5 napja még megtiltották a budapestieknek, hogy elhagyják a fővárost, most közölték, hogy mehetnek
A tegnapi nap után nagyon nehéz eldönteni, hogy a kormány tényleg ennyire dilettáns, vagy csak minket néznek szellemileg visszamaradottaknak.
Egy héttel ezelőtt, mikor Orbán közölte, hogy míg vidéken feloldják a korlátozásokat, Budapest marad zárlat alatt. A budapesti honpolgár pedig rögtön egy nehezen megválaszolható dilemmával találta szembe magát: mehet-e vidékre vagy sem. Elutazhat-e a nyaralóba, Balaton partra, kirándulni, bárhová, ami Pest megyén kívül van. Erre ugyanis a kormányrendelet nagyon nem adott egyértelmű választ.
Egy nappal később a kormányt agytrösztjei is felfedezték, hogy ez nem jó így. Így rendkívül kreatív megoldásként kitették a kirakatba Szentkirályi Alexandrát - a nem olyan rég bejáratott kormányszóvivőt -, hogy magyarázza már el az együgyűnek tekintett állampolgároknak, hogy rohadtul nem mehetnek Budapestről vidékre.
Május 2-án frenetikus 9 percben rágta a szánkba, hogy nagyon alapos indok kell a budapestieknek a lakóhely elhagyásához.
Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy budapesti és Pest megyei lakos esetében nem fér bele, hogy elutazzon vidékre, és ott folytasson szabadidős sétát, kiváltképpen nem aludhat ott.
– magyarázta.
És mi történik 5 nappal később, csütörtökön? Miután Gulyás Gergely nem érti, hogy Karácsony Gergelyek mi baja van az egyáltalán nem világos kormányrendelettel, a kormány közli:
a főváros és Pest megye, illetve vidék közt nincs elzárás, a fővárosból továbbra is bárki látogathatja vidéki ingatlanát.
És hogy hozta le mindezt az orbánánusz-izgatásban az egyik legmérvadóbb fidesznyalonc "sajtó"orgánum? Így:
Érted, nem? Csütörtökön véget ért a hétfőn kezdődő tiltás.
Amellett, hogy az efféle dilettáns magatartásra tényleg nincsenek szavak, egy cseppet sem lepődnénk már meg azon sem, ha a magyar állampolgárok feldühödvén a retardált járványkezelésen, egyszer csak azt mondanák, hogy "na, akkor eddig és ne tovább!", majd fognák magukat és - már bocsánat - telibeszarnák a 3 éves szintjén mozgó kormányzati kommunikációt, ezáltal pedig a korlátozások betartására vonatkozó kéréseket.
Aligha mondhatnánk ugyanis, hogy nem tarthatjuk fent magunknak a normális tájékoztatás hiányából fakadó felháborodáshoz való jogot.