Köcsögádám
Volt itt egy hatalmas figura. Hatalmas köcsög volt, gyanítom, hogy még mindig az. Megfogadtam, nem írok neveket a bejegyzéseimben, de nem is kell, őt nem lehet összetéveszteni senkivel, mindenki úgy hívja a mai napig is, hogy a Köcsögádám. Köcsögádám egy nagyon tehetséges fiú volt, csak sose tudtuk meg, miben.
Gazdag papa nagyképű kisfiaként jött ki ide, és kezdeti lányos zavarát levetkőzve hamar felfedte előttünk nagyságát. Magánéleti részletekbe nem megyek bele, lényeg a lényeg, Köcsögádám odaköltözött hozzánk az üres szobánkba egy átmeneti időre. Ilyen állatok voltunk az elején a tesómmal, meg akartuk mutatni, hogy a magyarok összetartanak, nem is tudom, hány embert odahurcoltunk magunkhoz. Ja igen, ekkor már egy kertvárosi részen béreltünk egy hatalmas, 3 szobás, kertes házat. De mielőtt ezt kifejtem, egy kis adalék erről a jóemberről:
Érkezésének hetében elvittük magunkkal és a társaságunkkal a Fox Hotelbe, ahol a tetőn mindig nagy bulik voltak, ráadásul öcsém a mellette lévő épületben dolgozott, szóval az volt a törzshely. Ott volt a tesóm, a felesége, ausztrál munkatársak, talán még a szexmániás ismerőseink is, ott volt PG és Köcsögádám.
A mi kis köcsögünk egy hete volt ott, angolul még nem tudott, de a magyart már törte. Érdeklődött, hogy tudunk-e valami melót. Mondja öcsém (tesztelésképpen), hogy tud mosogatói pozíciót náluk. Köcsögádám arca megnyúlt, látszott, már maga a feltételezés is feldúlta úri lelkét, nadehát, ne vicceljünk már, hát neki diplomája van.
Öcsém meg is jegyezte: - "És most hova szarjak?" Mindegy, mondtuk neki, hogy akkor sok szerencsét a diplomás munkakereséshez. Egy hónap múlva persze megkérdezte öcsémet, hogy megvan-e még az a meló.
Valamiért bevonzzuk a hülyéket, erre a továbbiakban is lesz bizonyíték, de maradjunk még ott, hogy emberünk beköltözött. Attól kezdve öcsémnek megvolt a minden esti programja. Kényelmesen elhelyezkedett a teraszon és beszéltette Köcsögádámot. Öcsém végig tudta, hogy a gyerek hazudik, de adta alá a lovat, tátott szájjal hallgatta a kamukat és még hozzá is tette: - "Nemmondoood..."
"Hunyd le a szemed, ha félsz, hogy port hintek bele"
Delikvensünkről kiderült, hogy "multi-talented", azaz magyarul volt már minden... Élénk képzelőerejét mi sem bizonyítja jobban, mint az olyan esetek, hogy például elment egyszer egy diszkóba, de ezt öcsémnek már úgy prezentálta, hogy ő vezette a diszkót. Nem viccelek, ez így ment. Öcsém rohadtul megörült, mert a feleségének az öccse pont abban a diszkóban dolgozott, így miután biztatta kicsit Köcsögádámot, hogy minden részletre kiterjedően írja le a munkakörét, meg hogy kik voltak a csicskái, mondja neki öcsém: - Hallod, mekkora mázlid van, pont most akartam hívni a sógoromat, gyere beszélhetsz vele, úgyis a beosztottad volt... Fiatal kora ellenére Köcsögádám néha keverte nem túl terjedelmes múltjának apró részleteit, ekkor esett le neki, hogy ő nem is abban a diszkóban volt főnök, hanem egy másikban, ebben csak a háttérből irányított.
Beszopta az autókkal kapcsolatos kamuit is, mert sajnos öcsém szakács létére nagy autóbuzi, főleg a BMW-re áll fel neki. Kisköcsögünk (hozzáteszem a gyerek 22 éves volt, asszem, ekkor) meséli öcsémnek a szokásos esti nosztalgiázásai alkalmával, hogy volt neki egy hetes BMW-je, de lecserélte egy Volvora, mert nem gyorsult eléggé. Az én agyam már ekkor ledobta az ékszíjat. Öcsém persze megint behúzta a csőbe, kikérdezte, hogy melyik típus, melyik évben stb, majd közölte vele, hogy de hát öreg, az a típus két évvel később jött ki.
Engem is megtalált ám ez a zseni, én ekkor már dolgozgattam a saját kis bizniszemben is, weblapokat csinálgattam. Köcsögádám még mindig nem fogta fel, hogy ide azért jön az ember, hogy normális életet éljen, és ne kelljen az otthon sokszor kényszerből elfeledett erkölcsi értékeiről lemondania. Bár, mint utólag kiderült, neki ilyenek nem voltak - boldogok a lelki szegények.
Egyik este látom, hogy nagyon gyorsan helyezi át a testsúlyát az egyik lábáról a másikra, na mondom ez most itt bejelenti, hogy terhes, vagy valami ilyesmi. Ennél sokkal rosszabb történt, üzleti ajánlatot tett nekem. Mondtam öcsémnek, hogy gyere, mert részese lehetsz valami olyannak, amiről már előre érzem, hogy hatással lesz a lelkivilágunkra. Zsenikém előadta, hogy álljunk össze és csináljak neki egy weblapot. Egy álláskereső weblapot, indiaiaknak. Már gyanús volt, de mondtam, fejtse ki. Oké, a koncepció az, hogy ugye az indiaiak mindig munkát keresnek, nekik szól majd ez a weblap. Be kell regisztrálniuk, 50 dollár lesz a regisztráció (szerintetek hol találunk ilyen indiait? Ennyi pénzből ötször hányásig eszi magát curryvel), és csak az tekintheti meg az álláshirdetéseket, aki regisztrált. Ő kiszámolta, hogy ha mondjuk ezren regisztrálnak, az ötvenezer dollár (öcsém is ott van matekból, mondta is neki, hogy de ha egymillióan regisztrálnak az már 50 millió dollár), és mivel ő ezt komolyan gondolja, ebből 25.000 dollár az enyém lesz.
Biztos előtte nézte meg A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső című filmet, csak elfelejtette, hogy mi nem vagyunk seggrepacsizó buzik, ezért még azt is hozzátette, hogy az álláshirdetések kamuk lesznek. Mondom, köszönöm a lehetőséget, de áruld már el, hogy miért akarod nekem adni a pénz felét, miért nem tartod meg az egészet, abból csinálhatnál még 30 ilyen jellegű weblapot és előbb-utóbb az elnöki székért kampányolhatnál. Ja, hát egyrészt azért, mert ő nem önző, másrészt - de csak mellékesen - meg azért, mert hogy akkor az úgy lenne, hogy én megcsinálom a weblapot, a saját nevemre regisztrálunk egy céget, a pénz az én bankszámlámra jön be és utána majd osztozunk. Ártatlan arccal megkérdeztem, hogy miért nem az ő nevén lesz a biznisz, de erre is volt ám válasz, mégpedig az, hogy fel se merülhessen bennem, hogy ő lelépne a pénzzel. Értitek? Ilyen egyenes ember volt ez a Köcsögádám.
Öcsém végighallgatta az üzleti ajánlatot, és csak annyit mondott ennek a Rodolfónak, hogy szerinte menjen el takarítónak. Én meg úgy leoltottam, hogy majdnem elsírta magát, ugyanis elmagyaráztam neki, hogy mi azért jöttünk ide, hogy normális életet éljünk, építsük azt az országot, amely befogadott bennünket, és bár nem kamázom az indiaiakat, én nem fogom munka helyett azon törni a fejemet, hogyan basszak át másokat, és vegye észre Köcsögádám, hogy azért vagyok vele ilyen lekezelő, mert egy erkölcsi hullának tartom. Később azonban tényleg el is sírta magát, mégpedig akkor, amikor már 9 napja késett a lakbérrel.
Előre megmondtuk, szerdán fizetünk. Nem kértünk tőle kauciót, mert tudtuk, hogy nincs tele pénzzel, nem mintha mi tele lettünk volna. De mikor már tizedik napja késett, megfogtam, levittem a pincébe, és úgy elbeszélgettem vele, hogy hüppögve sírt a végére. A lakbér ki lett fizetve, de hogy ehhez minek kellett odáig eljutnunk, hogy én üvöltsek, ő meg lefossa a bokáját, azt nem tudom megérteni. A következő esedékes lakbérnél már a barátnője is itt volt velünk, a lakbér megint csúszott. Kopogtatok az ajtaján, mondom "gyere már ki, arany fiam, meg kéne beszélni valamit." Látom, remeg a kilincs, kinyílik az ajtó, köcsög barátunk ott áll halálra vált arccal és kérdi, mi a probléma. Na, ezt is megtudta hamarosan a pincében, de ennek volt annyi előzménye, hogy PG barátunk panaszkodott, hogy nem érti, miért, de tűnik el a pénz a bankszámlájáról. Mondom, nézzünk utána, mivel PG-t minden jóindulat ellenére nem tudom zseninek titulálni, úgy láttam, jobb, ha én hívom fel az otthoni bankját és utánajárok, mi történt. Az történt, basszameg, hogy "valaki" havi szinten 100-120 dollár értékű magyar forintot emelt le a számlájáról. Másfél óra utánajárással megszereztem a listát az összes tranzakcióról, láttuk, hogy valami internetes szolgáltatásnak a díja ez.
Kicsit utánanyomoztam, hogy mi az, ki használja stb, kiderült, hogy Köcsögádám egyszer kölcsönkérte PG kreditkártyáját a benzinkútnál, mondván, nincs nála kápé, PG meg nagy naivan odaadta neki. Köcsögádám leírta a számát, a biztonsági kódot, és szépen beregisztrált PG kreditkártyájával egy internetes telefonos szolgáltatásra, és napi 5 órát beszélt az akkor még otthon élő barátnőjével. Ezt nyomta vagy 8 hónapig, PG számlájáról meg eltűnt 1300 dollár. Kinyomtattam minden dokumentumot, a többieknek elmondtunk mindent, beállítottunk egy kamerát a pincében, öcsém, PG meg még valaki (már nem emlékszem) leült a pincében, én meg, ahogy fentebb írtam, kopogtattam Köcsögádám ajtaján. Levittem a pincébe, néha kapaszkodott a korlátba, hogy ezt megakadályozza, de kíméletlenül visszaéltem erőfölényemmel és leráncigáltam. Szerintem fent a barátnője már be is regisztrálta magát az özvegyek társkereső oldalára.
Köcsögádám tágra nyílt szemekkel nézte, hogy mi az a nagy társaság odalent, miért világít a spotlámba az arcába, és miért áll mindenki karba font kézzel. Megmondtam neki, hogy kap egy esélyt, hogy magától elmondja, mit csinált PG pénzével. Ilyen ártatlan, értetlenkedő arcot azóta se láttam, mint amit ő vágott. A lényeg, hogy az orra alá dugtuk a bizonyítékot, szerintem ott helyben becsurrantott. Közöltem vele, hogy másnap délutánra kiköhögi PG pénzét, plusz a lakbért, mert a kocsijára már most találtunk vevőt (és tényleg). De hát neki nincs egy vasa se, brühühü... Mit ad isten, másnapra megvolt a pénz. A videó meg azóta is megvan.
De volt ám még egy olyan húzása is ennek az anyaszomorítónak, ami már rendőrségi ügyet kreált. Ugyanis rájött a kis barátunk, hogy vannak itt olyan csökkent képességűek is, akikből ő hasznot tud húzni, ezért beállt bevándorlási hivatalnak. PG barátunknak például még a lebukása előtt nagylelkűen felajánlotta, hogy intézi a következő diákvízumát. Ez úgy történt, hogy PG átadta neki a vízumdíjat (szívélyesen gratuláltam neki ehhez a bölcs lépéshez, miután Köcsögádám lebukott), vízumgyáros cimboránk pedig kinyomtatott neki egy papírt. Így, ni. Ennyi volt. Mikor a következő vízumhosszabbítás esedékessé vált PG-nek, már túl volt Köcsögádám a múltkori pincebeli beszélgetésen, így én intéztem VOLNA a vízumot. Csakhogy kidobta a rendszer, hogy PG már 8 hónapja illegálisan tartózkodik az országban. Nem értettük, mi van, az éjszaka közepén autóba ültünk, kirángattuk Köcsögádámot a lakásából, és már megint elbeszélgettünk vele. Kiderült, hogy mindenki téved, ő megcsinálta a vízumot, biztos elszállt az információ a cybertérben. Olyan meggyőzően tudott hazudni, ahogy tényleg csak profik tudnak, ha nem ismertem volna az előéletét, én is benyaltam volna a dumáját. A vége az lett, hogy Köcsögádám PG-vel kézenfogva mehetett a GoldCoastra a bevándorlási hivatalnak mittudoménmijébe kihallgatásra, ha jól tudom, zsenikém ellen nyomozás is indult, ugyanis kiderült, nem csak PG-nek nyomtatott vízumot.
Mielőtt kidobta a nője, kiderült, hogy még őt is átverte Köcsögádám. Ahogy sokan, akik meg akarják vetni a lábukat Ausztráliában, a nője is "kamu suliba" iratkozott be. Ami annyit jelent, hogy heti egyszer kell bejárni, de megkapod a diákvízumot, amivel heti 20 órát legálisan dolgozhatsz. Köcsögádám levette a nője számlájáról a pénzt és elintézte a vízumát. Csakhogy a csajt is megtalálta a bevándorlási hivatal, merthogy fél éve illegálisan tartózkodik az országban. Ő meg nézett bociszemekkel, de hát befizette az ötezer dolláros tandíjat és itt van kinyomtatva a vízuma. Köcsögádám pedig olyan megrögzött, gátlástalan csaló volt, hogy bement az iskolába és elkezdte verni a pultot, hogy márpedig ő kifizette a tandíjat, itt van a banki átutalás. Az ügyintéző pedig megmutatta neki az online rendszerben, hogy az igazolás, amit Köcsögádám lobogtat, egyszerű hamisítvány. Ő pedig rezzenéstelen, érzelemmentes arccal kivonult. (a bűntudat és az érzelmek teljes hiánya az egyik fő jellemzője a pszichopatáknak. Érdemes elolvasni EZT!
A fenti ügyről egyébként onnan tudok, hogy a feleségem ekkor már részmunkaidőben annál a magyar bevándorlási ügynöknél dolgozott, aki végül kihúzta a kiscsajt a szarból, de még azt is elmesélte, hogy Köcsögádám állandó letelepedési engedélyre is jelentkezett egy TAFE (az ausztrál szakmunkásképzők neve) végzettséggel. Be is adták a jelentkezését, de egy szép napon a Bevándorlási Hivatal hívja a bevándorlási ügynököt, hogy van itt egy kis probléma, az ügyfelének a bizonyítványa hamisítvány. Magyarul nemcsak a Bevándorlási Hivatalt próbálta átbaszni Köcsögádám, hanem még a saját bevándorlási ügynökét is. Lesz még róla pár durva sztorim...
(Folyt. köv.)