Kéri László: Orbánék most aggódhatnak az eltüntetett uniós milliárdok miatt

A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri

Zsúrpubi: Van úgy, hogy akár néhány nap alatt is annyiféle esemény halmozódik egymásra, hogy szinte lehetetlen közöttük rendet találni, rangsort felállítani. Ez a hét tipikusan ilyen jellegű volt, az előző hetekből megörökölt mesterséges és valóságos konfliktusok összekapcsolódtak az elmúlt napok legfrissebb történeteivel.

Kéri László: Az elmúlt egy hét legtöbbet emlegetett eseményei közül párhuzamosan futottak egymás mellett olyan ügyek, amelyeket hatalomtechnikai szempontból bízvást nevezhetünk egymás negatív tükörképének. Egyfelől a kormányzat minden eszközzel igyekszik magáról olyan képet alkotni, mintha döntéseik meghozatalához mindig mélyrehatóan kikérnék a lakosság véleményét. Hihetetlen energiákat öltek az elmúlt napokban arra, hogy elhitessék a magyar néppel: milyen kitüntetett érdeklődéssel várják az országlakók véleményét a legközelebbi nemzeti konzultáció kérdéseiről. Csupa olyan kérdés kapcsán, amely attól lett kérdéssé, hogy az év elejei szezonkezdetkor a miniszterelnök jónak látta e problémakörök központi jelentőségűvé tételét. Gondolja, akadt valaki, akinek tíz év után éppen most jutott volna eszébe tisztázni a sok-sok éve húzódó gyöngyöspatai konfliktusokat.

Gondolhatja bárki is, hogy éppen 2020 januárjában kezd tömegeknek szemet szúrni az első látásra valóban vérforralónak tűnő kártérítési igazságtalanságok jócskán zűrös helyzete? Gondolhatja-e bárki is, hogy a kormányzat éppen ebben a két hétben értesült arról, hogy az uniós központokat is megjáró ügyekből akár nemzetközi botrányok is keletkezhetnek?

És ezeknek a végig vitelén még akadhatnak olyan ügyvédek, akik komoly összegeket is kereshetnének?  Persze, tudjuk a választ, illetve jó okunk van arra, hogy sejtsük a lényeget.

ZSPB.: Mi a lényeg?

K.L.: Az, hogy ezek a mesterséges, de korántsem mondvacsinált ügyek nagy valószínűséggel be vannak készítve a kormányzati kommunikációs nagyüzem raktárkészletében a bármikor mobilizálható ügyek és ürügyek sorába. S ha nagyon nagy szükség van rájuk, akkor nagyon is adott az a fajta kommunikációs technológia, amelynek segítségével ezekből egy-két hétre központi kérdéseket lehet kreálni. Úgy látszik, hogy többféle megfontolás is abba az irányba kényszerítette a Fidesz vezérkarát, hogy ezen a februáron megint kísérletezzen a közvélemény figyelmének mesterséges elterelésével. Mert egyébként még magától is kialakult volna egy spontán, erős és hatékony közvélemény, amelynek tematikája, végkifejlete, iránya a legkevésbé sem felelhetett meg a Fidesz újraválasztási céljainak. És ez lenne amásfelől”. Ott van terítéken két-három hete már a NAT sunyin és mindenféle előzetes egyeztetést megkerülő módon történt kierőszakolása. Ami ellen először szakemberek a maguk nevében, azután pedig az érintett kérdésben választott felhatalmazással rendelkező testületek, végül pedig egész tantestületek, iskolák kezdtek nyilvános és tiltakozó akciókba. Magyarán, ha ezt a kormányt tényleg érdekelné Magyarország lakosságának a véleménye, akkor nagyon is természetes módon kínált volna véleménycserére egy olyan ügyet, amelyben tízezrek maguktól is megszólalnak. Ugyanekkor, ugyanebben a néhány hétben. Miért nem erről szól majd a beígért nemzeti konzultáció? Azért, mert pontosan tudják, hogy a velük szemben állók véleményének összehasonlíthatatlanul erősebb a lehetséges támogatottsága. Avagy, miért nem az októberben megbukott önkormányzatok szégyenteljes örökségének értelmezéséről és következményeiről folyik a nemzeti konzultáció? Azért, mert éppenséggel ezt a szégyent és botrányt kell eltakarnia az álkérdések és álkampányok hangerejének, hogy ne arról beszéljünk, mi a magyarázata Mészáros és társai kivételesen sikeres uniós pályázati pénzfelhasználási csodáinak.

ZSPB.: Veszélyeztetve érzik magukat?

K.L.: Orbán és a legszűkebb környezete számára ezekben a hetekben az lehet a legnagyobb gond, hogyan tudnának kibújni abból a szorongatott helyzetből, amelyben a következő hétéves-uniós költségvetés leendő arányairól szóló vitában hazánk képviselői magukat találhatják.

Ugyanis nemcsak a hazai, valamennyire még független média tudja, hogy e pénzek elmúlt években történt felhasználását égbekiáltó disznóságok és botrányok övezték, hanem jól tudják mindezt azok is, akikkel Orbán Viktornak ezekben a napokban alkudoznia kell. Joggal aggódhat amiatt, hogy e késhegyre menő és hosszadalmas pénzügyi alkudozás során majd a fejére olvassák mindazt, amit mi is nagyon jól tudhatunk, itthon is, S ha a fejére olvassák, akkor majd a nemzetközi média is ezen fog hetekig csámcsogni. Ezért kellett elővenni ezt a képtelen és össze nem tartozó ügyhalmazt, a kártérítésektől a romákig, a bíróságokkal és az ügyvédekkel, valamint a jogvédő szervekkel szembeni támadásokat a sokszor bevált sorosozással, tetézve mindezt a migránsveszély aránytalan felturbósításával. Megint ott leszünk, ahol már tucatnyi alkalommal voltunk. Gyártunk előre nemlétező ellenfeleket, rendszeresen legyőzzük őket, s mindeközben az összes valós problémánkról képtelenek leszünk érdemben tájékozódni, véleményt cserélni és a reánk vonatkozó döntések kellemetlen következményeit kivédeni. Így megy ez tíz éve már. Az ügyek változnak, a szerkezet viszont töretlenül ugyanaz.