Az Fidesz-média hánytatókapszulái kontra „nyakon b…ás”

Az Fidesz-média hánytatókapszulái kontra „nyakon b…ás”
Fotó: zsurpubi.hu

Az elmúlt napokban a kormánytagok egytől egyig jegyet váltottak arra a Habony Művek által szponzorált hisztishowra, ami a jobbikos Szilágyi György „nyakon b…ós” kijelentése nyomán söpört végig a Parlament folyosóin, illetve a 888-Origó-Ripost-Lokál tengelyen. A műsort éltető lelkes tapsikolás közben azonban a Fidesz-KDNP képviselői megfeledkeztek róla, hogy ők milyen mélyfúrást végeztek eddig a közélet amúgy is viharos tengerében.

„Ez az alpári stílus nem megengedhető” – fogalmazott Hollik István KDNP-s képviselő Szilágyi György kijelentésére reagálva, az összetett mondatok kifogástalan szerkesztésének koronázatlan királya, Kósa Lajos szerint pedig le kellene mondania a jobbikos politikusnak, mert „ez a kocsmapolitizálás alja”.

A Fekete Terivel üzengető hazugsággyár Szent Grálja, a Ripost szerkesztősége nem sokáig filozofált azon, hogy miképp tálalják a tudatos provokációra adott jobbikos választ. A szokásos hasraütés-szerű hírgyártás a következőképp nézett ki:

„Éjszakai válságstáb a Jobbikban: Kizárják az erőszakkal fenyegetőző képviselőt? A Ripost értesülései szerint éjszakába nyúló válságstábot tartottak a Jobbikban, hogy kizárják-e a frakcióból az alpári módon fizikai erőszakkal fenyegetőző képviselőt Szilágyi Györgyöt, az egykori futballhuligánt” – írták.

Kiderült, hogy ebből egyetlen betű sem igaz, sőt a fideszes propagandagyár másik tartóoszlopa, a Lokál, ezt egy nappal később saját maga bizonyította be. Ők ezt írták:
„Szilágyi György alpári fenyegetőzését követően a Jobbik nem elítélte képviselője viselkedését, hanem több párttársa is kiállt mellette”.
Néha talán nem ártana a reggeli lapindítón Habony Árpival mindenkinek egyeztetni. Jelen esetben például azt, hogy most akkor kiálltak mellette, vagy ki akarták zárni?

Tudjuk, hogy a Fidesz által újraértelmezett demokrácia eszmeiségében hazudni bátran lehet, viszont ezek szerint a káromkodás a társadalmi normák ellen elkövetett megbocsáthatatlan bűntett. Bizonyára sokan vélik úgy, hogy a polgári-keresztény-konzervatív krédójú kormánytagok léleksimogató gondolatokkal indítottak hadjáratot a közbeszéd romló színvonala ellen, és közben a valamikori hódító-vándorló népeknek erejével igyekeznek csorbítani a társadalmi ellentéteket. A lövészárkokat folyamatosan temetik, és soha nem alkalmaznak olyan primitíven manipulatív eszközöket a totális háborúban, mint a tények szenvtelen meghamísítása.

Éppen ezért idézzük fel, hogy a kormánypártok és holdudvaruk milyen szépirodalommal tematizálják a közbeszédet évek óta.

Kezdjük a legevidensebbel, Bayer Lovagkeresztes Zsolttal, aki mindig szofisztikált módon hozza felszínre az aktuális kormányzati kommunikáció kvintesszenciáját.

Legutóbb például így:

„Ha még egyszer ezek vagy ilyennek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön (...) ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Ez ugyanis Magyarország parlamentje, nem pedig a nyilvános vécé, ahová ezek valók” - ezt mondta azokra a civilekre, akik a civil szervezeteket megbélyegző törvény bizottsági tárgyalásán tiltakoztak transzparensekkel a Parlamentben.

Az ATV újságírója az Országház folyosóján Orbánt is megkérdezte a kijelentésről, de a miniszterelnök azt állítja, nem ismeri Bayer mondatait, de ha látta volna, akkor se kommentálná.

Talán nem véletlen, mert, ha kell, Orbán is bármikor üti a nemzet templomában a Hunter S. Thomson-i hagyományokra is erősen építő kocsmai szintet. A miniszterelnök többek között az országgyűlés tavaszi ülésszakát Terry Blackre hivatkozva nyitotta meg, és buzizott egy velőset.

Filozofálhatnánk azon, hogy a Parlamentben uralkodó Kövér László-i intelmek szűrőjén ez hogy mehetett át, de nem érdemes, hiszen mindannyian tudjuk a választ. Már csak azért is, mert Orbán mindezt megfejelte még egy „csicskázással” is március idusán, lefektetve az irányvonalat a médiacsicskáknak.

Nem volt olyan rég, egészen pontosan április 26-án, mikor Bencsik András egy patkányhoz hasonlította Balczó Zoltánt. Ez ugyebár nem alpári, sőt kifejezetteb emeli a közbeszéd színvonalát. Ahogyan az is, amit Szilágyi György kijelentéséhez a minap fűzött kommentárként:
„Ebben a hírben az a szép, hogy nem csak úgy viselkedett mint egy büdös bunkó, de úgy is kért bocsánatot.”

Tavaly novemberben Vona Gábor azt a kérdést tette fel a Parlamentben, hogy az a hazaáruló, aki pénzért árulja a hazát letelepedési kötvény formájában, vagy, aki ezt szeretné megszüntetni? Dömötör Csabától akkor is ékes válasz érkezett: egyértelmű, hogy a Jobbik cserben hagyta az országot, most próbálja menteni a menthetőt, s üres jogászkodásba menekül. Majd föltette azt a rendkívül elegáns kérdést, miszerint: Milyen érzés Gyurcsány Ferenccel egy akolban lenni, az MSZP-vel egy vályúból enni?

Szintén novemberi eset, mikor a szolnoki önkormányzat nyilvános képviselő-testületi ülést tartott, amin Szalay Ferenc fideszes polgármester a mellette ülő képviselőnek utalva a helyi nyugdíjasokra azt mondta: Ennyi hülye vén k…át!

De menjünk egy kicsit jobban vissza az időben, mikor G. Fodorék végérvényesen lefektették a habonyi alapokat. Emlékezzünk vissza, mikor a kamu hírek oltárán sokat áldozó 888.hu Tóbiás József feleségét tavaly januárban úgy támadta be, ami példátlan a magyar médiatörténelem egészét tekintve, ráadásul egy olyan bátor szerzővel, aki „H888R” néven futott. A Habony Árpi-féle etikai-kódexbe simán belefért egy olyan „újságírói” kérdés is, hogy „Ön kiverné-e Tóbiás József feleségének régi képére?”.

Úriemberként viselkedett Tarlós István is, aki 2008-ban még a fővárosi Fidesz frakcióvezetőjeként „A te kurva anyádat” mondattal válaszolt egy interpellációra.

Semmi esetre se feledkezzünk meg Deutsch Tamás Twitter-bejegyzésiről sem, aki 2011 óta „gecizik” a virtuális térben. Mit is mondott Tompika például az amerikai helyettes külügyi államtitkárról? Ja, megvan: „Ki a fasz az a Thomas Melia?” „A külügyi helyettes államtitkár nekem egy nullahúszas fingszagjóska pozíciójának tűnik.”

A „nagyonkeresztény” „nagyonkonzervatív” Dömötör Csabát, Kósa Lajost, vagy épp Hollik Istvánt mellesleg nem zavarta az sem, mikor lesifotósok kezdték üldözni Spéder Zoltánt, Juhász Pétert, Volner Jánost, Simicska Lajost, Vona Gábort, illetve a családjukat.
Érdekes ez annak fényében, hogy tulajdonképpen, nem volt olyan mélység és dzsuva, ahol még ne dagonyáztak volna a most hirtelen széplelkűvé avanzsálódott fideszesek.   

Rég kiderült, hogy Habony Árpi nem csak a parancsra billentyűt nyomogató zombikká züllesztett médiacsicskáknak adta be az aljabulvár Mengele doktorai által kikísérletezett hánytatókapszulát, hanem a fideszes politikusoknak is. Ezáltal pedig tökélyre fejlesztett módon képesek a felszínre öklendezni a legalantasabb kommunikációs paneleket, melyek előtte már a Pumped Gabo-félék számára is fogyaszthatóvá darálódtak a 888-Origó-Ripost-Lokál szürkeállomány-szeletelő gépezetei között.

Ha Dante 2017-ben írná az Isteni színjátékot, a pokol bugyrai közé valószínűleg bekerülne egy „fideszes médiabirodalom” rész is. Annak a machiavellista brigádnak fenntartva, akiknek a saját tetteik erkölcsi oldalának vizsgálata a minimumot sem éri el, lelkiismeretük pedig talán soha nem is volt. És ők azok, akik jelenleg erkölcsrendészetet játszanak a magyar Parlamentben.