Novalis, avagy a romantikus bányamérnök
Közel negyed évezrede született a német romantikus költészet egyik legnagyobb alakja.
„A haldokló tizennyolcadik század a háttér; a racionalizmus, a csatázó, győztes és diadalmas polgárság százada” - fogalmazott Lukács György a Nyugatban. „Jéna a tizennyolcadik század végén. Epizód, egy pár a nagy világ számára epizodikus ember életében. Csatáktól, világok összeomlásától rengett a föld és egy kis német városban összekerül egy pár fiatal ember és nekivág, hogy a káoszból új, egységes, harmonikus, mindent magába foglaló kultúrát teremtsen” – folytatódik Lukács tanulmánya.
Hogy kikről is van pontosan szó? Többek között Friedrich Schillerről, a Schlegel-testvérekről és Novalisról, a német romantika egyik legnagyobb alakjáról, aki megírta Goethe Wilhelm Meister tanulóévei című művének ellenregényét is. Friedrich Leopold von Hardenberg, írói álnevén Novalis volt az, aki megteremtette később a romantika szimbólumává váló kék virágot, Heinrich von Ofterdingen című regénytöredékében.
A kezdetben jogi tanulmányokat folytató, majd később bányamérnök végzettséget szerző írót a Türingiai bányavidék főnökévé is kinevezték. A tragikusan fiatalon tüdővészben elhunyt művész egész életében nem tudta feldolgozni huszonegy éves korában eljegyzett szerelme elvesztését. Novalis Himnuszok az éjszakához című költeményciklusában ezt az elviselhetetlen hiányt és fájdalmat dolgozta fel.
A világot romantizálni kell. Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét - írta Novalis.
Reméljük, hogy a nagy romantikus író és költő gondolatai a huszonegyedik század felbolydult világának átértelmezéséhez is hozzásegítenek.
(A cikk első változata 2020. május 2-án jelent meg.)