Kéri László: Mindenkinek magának kell megtalálnia a neki leginkább megfelelő, személyes válságelhárító tervet
A #hetikéri rovatban a hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségével, politikai gondolkodójával, Kéri Lászlóval beszélgetünk hétről hétre a legfontosabb történésekről. Azt megígérhetjük, a politológus soha nem rejti véka alá a véleményét. Itt a Heti Kéri
Zsúrpubi: Talán az foglalkoztat most mindenkit az országban, hogy mi lesz holnap. Miben változik meg az életünk?
Kéri László: „Minden más lesz holnap” - énekli a Krúbi a héten megjelent albumán, és egy nappal a kijárási korlátozások bevezetése előtt mi sem beszélgethetünk másról, mint amiről szinte mindenki. Ma meg holnap. Egyébként én már tegnap is azon gondolkoztam, hogy ezt a hétvégi beszélgetést kivételesen nem a politikai események kommentálására kellene szánnunk.
ZSPB.: Miért?
K.L.: Részben azért, mert a hét nagy belpolitikai eseménye, a rendkívüli állapot bevezetésére tett kísérlet megvalósítása értelemszerűen áthúzódott a jövő hétre, és ezért lesz még bőséggel lehetőségünk arra is, hogy az időközben megszaporodó szempontok, érvek, meglátások segítségével valamiféle átfogóbb kép segítségével értelmezzük mindazt, ami ma még a legkevésbé sem tűnik elfogadhatónak. Akkor már sokkal pontosabban érzékelhetjük a kivételes állapot elfogadtatásának konkrét körülményeit, ezekben a napokban ugyanis inkább csak az elemi erejű indulatok dominálhattak. Érthető módon. Engem most sokkal jobban izgat annak az elemzése, mire számíthatunk a kijárási korlátozások nyomán. Azért is, mert mi már nagyjából nyolc-tíz napja lényegében ilyen körülmények között töltjük a napjainkat otthon. S éppen ezért lehetnek talán olyan tapasztalataink is, amelyek majd csak honlaptól válhatnak százezreknek, netán millióknak is a mindennapos élményeikké.
ZSPB.: Mivel kezdjük?
K.L: Először is, az az érzésem, hogy nagyon sok ember számára a kényszerűen otthon töltendő napok, hetek, netán hónapok hallatlanul érdekes és veszélyes csapdahelyzetet teremtenek. Ennek lényege az a fajta ellentmondás, ami a váratlan szabadság ölünkbe hullása és ennek veszélye között feszül. Hirtelen minden olyan tevékenységre lett/lesz időnk, amelyet nagyon régóta halogattunk, és nagyon meglepő, hogy hányféle ilyen halogatott, eldugdosott feladat szakadhat a nyakunkba. Éppen ezért elsőrendűen fontos lesz ezek között valamiféle hierarchiát teremteni.
Ennek a leghatékonyabb megoldása az lehet, ha ezekre az időkre készítünk magunknak nagyon pontos, alapos magán-munkatervet. Igenis el kell tervezni az otthoni napjainkat is, sőt heteket is. Számba kell venni az egy nap alatt, egy-két órán belül elintézhető ügyeket, meg azokat is, amelyek több napot is igénybe vehetnének.
És ne legyenek illúzióink, az ember magához köthető memóriája rendkívül engedékeny: jobb, ha ezeket a napi,heti terveket le is ÍROD MAGADNAK, és naponta, másnaponta ellenőrzöd is magadat. Meg fogsz lepődni, hogy milyen fontos az idővel való gazdálkodás akkor, amikor látszólag a nap 24 órájában „szabad” vagy. Ekkor lehet a legkönnyebben elúszni.
ZSPB.: És másodszor?
K.L.: Másodszor, a legnagyobb veszély abból a gazdagságból adódik, ami ma már a magyar lakosság háromnegyedének reális és mindennapos hozzáférési lehetősége. Portálok, hírkeresők, netes fórumok százféle változatban ontják a híreket, a tanácsokat, a különféle elméleteket, összeesküvés-elméleteket, magyarázatokat. És ember legyen a talpán, aki meg tudja állni, hogy határt szabjon a természetes kíváncsiságnak és a kényszerek által még inkább felfokozott kínálatnak.
Ezért nagyon fontos korlátoznunk a magunk parttalan érdeklődését, és könyörtelenül dönteni kell a mérvadó és korábbról már hitelesebbnek megismert fórumok és a többiek között.
Nem szabad és kifejezetten káros hosszú órákat tölteni az egymást egyébként is kioltó hírek parttalan fogyasztásával; ebben mindenkinek egyértelmű döntést kell hoznia: hány órát tölt ezzel és hányféle portált, fórumot vesz komolyan. A kényszerű bezártság kifejezetten károsan hat erre a szelekciós igényre, de legyünk könyörtelenek magunkkal. Megéri.
ZSPB.: Harmadszor?
K.L.: A harmadik fontos szempont némileg kapcsolódik az előző kettőhöz. A telefon, a Facebook, a chat-rovatok, a Skype használata értelemszerűen többszörösére nő, hiszen mindenki a nap nagy részét otthon, bezárva tölti. És az a legegyszerűbb, ha a legutolsó rémhírt, marhaságot azonnal megosztod a hozzád leginkább közelállókkal. Azt figyeltem meg az elmúlt nyolc-tíz napban, hogy minket is megtalálnak sok éve elfeledett ismerősök, egykori, mára már elfeledett tanítványok, évtizedekkel korábbi szomszédok stb. És nem veszik észre, hogy fölöslegesen lopjuk egymás hasznos idejét, mert égbekiáltó marhaságok cáfolatával kell foglalatoskodnunk. Ez a tanács tehát úgy hangzik:
Gondoljuk végig, hogy mikor és mivel tartjuk fel egymást, kérdezzük meg a másiktól, hogy ő is ráér-e órákon keresztül locsogni olyasmiről, ami már holnapra is érdektelen lesz! Tehát: nem csak a magunk idejét kell megbecsülnünk, hanem a másokét is.
Óriási lehetőségek szakadtak mindannyiunk nyakába, lehetne e partalan lehetőségekkel sokkal okosabban is élni. Lehet mostantól például egymásra tapintattal, rendszeresen és értelmesen is sokkal jobban odafigyelni, mint ahogyan ezt eddig tettük.
Az előbbi három megfontolás csak alap. Ennél sokkal többet is tehet mindenki. Magamnak hathetes, napokra beosztott munkatervet csináltam, ezen túl pedig a következő hetet igen aprólékosan beosztva. Ezen felül, minden este megcsinálom a következő napi teendők tételes listáját is, aminek a teljesítését egy nap múlva ellenőrizni is kell. Párhuzamosan olvasási és zenehallgatási terveket is összeállítottam, de. ezek már egyéni megoldások. Mindenkinek magának kell megtalálnia a neki leginkább megfelelő, személyes válságelhárító tervet. E képtelen és páratlanul nehéz helyzetből kikerülhetünk sokkal jobb állapotban is annál, mint ahová a sors belelökött minket.