„Kitört a kikeleti víg erőszak”

85 évvel ezelőtt írta meg József Attila Március című versét.

Március közepén mi sem aktuálisabb, mint József Attila Március című versének újraolvasása. A költemény 1937 márciusában született, amelyben egy válságba kerülő világ válságos sorsú költőjének világképe bontakozik ki.

József Attila alig egy hónappal e vers megírása előtt állásért próbált folyamodni a Magyar Papíripari Rt.-hez, ahol tisztviselőként akart elhelyezkedni. Mint azt Tverdota György József Attila monográfiájából megtudhatjuk, a költő ebből az alkalomból írta folyamodványi mellékletként rövid önéletrajzát, amelyet a Szép Szó halála után Curriculum vitae címmel közölt. Március végén pedig szemérem elleni vétség címén Tersánszky Józsi Jenővel és Ignotus Pállal együtt bíróság elé állítják a Kakuk Marci hősszínész című írásnak a Szép Szóban történt közzététele miatt.

És a lavina elindul a költővel: 1937 nyarán következik be József Attila utolsó, tragikus idegösszeomlása. A Siesta- szanatórium lakója lesz 1937 júliusától. Októberben kerül sor a költő utolsó rádiószereplésére életében és ugyanez év decemberében követ el öngyilkosságot a balatonszárszói állomáson.

József Attila tragikusan rövidre zárt élete azonban annál teljesebb életművet eredményezett. Március című verse ugyanakkor már a közelgő vég óráinak egyik krónikájaként is olvasható.

József Attila: MÁRCIUS

1

Langy, permeteg eső szemerkél,

új búza pelyhe ütközik.

Kéményre gólya s a levert tél

jeges csucsokra költözik.

Zöld robbanásokkal kitört

a kikeleti víg erőszak.

Asztalos műhelye előtt

remény legyint meg, friss fenyőszag.

Mit ír a hirlap? Dúl a banda

Spanyolhonban és fosztogat;

Kínában elűzi egy bamba

tábornok a parasztokat

kis telkükről. Had fenyeget,

vérben áznak a tiszta vásznak.

Kínozzák a szegényeket.

Hadi uszítók hadonásznak.

Boldog vagyok: gyermek a lelkem,

Flóra szeret. S lám, álnokul,

meztelen, szép szerelmünk ellen

tankkal, vasakkal fölvonul

az ember alja. Megriaszt

a buzgóság e söpredékben.

S csak magunkból nyerek vigaszt,

erőt az élet érdekében.

 

2

Zsoldos a férfi, a nő szajha,

szivüket el nem érhetem.

Gonoszságuk is fel van fujva,

mégis féltem az életem.

Hisz nincs egyebem e kivül.

Számol ezzel a gondos elme.

A megbántott Föld ha kihül,

ég Flórám és szivem szerelme.

Mert mi teremtünk szép, okos lányt

és bátor, értelmes fiút,

ki őriz belőlünk egy foszlányt,

mint nap fényéből a Tejút, -

és ha csak pislog már a Nap,

sarjaink bízóan csacsogva

jó gépen tovább szállanak

a művelhető csillagokba.

(A cikk első változata 2020.03.01-jén jelent meg.)