Kéri László: Az értelmiség kihátrálása egy kormánypárt megroppanásának egyik legbiztosabb jele
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri!
Zsúrpubi: Az elmúlt hét legérdekesebb eseményei nyilván az ifjúság által spontán és kevésbé spontán szervezett tüntetések voltak, Ön mit gondol a demonstrációkról?
Kéri László: Két héttel ezelőtt, április 2-án volt az első tüntetés. Azóta legalább öt említésre méltó demonstrációt szerveztek a fiatalok. Ezek majdhogynem egymásba értek. Ezeken a tüntetéseken sokkal többen vettek/vesznek részt, mint amit a kormány gondolt. A CEU-ügy mögött azonban sokkal több minden van. A tanszabadságtól kezdődött, de mára a tüntetés üzenete eljutott a szabadságjogok, az egyén autonómiájának irányába. A kormány CEU-ellenes logikája feltehetően úgy épült fel, hogy CEU-Soros-nemzetközi civil szervezetek, ami egyértelműen orosz recept. Ezért is értelmezte át a tömeg a kormány és a CEU mellett demonstráló fiatalok harcát kelet és nyugat küzdelmévé. Most már tisztán látszik az a hiba, ami korábban is körvonalazódott - még a hallgatói hálózat által szervezett tüntetések idején, 2012-2013 fordulóján -, hogy a kormány azt hiszi, nem tartanak ki sokáig a fiatalok. A másik dolog, amivel Orbánék elszámolták magukat, hogy vélhetően azt gondolták, a CEU bezárására tett kísérlet nem tud sok embert megmozgatni, hiszen mégiscsak egy „magas értelmiségi” dologról van szó. Hasonló tévedésük már volt, amikor az internetadó bevezetésével próbálkoztak, és visszavonulót kellett fújniuk. De a legfontosabb - ami öt éve is érvényes volt, ma pedig már evidencia -, hogy a Fidesz számára szinte megoldhatatlan feladat az egyetemista korosztály. Most is az derült ki, hogy a Fidesznek nincs szótára a huszonévesekhez.
ZSPB.: Mi lehet az oka annak, hogy ennyire elvesztették a népszerűségüket a fiatalok körében?
K.L.: Részben az, hogy a Fidelitas elhalt, illetve nem éppen a huszonéves korosztályt idéző arcokkal azonosítjuk őket. Inkább negyvenhez közelítő, pocakos, minden hájjal megkent, a korrupt rendszerbe totálisan betagozódó, de egyébként jellegtelen politikusokkal. A másik oka az lehet, hogy a jelenlegi fideszes politikusok gyermekeinek egy jelentős része nem a magyar felsőoktatásban tanul, hanem Svájcban, az Egyesült Államokban, Angliában és még ki tudja hol, jobbnál jobb külföldi egyetemeken. Így a közvetlen kapcsolódási pontjuk is deficites a kormányon lévőknek. Nincsenek értékelhető jelzéseik, amelyekből láthatnák ennek a korosztálynak a mindennapi valóságát. Az oktatás nem alkalmas ezt tolmácsolni, hiszen fentről lefelé építették ki, fordítva viszont nincs semmi.
ZSPB.: Van egyéb jele is a kormánypárt megroppanásának?
K.L.: Az igazi pofont talán - csak úgy, mint a korábbi megmozdulások alkalmával is - az elégedetlen pedagógusoktól kapták. Mert az egyetemi garnitúrát bár megfegyelmezték a kancellári rendszerrel, a középiskolák pedagógusait pedig a Klikk által rendszabályozták meg, nagyon jól látszik, hogy az egyetemek oktatói is kiállnak a fiatalság, a hallgatók mellett. Sőt, szinte közösen szervezik a kormányellenes megmozdulásokat, aktivitásokat. Ez a kormány már nem kapja meg a lojalitást a Professzorok Batthyány Körétől, egyre több a kritikus hang a Fideszhez egykor hű, de mára elégedetlen értelmiségi véleményvezérektől. Gondoljunk csak Jeszenszky Gézára, Király Miklósra, Csaba Lászlóra, Bod Péter Ákosra, Chikán Attilára! Ebben az esetben ugyanis az egyetemi autonómia melletti kiállás fölülírta a politikai lojalitást, ami azért sok mindenkit meglepett. Még a Fidesz kedvenc tudósai, az úgynevezett jobboldali értelmiségi kör is inkább csendben marad, minthogy védené a kormányt. Úgy tűnik, hogy Orbán a saját értelmiségét egyre inkább lebecsüli, nem hallgat rájuk. Gondoljunk csak a professzorok nyílt levelére és az arra adott miniszterelnöki válaszlevélre, mint előképre! Krakéler módjára oktatta ki őket, és elvesztette az értelmiséggel kapcsolatos percepcióját, párbeszédképességét. A Fidesz mögül sokkal gyorsabban olvad el az értelmiség, mint azt gondoltuk volna. Mára szinte csak az egzisztenciálisan függő, jól megfizetett technokraták, illetve kegyencek maradtak, mint például Lánczi, L. Simon, Fekete György, Kerényi. Lassan össze tudjuk számolni a „szellemi szférát”, amely Orbánék mögött áll, pedig az értelmiség kihátrálása egy kormánypárt megroppanásának egyik legbiztosabb jele. Ha e mellé tesszük a fiatalság elvesztését, akkor nyilvánvalóan nagy bajban van Orbán Viktor.
ZSPB.: Hol vannak a Fidesztől elpártolt fiatalok?
K.L.: A fiatalok a Jobbikot vagy az egyre inkább aktivizálódó ifjúság újonnan alakuló szervezeteit választják, mint például a MoMo-t. Persze a Fidesz részéről van olyan törekvés, hogy a Jobbik fiataljait áthúzza a saját szavazótáborába, csakhogy elhibázottak az üzenetei: azokkal inkább a nyugdíjasokat éri el. Azt is mondhatjuk, hogy ezekre a karakterekre, a Fideszt jelképező személyekre nincs igénye az ifjúságnak.
ZSPB.: Több ehhez hasonló tévedés is kitapintható a kormánypárt kommunikációs ütőerén, nem?
K.L.: Hát igen, például az időzítés. Gondoljunk csak bele, a CEU itt van húsz éve a város közepén, számos fideszes vezető és családtagjuk járt az intézménybe, vagy szereztek ott diplomát, és most, 2017. áprilisában jut eszükbe betámadni őket. Nemcsak arról van szó, hogy a CEU már beágyazódott a magyar értelmiségi légkörbe, hanem arról is, hogy fontos része lett annak a belvárosi környezetnek, ahol ma már számos vállalkozás ennek az intézménynek a jelenlétére épült és épít. Azt is elszámolták Orbánék, hogy a CEU ekkora nemzetközi visszhangot fog generálni. Orbán karakterének az egyik legnagyobb hibája, hogy elismeri: a különböző intézkedések, kormányzati személyek elleni támadások őt arra ösztönzik, hogy még inkább kiálljon azok mellett. Vagyis a CEU elleni támadás nemzetközi elítélése őt már-már arra inspirálná, hogy megépítse a felcsúti kisvasútat egészen Washingtonig. Orbán belebetegedett a saját pózaiba. Ez a gőg abból az orbáni gondolkodásból fakad, hogy semmilyen hibát nem ismerek el, mert az a gyengeség jele. Nem fogja fel, hogy van olyan pont, amikor a tévedés beismerése nagyobb politikai hasznot jelent, mint a tévedéshez való ragaszkodás. Orbán másik nagy tragédiája, hogy egy olyan szervezetet alakított ki maga körül, amely nem tűri az ellentmondást. Lakájokkal van tele, akik csak bólogatnak, pedig biztos vagyok benne, hogy ők is tisztában vannak azzal, mekkorát hibáztak.
ZSPB.: Gondolom, majd kihozzák a megrendelt közvéleménykutatásokban, hogy nem történt arcvesztés, nem igaz?
K.L.: Persze, erre megvan az esély, de az ilyen típusú válságokra a közvélemény minimum hat héttel később reagál. Másrészt, a kutatások során megkérdezett személyek közül nagyon sokan nem is válaszolnak. Azoknak az embereknek a véleményét lehet, hogy csak 2018-ban, a parlamenti választásoknál tudjuk meg.
ZSPB.: Ön szerint mi lesz ennek a vége?
K.L.: Nem tudom. Lehet, hogy májusban véget ér az egész, de az már nem tud nyom nélkül elmúlni, hogy a választások előtt tízezrek vonultak a kormány ellen az utcára, és bele merték üvölteni a kormány pofájába: tudjuk, hogy hazudtok! Az is nyomot hagy, hogy számtalan magyar és külföldi tudós, író, értelmiségi véleményvezér, külföldi diplomata állt ki a magyar tanszabadság, egyetemi autonómia mellett. Nem beszélve arról, hogy a társadalom egy része most azzal szembesült: nem éri meg gyávának lenni. Ha pozitívan megfordítjuk, akkor kimondhatjuk, hogy megtérül a bátorság. Szépen kiéri magát ez a sokféle politikai elégedetlenség, és meg fogja találni az útját a kormányváltás felé.