Petőfi nem volt sikeres a politikában?
Az egyik legnagyobb és legismertebb magyar költőnk komoly szerepet vállalt a 1848-as forradalom kirobbantásában. A rendkívül rövidre zárt életút azonban nem mellőzte a politikai konfrontációkat. Petőfi nem volt megalkuvó, ha valakivel nem értett egyet, akkor nem feltétlenül kereste az illető személlyel a közös pontokat.
Ó nem, nem! engem a rendes élet Időnek előtte megölne, tudom;/Költő vagyok, költőileg kell/Végigrohannom az életúton!
- fogalmazott Petőfi Javulási szándék című versében. És a költő valóban így tett, ahogy azt öt évvel halála előtt vallotta meg az idézett költeményben. De hogy ez a végigrohanás pontosan mit is jelentett? Csak a költőszerep volt domináns Petőfi életében vagy vállalta a sokszor hálátlan politikusi megmérettetést is?
Elég csak egy kicsit megnézni, hogy Petőfi életében mi minden történt csupán egyetlen év alatt. Nyilvánvaló, hogy 1848-ban, a forradalom kirobbanásának évében a költő életében is csak úgy peregtek az események. Március 15-én, a pesti forradalmi megmozdulások részeként, amelyet Petőfi többek között Jókai Mórral és Vasvári Pállal vezetett, kiszabadították Táncsics Mihályt a börtönből. Petőfit mindezek után négy nappal Pest város díszpolgárává választották. Március 21-én pedig már a nemzetőrség főhadnagya lett. Március végén jelenik meg a nagy botrányt okozó A királyokhoz című verse, amellyel egyben megkezdődik politikai elszigetelődése is, ahogyan Margócsy István fogalmazott Petőfi Sándorról írt könyvében. Áprilisban az Életképek társszerkesztője lesz Jókai mellett, majd megjelenik a Lapok Petőfi Sándor naplójából című kis füzete, amelyben a március 15-én jegyzett sorok a magyar sajtószabadságról a következők:
Szabad a sajtó! ... – Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai. „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs ... Vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!”
Ugyanez év áprilisában kerül sor az ominózus követválasztási kísérletre, amikor is a költő bejárta a kiskun választókerületet, majd június 15-én megbukott Szabadszálláson. A küldetéstudat azonban nem szűnt meg a kudarcos politikai próbálkozással és 1848 nyarán megírta Az apostolt. Augusztusban tagja lett az Egyenlőségi Társulatnak, majd megkezdődtek politikai viszályai többek között Vörösmartyval és Jókaival is. Októberben századosnak nevezik ki és aktív katonai szolgálatba is belekezdett, de nem kevés konfrontációval. Később 1849-ben összetűzésbe került Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, majd Klapka György hadügyminiszter-helyettessel is, azonban ezt követően sem adta fel a küzdelmet a magyar szabadságért, amelyért életét is feláldozta.
(A cikk első változata 2020. március 15-én jelent meg.)