Mit tanulhat az emberiség a koronavírus-járványból?
Másfél hónapnyi vesztegzár után elmondható, hogy a teljesen nyilvánvaló negatív dolgok - bezártság, magány, szorongás a jövőtől, bizonytalanság - mellett számos pozitívumot is hozott magával ez a helyzet, melyeket megtartva hosszú távon is jobbá tehetjük az életünket.
Ahogyan az emberek visszaszorultak a lakásaikba, az állatok olyan helyeken is felbukkantak, ahová már évek óta nem merészkedtek. Izraelben lejöttek a hegyi kecskék és a hiénák a városba. Floridában a tengeri teknősök a szokottnál több fészket raktak. A levegő világszerte, még a legszennyezettebb ipari területeken is tisztább, mint évtizedek óta bármikor. Míg mi attól félünk, hogy a vírus miatt nem kapunk majd levegőt, a Föld ezalatt, évek óta először, fellélegezhet. És bár évek óta beszélünk a klímaváltozásról, a széndioxid-kibocsátás csökkentésének szükségességéről, igazi nagy összefogás nem történt az ügyben. Talán ha látjuk, képesek vagyunk a világméretű összefogásra, ez is nagyobb hangsúlyt kaphat majd.
Sok cég meg tudta oldani a home office-t és a munkatársaknak tesztidőszak nélkül, a kényszer szülte helyzetben a lehető leggyorsabban át kellett állniuk az otthoni munkavégzésre. A vezetők szinte egyöntetűen számolnak be arról, hogy a hatékonyság nemhogy csökkent volna, de sok esetben még nőtt is. Míg korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy banki ügyintéző az ebédlőasztala mellől fogadja az ügyfelek hívásait, ma már látjuk, hogy a dolog működik, méghozzá nagyon is jól. A kulcs a rugalmasság - a cégek és a munkatársak részéről egyaránt. Meglehet, hogy a vállalatok törekedni fognak arra, hogy egy-egy munkatárs ne csupán egy területen legyen bevethető, vagyis előtérbe kerül a multiskill. Ha a home office lehetőségét a járvány után is megtartják, kevesebb iroda is elegendő lehet, ami a rezsi és a bérleti díj csökkenésével jelentős megtakarításokhoz vezethet. Akár elképzelhető olyan megoldás, hogy heti váltásban a munkatársak fele a munkahelyen, a másik fele pedig otthonról dolgozik. És mi lesz a felszabaduló irodaházakkal? Nos, a lakhatási válság megoldásában nagyon jó szolgálatot tehetnek, némi átalakítás után.
Nem csoda, hogy a #maradjotthon kampánynak sok lelkes híve van. Ha az ember otthonról dolgozik, reggel tovább tud aludni, sokkal kisimultabb lehet. A bosszantó tömegközlekedés után, ami minden egyes nap egy őrület, sokszor már a munkakezdéskor fáradtak voltunk - most sokkal kipihentebben, nyugodtabban kezdjük a munkát. Tudatosabbá váltunk a fogyasztás terén is. Mivel nem mehetünk bármikor, bárhová vásárolni, ezért jobban átgondoljuk a költéseinket, na meg a közös baráti programok is kimaradnak, érezhetően sokkal több pénz maradhat a zsebünkben. Gondoljunk csak bele, ha egy szombat esti vacsi-mozi-iszogatás helyett otthon vagyunk, azzal mennyit spórolhatunk. És persze, szükségét érezzük mindannyian, hogy újra találkozhassunk a barátainkkal, de talán mindannyian elgondolkodunk azon, hogy kell-e ez a túlfogyasztás? Nem kellemesebb, ha időről időre egymás otthonában találkozunk, kevesebb pénzt elköltve, de több meghittséget találva? Ez is egy lehetőség, hogy kiszakadjunk a mindennapokból, de jóval olcsóbb, mint egy szokásos szombat esti ámokfutás volt korábban.
Igaz ugyan, hogy a digitális oktatásnak nevezett őrület, meg az összezártság a családokat olykor megviseli, de közben elmondható, hogy a korábbinál több idő jut egymásra, a gyerekekre, nincs rohanás, hiszen nincs hová rohanni. A munkatársainkkal sokszor több időt töltöttünk, mint azokkal, akiket valóban szeretünk - ez most egy sokkal egészségesebb arány felé tolódott el. Nehézséget okoz, hogy nincs lehetőségünk egy-egy estére kiszabadulni, de mégis, felemelő, hogy többet tudunk együtt lenni, mint korábban. Egyedülállóként pedig sokszor évek óta először, képesek lehetünk arra, hogy meghalljuk a saját hangunkat és végre minőségi időt töltsünk önmagunkkal.
Ami a legtöbbünknek a legjobban hiányzik és nem pótolható, az az emberi érintés. Hihetetlen, hogy mennyire felértékelődött, hiszen - saját, jól felfogott érdekünkben - a minimumra kell, hogy szorítsuk ezeket. Míg korábban egy kézfogás, egy vállveregetés a világ legtermészetesebb dolga volt, most a “social distancing” marad. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson, gyógyszer és védőoltás kell, amin a világon sok-sok gyógyszercég és kutató dolgozik, méghozzá sok esetben összehangoltan és közösen. Ez is egy olyan dolog, amit jó lenne megtartani.
És ha majd valamikor újra önfeledten, rettegés nélkül tudunk bemenni egy boltba, randevúzni, edzőterembe járni, fodrászhoz menni, vagy kirándulni, egy pillanatra gondolkodjunk el és jusson eszünkbe, hogy milyen volt, amikor egy vírus ettől megfosztott minket. Próbáljuk meg, ha lehet, ezt a lelassult, sokkal inkább emberléptékű világot átmenteni majd az új, szabad életünkbe.