rendelkezik arról, hogy a vallásos, kegyeleti vagy közcélra szentelt pénzből senki ne vehessen el, hozzá ne nyúlhasson, saját dolgába be ne fektethesse, be ne ruházhassa, aki azt egyébként kezelheti, felhasználhatja, beruházhatja, kivéve, ha ezt törvény engedélyezi.”
Caesar sosem tudta megbocsájtani, hogy Vargonius a sajátjaként kezelte azt, ami Caesar hatalmát erősíthette volna, sőt így egy időre meg is gyengítette hatalmát a delictum, ezért egykori barátja persona non grata lett. Más volt a helyzet Simoniusszal, aki egészen sokáig kulcsszereplője volt Caesar hadjáratainak, majd politikai törekvéseinek.
De aztán elérkezett a harag napja, a Dies irae. Szakításuk oka ma sem egyértelmű, mindenféle szóbeszéd terjedt arról a római nép között, mi is lehetett a kettejük közötti casus belli. Egy biztos: nem csupán elszámolási vita állt a háttérben. Az is bizonyos: minden addigi konfliktusnál erősebb és látványosabb volt szembefordulásuk. Simonius ugyanis kiállt a Forum Romanumra és azt üvöltözte: - „Caesar egy spermium!” Ez elég erős mondat a bizonyos körökben már-már isteni jelzővel illetett Julius Caesar ellen. Közös barátaik egy része ezután nyíltan szembefordult Simoniusszal.
Caesar számára ezután Simonius a legádázabb ellenséggé vált, hiszen mindent tudott róla, egyesek szerint többet, mint a felesége. Simonius ismerte Caesar legfájóbb pontjait, legkínosabb ügyeit.
(Folyt. köv.)