„Kitört a kikeleti víg erőszak”
85 évvel ezelőtt írta meg József Attila Március című versét.
Március közepén mi sem aktuálisabb, mint József Attila Március című versének újraolvasása. A költemény 1937 márciusában született, amelyben egy válságba kerülő világ válságos sorsú költőjének világképe bontakozik ki.
József Attila alig egy hónappal e vers megírása előtt állásért próbált folyamodni a Magyar Papíripari Rt.-hez, ahol tisztviselőként akart elhelyezkedni. Mint azt Tverdota György József Attila monográfiájából megtudhatjuk, a költő ebből az alkalomból írta folyamodványi mellékletként rövid önéletrajzát, amelyet a Szép Szó halála után Curriculum vitae címmel közölt. Március végén pedig szemérem elleni vétség címén Tersánszky Józsi Jenővel és Ignotus Pállal együtt bíróság elé állítják a Kakuk Marci hősszínész című írásnak a Szép Szóban történt közzététele miatt.
És a lavina elindul a költővel: 1937 nyarán következik be József Attila utolsó, tragikus idegösszeomlása. A Siesta- szanatórium lakója lesz 1937 júliusától. Októberben kerül sor a költő utolsó rádiószereplésére életében és ugyanez év decemberében követ el öngyilkosságot a balatonszárszói állomáson.
József Attila tragikusan rövidre zárt élete azonban annál teljesebb életművet eredményezett. Március című verse ugyanakkor már a közelgő vég óráinak egyik krónikájaként is olvasható.
József Attila: MÁRCIUS
1
Langy, permeteg eső szemerkél,
új búza pelyhe ütközik.
Kéményre gólya s a levert tél
jeges csucsokra költözik.
Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg erőszak.
Asztalos műhelye előtt
remény legyint meg, friss fenyőszag.
Mit ír a hirlap? Dúl a banda
Spanyolhonban és fosztogat;
Kínában elűzi egy bamba
tábornok a parasztokat
kis telkükről. Had fenyeget,
vérben áznak a tiszta vásznak.
Kínozzák a szegényeket.
Hadi uszítók hadonásznak.
Boldog vagyok: gyermek a lelkem,
Flóra szeret. S lám, álnokul,
meztelen, szép szerelmünk ellen
tankkal, vasakkal fölvonul
az ember alja. Megriaszt
a buzgóság e söpredékben.
S csak magunkból nyerek vigaszt,
erőt az élet érdekében.
2
Zsoldos a férfi, a nő szajha,
szivüket el nem érhetem.
Gonoszságuk is fel van fujva,
mégis féltem az életem.
Hisz nincs egyebem e kivül.
Számol ezzel a gondos elme.
A megbántott Föld ha kihül,
ég Flórám és szivem szerelme.
Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, -
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.
(A cikk első változata 2020.03.01-jén jelent meg.)