"Magyarország, ne feledd halottaidat, mint vádlók, élnek ők!"
Volt idő, amikor a magyar fiatalok titokban, a hatalom üldöztetésétől félve egy német nyelvű versben elrejtett szavak kezdőbetűiből jegyezték meg az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom aradi vértanú nevét. A magyar szabadságot egy kis hatalomért, a biztos egzisztenciáért eláruló „Bach-huszárok” kultúrharcában tiltott listára kerültek - többek között - az aradi mártírok is.
Az akkori elnyomó hatalom keményen cenzúrázott, hiszen a zsarnokok minden időben tiltanak, imperatívuszokban gondolkodnak. És bár igaz, hogy más idők járnak, de az a magyar ember, aki azt gondolja, hogy a „nemzeti” eszme nevében el lehet nyomni azokat, akiket a hatalom megbélyegez és pellengérre állít, valójában semmit sem értett meg ebből a kis versikéből. Ez a sor ugyanis a mindenkori magyar embereknek és a hatalomnak azt üzeni, hogy a politikai elnyomást sosem lehet igazolni, az utókor ugyanis mindig ítéletet mond a zsarnokokról, a zsarnoki hatalomról, lett légyen az bármilyen színű; nyilasok és kommunisták a történelemnek ugyanazon a polcán vannak.
Pannonia Vergiss Deine Toten Nie, Als Kläger Leben Sie!
- szól a valamikor a kiegyezés előtt született akrosztichon. P-Pöltenberg Ernő; V-Vécsey Károly; D-Damjanich János, Dessewffy Arisztid; T-Török Ignác; N-Nagysándor József; A-Aulich Lajos; K-Kiss Ernő, Knézich Károly, L-Lahner György; Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly; S-Schweidel József. 2001 óta október hatodika az aradi vértanúk emléknapja.
A szabadságharc miatti kiállásukért kivégzettek száma valahol 150 körül lehet, de ezreket ítélt várfogságra az akkori hatalom. Bűnük annyi volt, hogy nem értettek egyet a hatalommal, mert egy szabadabb országot szántak utódaiknak, ezért a magyar uralkodó és udvari talpnyalói legyilkoltatták őket, abban a „hitben”, hogy aki mást gondol, az a hatalom megszilárdítása érdekében beáldozható, természetes veszteség. A politika már csak ilyen, az említett „hit”, ami valójában sokkal inkább a diktátorok politikai logikája pedig a zsarnokok utópiája. A zsarnokok rendelkeznek azzal a túlvilági gőggel, hogy ők mindent jobban tudnak, mindenkinél jobbak és alkalmasabbak a hatalomra, ezért aki ezt veszélyezteti, azt tulajdonképpen erkölcsi kötelesség megsemmisíteni, rá lehet sütni a bélyeget, hogy hazaáruló.
Emlékezzünk tehát rájuk, az aradi vértanúkra és mártírsorsú, első miniszterelnökünkre, Batthyány Lajosra. Ezek a halottak üzenik a mindenkori hatalomnak, hogy balga, aki azt hiszi, hogy a másképp gondolkodók ellehetetlenítése győzelmet jelent. A korok változnak, de a gyarlóság örök.
Magyarország, ne feledd halottaidat, mint vádlók, élnek ők!
Mint vádlók élnek ők...