Jakab Péter: Sem a járványok, sem a populista diktatúrák kora nem múlt el
A Jobbik elnökének HVG-n megjelent írása azt a témát járja körül, hogy mi történik akkor, amikor egy populista vezető és egy világjárvány találkozik egymással. Természetesen a felhatalmazási törvény kerül górcső alá, no meg az, hogy miért adja azt vissza nagy kegyesen a „vezér”.
Bebizonyosodott, hogy hiába gondolták úgy a fiatalabb generációk, hogy a járványok az emberiség múltját jelentik, szembesülnünk kellett vele, hogy azok a jelenben is előfordulhatnak. Jakab szerint szimbolikus, hogy sokan ehhez hasonlóan gondolkodtak a populista diktatúrákról is, amikkel kapcsolatban szintén kiderült, napjainkban is jelen vannak.
Ha pedig ez a két dolog találkozik, egy populista vezető a hatalma szolgálatába igyekszik állítani a járványt. Jakab meglátása szerint
a történelmi sorsfordítók sajátossága, hogy mindig megjelenik valamiféle szikra az emberi szemekben. A változás szikrája, ami sokszor valóssággá válik. A magyar politika is változás előtt áll, de nem biztos, hogy úgy, mint ahogyan azt sokan várják.
Mindannyian tudjuk, látjuk, hogy a demokrácia válságban van Magyarországon. Orbán egy populizmusra épülő hibridrezsimet épített ki a szemünk láttára, és egykori diktátorokat megszégyenítő hatalmi technikával gyűri maga alá a magyar szabadságot.
- foglalta össze Orbán rendszerének lényegét a Jobbik elnöke.
Jakab úgy látja, „a felhatalmazási törvény valóban egy, a magyar ellenzék számára felállított csapda volt, de ebben a csapdában épelméjű ellenzékinek nem maradt választási lehetősége.” Szerinte ugyanis
Orbán teljhatalmát akkor sem szavazhatja meg egy felelős képviselő, ha 100 százalékosan biztos abban, hogy Orbán a hatalmat visszaadja.
Az ellenzéki politikus leszögezte, az egész színjáték arra ment ki, hogy Orbán megmutathassa a világnak,
ha reszkető kézzel is, de „visszaadom a hatalmat, nem vagyok zsarnok.
A miniszterelnöknek ugyanis nem a korlátlan hatalom miatt volt szüksége a felhatalmazási törvényre, hiszen már most is teljhatalma van, ezt pedig úgy hívják: kétharmad.
Az orbáni csel leglényege éppen ez a színpadias gesztus, ugyanis ezzel elhessegeti az eddigi „diktátorozós” vádakat, annak érdekében, hogy egy újabb választáson – legkésőbb 2022-ben – újra győzni tudjon
- rántotta le a leplet a populista vezér veszélyes tervéről Jakab.
A túlhatalomtörvénynek azonban nem csak ez, hanem egy közvetlenebb hozadéka is volt Orbán számára: a törvénnyel terelte el a figyelmet a kontrollálatlanná váló közpénzlopásról.
- vélekedett a Jobbik elnöke, aki rámutatott arra is, hogy „mire Orbán, az általa nyilván imádott császári szerepben a császári kegyet, klemenciát színlelve visszaadja az általa ugyanúgy kézivezérléssel és teljhatalommal irányított parlamentnek a hatalmat, addigra már százmilliárdokkal tömte tele familiárisai, családtagjai és strómanjai egyre feneketlenebbnek tűnő zsebét, miközben a járványra hivatkozva, pontosabban annak ürügyén – a populista politikusok hangzatos hazugságaival – ismét megsarcolta politikai ellenfeleit.”
Most pedig, hogy mindez kész, következhet a diadalmenet.
A gép forog, az alkotó pihen?
Egyelőre. Jakab ugyanis egy történelmi példát hozva rámutat, hogy bár sem történelmi, sem emberi nagysága nem említhető Orbánnal egy lapon
Julius Caesar is hasonló álszentséggel utasította vissza a „rex” titulust a valós diktátori hatalom megszerzése érekében. Azt gondolta, hogy majd ez a ravasz trükk egész életére biztosítja korlátlan hatalmát, azonban az ő példájából is jól tudjuk – és most ne a valós titulust nézzük, hanem a hatalomhoz való hozzáállást! –, hogy a csalhatatlanság a császárok betegsége.
A teljes interjút ide kattintva találod.