Rabtársak a Gulagon és képregényben
A legjobb képregény díjra jelölték Németh Gyula és Dávid Ádám közös alkotását, a Rabtársak a Gulagon című füzetet. Németh Gyula grafikus a lapunknak adott interjúban beszélt arról, mennyire bevett szokás történelmi eseményeket képregényekben megeleveníteni, mennyire népszerű műfaj ez manapság Magyarországon és arról, most melyek a legfelkapottabb témák ebben az ágazatban.
Zsúrpubi: Rabtársak a Gulagon címmel készítettetek képregényt, amely Olofsson Placid atya és Menczer Gusztáv példamutató helytállását meséli el. Milyen kutatómunka előzte meg az alkotói folyamatot? Miért pont ezt a témát választottátok?
Németh Gyula: A Gulág Emlékbizottságtól ered a projekt, minket csak felkértek a közreműködésre. Kaptunk írásos dokumentumokat, amiből tudtunk dolgozni, de nekem elég nagy problémát jelentett, hogy nagyon kevés képi anyag maradt fent a Gulág mindennapjairól. Össze kellett vadásznom mindent, ami csak fellelhető az interneten. Könyvtárban kutakodni sajnos nem volt időnk.
ZSPB.: A Gulág Emlékbizottság pályázatán nyertetek. Hogy kell elképzelni az alkotás folyamatát?
N.Gy.: Nem pályázaton kerültünk a projekt közelébe. A munkát lebonyolító ügynökséggel dolgoztam már korábban is, ők kerestek meg, lenne egy ilyen lehetőség, és ha van kedvem foglalkozni vele, akkor ajánlhatnék nekik egy írót is, akivel párban dolgoznánk. Dávid Ádámmal már több alkalommal működtünk együtt különböző munkákon, így rögtön ő jutott eszembe. Nagyon rövid idő alatt készen kellett lennünk. Egy hónap volt a történet megírására, egy a megrajzolására, ami nagyon komoly kihívás jelentett nekem, de a végeredménnyel elégedett vagyok, szerencsére. Egyébként nagyon kevés kikötése volt az ügyfélnek, csak a két főhős, Oloffson és Menczer személye volt adott, Ádámnak őket kellett összekötnie valahogy.
ZSPB.: Elsősorban iskolákba juttattátok el a képregényt, ingyenesen. Milyen volt a fogadtatása? Könnyebb ezzel a módszerrel közelebb hozni a fiatalokat a történelemhez?
N.Gy.: Én nagyon örültem volna középiskolában, ha néhány témával így ismerkedhetünk meg. Ebben a formában nagyon könnyű eljutni a fiatalokhoz, de sajnos konkrét visszajelzések hozzám nem érkeztek, és tudtommal a megrendelő ügynökséghez sem sokkal több. Szerencsére a szakmabelieknek tetszett.
ZSPB.: Mennyire bevett „szokás”, hogy történelmi eseményeket „képregényesítenek”?
N.Gy.: Nagyon ismert ága ez a képregény műfajának. Már a szocializmusban is számos történelmi témájú magyar képregény látott napvilágot, de a legnagyobb amerikai szakmai díj, az Eisner Award zsűrije is külön jelöli az év legjobb, valóságon alapuló műveit, melyek között rendszerint van több, történelemmel foglalkozó kötet is. 2016-ban a March című képregény kapta az elismerést, ami a hatvanas évek polgárjogi küzdelmeiről szól.
ZSPB.: Míg innen úgy tűnik, hogy külföldön népszerű ez a műfaj, addig Magyarországon mintha méltatlanul mostoha lenne a megítélése. Te hogy látod? Mi lehet ennek az oka?
N.Gy.: Évről évre nő a hazai képregényesek és képregény-rajongók száma, de sajnos még mindig nagyon kicsi a magyar piac ahhoz, hogy sokkal több cím megjelenhessen. Szép lassan azért feloldódni látszik az a tévhit, hogy a képregény vagy gyerekeknek szóló komolytalan mese, vagy ultraerőszakos szuperhőstörténet lehet csak. Nyilván ez is abból ered, hogy az előző rendszerben teljesen el volt zárva a közönség a külföldi kiadványoktól.
ZSPB.: A képregények történetének középpontjában sokszor a világvége áll, a most nagyon népszerű The Walking Dead is egy képregényből készült. Miért ez a legnépszerűbb téma?
N.Gy.: Igen, a zombi témájú horror reneszánszát éli, de szerintem fej-fej mellett halad a fantasy és a klasszikus szuperhős füzetekkel. Kifejezetten a The Walking Dead talán az emberi drámák bemutatása miatt lehet ennyire népszerű. Kicsit már olyan, mint egy képregényes szappanopera, amit a készítők sehogy sem tudnak méltó módon lezárni.
ZSPB.: Nálad mikor kezdődött a képregények szeretete? Kik a kedvenceid?
N.Gy.: Gyerekkoromban nem lehetett Magyarországon külföldi képregényekhez hozzájutni. 6-7 éves lehettem, amikor a nagypapám először vadászott nekem dán és egyéb nyugat-európai kiadásokat antikváriumok eldugott zugaiban. Ezek amerikai szuperhősökről szóltak - Zöld Lámpás, Superman, Batman, Tarzan. Ezekről a füzetekről nagyon jó, a későbbi életemet meghatározó emlékeim vannak, de manapság csak felületesen követem ezt a műfajt. Főleg a horror-képregények érdekelnek, abból is csak néhány. Kedvenceim között főleg alkotók vannak, Gary Gianni, Sergio Toppi vagy a nemrég elhunyt Bernie Wrightson.
ZSPB.: Ha jól tudom, most is dolgozol egy új könyvön. Miről szól?
N.Gy.: Jelenleg a Doktor Moreau szigete című, 1896-os H.G. Wells regény illusztrált verzióján dolgozom, vannak benne képregényes elemek, de alapvetően klasszikus illusztrált regény lesz. Tervben van egy képregényes projekt is egy hazai kiadóval, ahol afrikai és latin-amerikai diktátorok életét dolgoznánk fel.
ZSPB.: Mi a képregény: művészet vagy szórakoztatóipari cikk?
N.Gy.: A kilencedik művészeti ágnak nevezik, és mint minden művészeti ágban, úgy itt is megtalálhatóak a könnyedebb és a fajsúlyosabb darabok.
ZSPB.: Az online világ milyen hatással van a képregények népszerűségére?
N.Gy.: Erre egy kiadó tudna jól válaszolni. Érdekes módon, bár elérhetőek digitális formában a legnépszerűbb képregények is, de mivel erősen vizuális műfajról van szó, így még mindig jobban szeretik a termékeket kézben fogni az olvasók, mint tableten vagy képernyőn olvasni. A képregények promóciójában azonban nagyon nagy segítséget nyújthat a közösségi média.