A sajtó lett a kormány játékszere
Joseph Goebbels, Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországának propagandaminisztere mondta egyszer, hogy „elképzelésem szerint a sajtó egy nagyszerű zongora, amelyen a kormány játszhat.” Véssük jól az eszünkbe ezt a mondatot és lássuk, itthon mi a helyzet.
A portálunkon megjelent interjú Simicska Ádámmal sokaknál kiverte a biztosítékot, és elindultak a találgatások, vajon kinek a pénzéből is osztjuk mi az észt. Nos, nem kellett sokat várni és a Ripost-Pesti Srácok-Origo triumvirátus szinte rögtön, valódi dögkeselyűként csapott le az oldalra. A komplett lakájmédia undorító, penetráns lefolyóján olyan sebességgel igyekeztek lepumpálni a felszínen éppen hogy csak feltűnő Zsúrpubit, ahogyan az a nagykönyvben, de legalábbis az erre vonatkozó, képzeletbeli(?) Habonyi-eligazító papíron megvan írva. Az, hogy ez ma 2017-ben gyakorlatszerűen és sorozatban így megy Magyarországon, egyszerre vérfagyasztó és megmosolyogtató.
Vérfagyasztó, mert egy valódi demokráciában teljességgel képtelenség az, hogy ennyire kézi-vezérelt legyen a média egy nagy része, hogy ennyire nyilvánvalóan „végezzenek ki” bárkit és bármit, aki vagy ami a jelenlegi hatalomnak vélt „ellensége”. A legtöbb magyar háztartásba eljutó hírforrások szinte kivétel nélkül mind béklyóba kötöttek: a legjobb példa erre a köztelevízió, melynek célja a hiteles és objektív tájékoztatás volna, ezzel szemben - immáron hosszú évek óta jól láthatóan - totális hátraarcot mutatnak ennek az elvnek. Persze, nem maguktól, hanem azért, mert tökéletesen tudatosan egy agyatlan, gondolkodni már nem akaró és nem is merő robotot csináltak belőle. Csakúgy, mint számos más médiumból azóta.
Ugyanakkor megmosolyogtató is, hiszen az erkölcsi fölény már most is azoké, akik még őszintén ki tudják nevetni ezt a garnitúrát, akik még gondolkodnak, és látják, hogy valamennyi pártkatona csak egy komikus pufajkás. Ugyan mi mások is lehetnének, amikor a NER egyik legkiemelkedőbb reprezentánsa éppen a fekete öves rezsibajnok, Németh Szilárd. Ezek az emberek bátran és tele szájjal áldoznak a hülyeség oltárán nap mint nap, miközben azt gondolják, úgysem tűnhetnek már hülyébbnek.
Az igazság azonban az, hogy de: napról napra, nagyon is. Hogy biztosan megértsék a felső körökben is, olyan lelátósan azt is mondhatnánk: hajrá fiúk, mindent bele!
Hogy visszakanyarodjunk a bevezetőben feldobott Goebbels-idézethez, Ady Endre óta tudjuk, hogy nekünk, magyaroknak egy fekete zongora jutott, amit egy vak mester tép és cibál. Azt pedig könnyű belátnunk, itthon a kormány rendkívül gyorsan tud játszani azon a zongorán, ha akar.