Tanulni, kitörni, új életet kezdeni - képesek lehetünk rá!

Lehet-e kitörni és új életet kezdeni, ha valaki egy szigorúan vallásos közösségben, vagy éppen szektában nevelkedik? Lehet-e pótolni azt az oktatást, amit gyerekkorban nem kapott meg az ember? Van-e lehetősége egy nőnek, hogy hátrahagyjon mindent és felépítse magát a semmiből, ha ebben nem számíthat a családja támogatására? Nos, valószínűleg igen, legalábbis két kortárs írónő, akik sorsa sok hasonlóságot mutat, jó példa erre.

Az egyik Tara Westover, aki az idahói hegyekben, egy szektaszerű közösségben nevelkedett, nem járhatott iskolába, helyette a családi szeméttelepen dolgozott számos testvérével együtt, ahol többen súlyos sérüléseket szenvedtek. Ilyenkor orvosi ellátásban sem részesültek, mert a családfő paranoiás felfogása tiltotta azt, akárcsak a védőoltások beadását. Tara saját erejéből kezdett el tanulni, tett sikeres felvételi vizsgát, majd több diplomát is szerzett, Cambridge-ben doktorált. Életét A tanult lány című könyvében írta meg, ami joggal vezette hónapokon keresztül a New York Times sikerlistáját.

Másikuk Deborah Feldman, aki New York haszid zsidók lakta negyedében, szigorúan vallásos családban nevelkedett. Csupán annyi iskolai oktatásban részesült, ami egy haszid lánynak feltétlenül szükséges - a közösség tagjainak reprodukciós rátája magasan felülmúlja az átlagot, nem ritka, hogy egyes haszid zsidó nők 8-10 gyermeket is világra hoznak életük során. A közösség tagjai rendkívül zártan élnek, így nem sokat tudunk a szigorú korlátokra és tiltásokra épülő életükről. Deborah rossz házasságából menekült kisfiával, miután gyermekkorától fogva titokban rengeteget olvasott - az így megismert világ által értette meg, hogy az az élet, melyet a családja szánt neki, szűkös lesz a számára. Főiskolára ment és megírta az Unortodox - a másik út című könyvet, melynek alapján készült sorozat a Netflixen látható.

Mindketten 1986-ban születtek, tehát fiatal nők, akik ugyanabban a világban élnek, amiben mi is. Nem kaptak elegendő családi támogatást ahhoz, hogy azt az életet éljék, amire vágytak - de ezt önerőből megvalósították és ma mindketten elismert írónők, akikre sokat példaképként tekintenek - nem véletlenül, mindkettejük életútja csodálatra méltó és mindkét könyv lélekemelően élvezetes olvasmány.

Ami pedig különösen aktuálissá teszi ezeket a műveket, az a tény, hogy sokan a magyar nők közül sem tudják még, hogy ugyanígy megtalálhatják a módot arra, hogy tanuljanak, kitörjenek és felépítsék magukat. Nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ebből a két műből biztosan erőt meríthetünk ehhez!