Orbánnak csak az állami és uniós források szétosztásához kellett a felhatalmazás – interjú Nunkovics Tiborral

Orbán le fog mondani a felhatalmazésról, hiszen láthatóan kifogott rajta a vírus és a gazdasági kihívások. Persze nem ezt fogják kommunikálni, és a szükséges átcsoportosításokat is elvégezték, illetve elvégzik a költségvetési vita végéig. Utána jön a nyár, amikor nincs parlament, visszaadja a speciális jogköröket. Nyár végétől a vírus várhatóan elkezdj újra felfutni és akkor majd megint jön a felhatalmazás és a gyorsított pénzosztások. Arról nem is beszélve, hogy kommunikációs szempontból teljesen jó a visszaadás mind a belpolitikai, mind a külpolitikai vetületben. Azt tudja mutatni, hogy itt nincs diktatúra - mondta a Zsúrpubinak Nunkovics Tibor. A Jobbik országgyűlési képviselője rávilágított, hogy a kormány egyáltalán nem tudta kezelni a válságot, ennek pedig a magyar munkavállalók isszák meg a levét.

Fotó: Béli Balázs

Zsúrpubi: Több helyen említette már, hogy a felnőtté válást jelentő munkavállalást nem politikusként vagy politikai háttéremberként kezdte, hiszen 10 évet húzott le egy német multi cégnél, egy présüzemben. Az Orbán-kormány nagyon büszke a külföldi beruházásokra és a nagyvállaltok által teremtett munkahelyekre. Milyennek látja a multiknál dolgozók jelen helyzetét?

Nunkovics Tibor: Röviden és tömören egyre rosszabbnak. Az Orbán-kormány munkáltatók esetében két lehetőséget lát. Vagy a külföldi multi ad munkát, akit aztán minden kedvezménnyel és támogatással elhalmoznak, vagy a Mészáros-féle „tehetségeket” tömik ki közpénzekkel, hogy aztán saját berkeken belül maradjon az. A hazai KKV-k meg egy szint után nem képesek tovább növekedni. Nem tudunk hazai nagyvállalatokat létrehozni, így maradnak a multik. Náluk pedig nincs finomkodás. Nincs kérem szépen, meg egyezzünk meg vagy legyünk partnerek.

Ott ukáz van és ha nem csinálod, akkor majd csinálja az ukrán. Nem tetszik a kétéves munkaidőkeret? Viszlát! Nem tetszik a munkakörnyezet? Viszlát! Nem tetszik az idei évre felajánlott nettó 3000 forintos havi béremelés (miközben 13000 forinttal költünk többet a boltban havonta)? Viszlát!

Többek között ennek a mentalitásnak köszönhető, hogy rengeteg magyar hagyta el az országot nyugatra vándorolva, hiszen ott az erős szociális és szakszervezeti háló miatt nem olyan egyszerű kizsigerelni a munkavállalót. Persze ott sincs kolbászból a kerítés, de a tisztességes munkát megfizetik. Nálunk pedig megígérik, hogy egyszer kifizetik. Kiszolgáltatottság és alulfizetettség. Ez jellemzi ma multiknál dolgozók helyzetét. Tisztelet azon kevés kivételnek, akik megbecsülik a munkavállalóikat és ezekben a nehéz időkben sem engedik el a kezüket. Sajnos nem ez a jellemző.

ZSPB.: A Jobbik azt mondja, hogy a korlátlan felhatalmazás ellenére sem a járvány elleni védekezés, sem a gazdasági károk enyhítése nem volt sikeres. A kormány viszont azt, hogy európai szinten ”egyedülálló módon kezelték a válságot”. Mire kellhetett valójában az ún. teljhatalom?

N.T.: Orbán Viktor sleppjének van egy gazdasági berendezkedése, aminek lételeme az állami és uniós források folyamatos elnyerése, az „éhes szájak” etetése. A felhatalmazási törvény úgy gondolom semmi másra nem kellett, csak ezek bebiztosítására.

Láthatjuk, hogy a szokásos Orbáni-kör folyamatosan nyerte a milliárdos beruházásokat, nem sokkal kisebb nagyságrendben, mint amennyit a járvány megfékezésére és a gazdasági károk enyhítésére fordítottak. Ez több mint felháborító. A teljhatalom segítségével nem kellett heteket, hónapokat várni, mert napok alatt lezongorázták, hogy kihez mennyi pénz megy.

A járvány miatt ráadásul sokkal kisebb figyelem kísérte ezeket a manővereket. De azt gondolom ezzel elszámolták magukat és már a saját táborukban is egyre többen látják, hogy undorító, amit művelnek.

ZSPB.: Miért mondana le erről Orbán, ha így számolatlanul osztogathatja a családtagoknak, vazallusoknak az állami forrásokat?

N.T.: Örökre nem is fogja megtenni. Most lemond, hiszen láthatóan kifogott rajta a vírus és a gazdasági kihívások – persze nem ezt fogják kommunikálni – és a szükséges átcsoportosításokat is elvégezték, illetve elvégzik a költségvetési vita végéig. Utána jön a nyár, amikor nincs parlament, visszaadja a speciális jogköröket. Nyár végétől a vírus várhatóan elkezdj újra felfutni és akkor majd megint jön a felhatalmazás és a gyorsított pénzosztások. Arról nem is beszélve, hogy kommunikációs szempontból teljesen jó a visszaadás mind a belpolitikai, mind a külpolitikai vetületben. Azt tudja mutatni, hogy itt nincs diktatúra.

ZSPB.: A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat minden évben rendszerezett adatbázist épít az elbocsátottak, leépítettek számáról, és minden hónapban jelzi a pozitív vagy negatív változásokat. Egészen márciusig ez így is volt, immár nem közlik az adatokat. Mi lehet az oka? Lehet, hogy válságkezelés helyett a számok egyre súlyosabb képet mutatnak?

N.T.: Biztos vagyok benne, hogy óriási számokkal kell most megbirkózniuk. Másrészről viszont nem elhanyagolható az a kérdés, hogy mennyire buherálnak a számokkal. Arra vonatkozóan viszont még mindig nincs adatunk, hogy az elbocsátások mennyi magyar és mennyi keleti vendégmunkást érintettek.

Több helyről ugyanis azt az aggasztó hírt kaptam, hogy ukránokat tartottak meg, a magyarokat meg elbocsátották. Ez egyszerűen nonszensz! Többször tettünk már a magyar kvótára javaslatokat az Országgyűlésben. Most újra fogunk több képviselőtársammal és reméljük ezúttal befogadják a fideszes képviselők, hiszen állások tízezrei, rosszabb esetben százezrei lehetnek érintettek a következő időszakban. Fontos, hogy ebből minél többet magyarok töltsenek be.

ZSPB.: A kormány prominensei évekig hangoztatták, hogy „szárnyal a gazdaság”. Orbán viszont azt mondta, hogy munka nélkül senkinek nem jár pénz. Most akkor lenne miből adni vagy sem?

N.T.: Egyértelműen nincs miből adni! Illetve lenne miből, hiszen látjuk, hogy milliárdok mennek továbbra is Orbán családi meg haveri köréhez, de ahelyett, hogy a gazdasági szereplők – teszem azt munkavállalók – kapnák, szépen kiszivattyúzzák maguknak. A reformok tehát valakiknek nagyon működnek, a többségnek azonban egyáltalán nem.