Kéri László: Nem Magyarország, hanem a magyar kormány ellen indított eljárást az EU
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Kötelezettségszegési eljárást indít hazánkkal szemben az Európai Bizottság. Soros a hibás megint?
Kéri László: A héten úgy tűnik, hogy egyszerre érett össze több olyan ügy is, amelynek folyományaként a magyar kormányt Brüsszelből elmarasztalják. Ezt a mondatot szeretném még egyszer megismételni, mert a napi médiumok címadásainak többsége szerint „hazánkat, és/vagy Magyarországot” marasztalták el, ami nem egyszerűen aránytévesztés, hanem súlyos félretájékoztatás.
A magyar kormány kapta meg azokat a figyelmeztetéseket és elmarasztalásokat, amelyekről már hónapok óta viszonylag egyértelmű sejtéseinek lehettek, mivel a fáradhatatlanul folytatott „sorosozás és migránsozás” jogi szörnyszüleményei rendre beleütköznek az európai jogrend alapelveibe és egyéb közismert szabályaiba. Aki akarta, az eddig is tudhatta, hogy az Orbán-kormány által oly fontosnak gondolt menekültellenesség jogi vadhajtásai nem fogják kiállni a nemzetközi „hadszíntér” szabályait.
Az elmúlt két hónap során ez ügyben minden lehetséges nemzetközi fórumtól még időben megkaphattuk ama finom előrejelzéseket, amelyek következtében e mostani brüsszeli elmarasztalás nem lehet meglepetés. Ezért legfeljebb azt a kérdést érdemes magunknak feltennünk, hogy mi lehet az a várható nyereség, amelynek reményében Orbán Viktor változatlanul űzi/hajtja ezt a szélmalmot?
ZSPB.: Mit remélhet Orbán?
K.L.: Külpolitikailag talán egyszerűbb a válasz, mert Orbán joggal érezheti úgy, hogy ezen a későtavaszon több országban is felülkerekedni látszik a korábbi migránspolitikai kudarcai nyomán eluralkodó, alapjában véve elutasító és védekező álláspont. Ennek a végső kimenetelét ma még nem láthatjuk, azt viszont igen, hogy az orbáni - intranzigens - álláspont egyre nagyobb népszerűségnek örvend, s a kormányfő talán azt reméli, hogy ezt a tőkét az őszi - ezerszer fontosabb, ezermilliárdokra menő - alkuk során sikerrel használhatja még fel. A belpolitikai hasznosítás felől viszont legfeljebb csak találgatni tudok. Egyfelől azt vélem, hogy még a Fidesz-vezérkart is meglephette az, hogy április 8-án váratlanul nagy méretű támogatottságot igazolt vissza ez a képtelenül primitív, és alapjaiban is hazugságokra, nevetséges túlzásokra alapozott idegenellenesség. Másfelől pedig úgy sejtem, hogy ennek a további pörgetésével megúszhatónak vélik a valóban kínos ügyek terítékre kerülését. S ismerjük be, hogy ez a velejéig cinikus számítás 2018 nyaráig maradéktalanul bevált! Azzal pedig ma még senki sem számol, hogy a társadalom legszélesebb köreiben miféle maradandó károsodásokat indítottak útnak, mert a rövid távú hatalommegtartó mentalitás keretei között ilyen kérdések föl sem vethetők.
ZSPB.: Mindeközben, mintha közelgő gazdasági nehézségekkel számolnának.
K.L.: Igen, ennek lassan már hetenként lehet egyre komolyabb jeleit érzékelni, legalábbis a szavak szintjén.
Először még maga Orbán dobta be a „közelgő viharfelhők” vízióját, nem sokkal a választások után. Aztán elkezdett hasonló tónusban beszélni Varga Mihály is, éppen ezen a héten is sejtetni engedett valami közelebbről meg nem határozott válságot. S mindeközben Matolcsy műhelye, az MNB már egy olyan komplett válság-elhárító csomagtervvel állt elő - egyelőre „csupán” a versenyképességünket javítandóan -, ami már az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikájának gyökeres felülvizsgálatát jelentené.
Szóval, a szavak szintjén mintha tényleg megkezdődött volna valamiféle gyökeres fordulat előkészítése, ami viszont mindezzel szemben állítható, az az éppen most elfogadott jövő évi költségvetés realitása. Mert ebben ugyanis nem fedezhető fel semmiféle komoly fordulat iránti igény kézzelfogható jele.
ZSPB.: Kellene?
K.L.: Tágabb keretek között szemlélve valóban nem zárható ki egy olyan fordulat gyors bekövetkezése, amelyből a mai magyar gazdaság számára szinte csak kedvezőtlen következmények származnának. Egyrészt a Trump által belengetett kereskedelmi és vámháborúknak az európai zóna - s ezen belül hazánk - csakis vesztese lehetne. Másrészt az újból dráguló energiahordozók következtében meglepően hamar véget érne az elmúlt néhány év - számunkra igen kedvező - nemzetközi pénzügyi időszaka. Harmadrészt pedig - az előző két fejleménytől nem függetlenül - megkezdődött a forint kötéltánca, amely a korábbiakhoz képest a gazdálkodás minden szintjén kiszámíthatatlanabb gazdasági környezetet teremthet. Csupán e három jelzés éppen elegendő ok lehet annak belátására, hogy a 2010 utáni kegyelmi időszak történelmileg páratlanul kedvező feltételeket teremtett az Orbán-kormányok ötletelő, szűken mért hatalmi szempontjainak folyamatos érvényesítéséhez. De ez a korszak nagyon gyorsan véget érhet, és a nehezebb időkre történő felkészülést ma még legfeljebb az alkalmi dumák szintjén érzékelhetjük. Már csak ezért sem érdemes a szövetségesinkkel való feszültségeket egyoldalúan tovább éleznünk, hogy egy pillanatra visszatérjek az előző kérdésben taglalt témakörhöz.
Magyarország sokkal erőteljesebben van kiszolgáltatva a nemzetközi gazdasági, katonai, biztonságpolitikai és diplomáciai folyamatoknak annál, mint amit a naponta tapasztalható önérzeteskedő és csapongó kormányzati magatartásokból az átlagos hírfogyasztó leszűrhet.
Ha beérjük a kormányzati kulcsfigurák nagyhangú, önfelértékelő szólamainak a fogyasztásával, akkor talán nincs okunk aggodalomra. Ha hajlandók vagyunk szélesebb körökben is tájékozódni, akkor viszont számos okunk lesz arra, hogy ébren tartsuk a veszélyérzetünket.