Merítsünk erőt Popper Péter gondolataiból!

A járvány kiváltotta rendkívüli helyzetre sokan, sokféleképpen reagáltak. A betegségtől való szorongás, félelem és a bizonytalanná váló jövőtől történő rettegés azonban a legtöbb embert utolérte.

A karantén végéhez érve, a részleges kijárási tilalom feloldásával azonban még számtalan korlátozó intézkedésnek kell eleget tenni. Nem élhetünk ugyanúgy, ahogyan azt a járvány előtt tettük, ezt mindenképpen el kell fogadnunk. Mi történik akkor, ha a két hónapig tartó szobafogságban végzett munka és/ vagy a gyereknevelés teljes mértékben felőrölt minden tartalék energiát? Hogyan lépjen tovább vagy kezdjen karantén utáni új életet az, aki a járvány hatására sötétebben látja a jövőt, mint valaha? Azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy a pszichológusokra a járvány elmúltával nagyobb szükség lesz, mint az elmúlt évtizedekben. Nekünk sem célunk életvezetési tanácsokat osztogatni, csupán segítségül hívjuk Popper Péter pszichológus, tanár, író gondolatait azért, hogy egy kicsit bölcsebbnek, derűsebbnek érezzük magunkat így a karantén elmúltával is. Ha sok esetben jogosan úgy látjuk, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, mert elveszítettük az állásunkat, akkor érdemes a neves pszichológus tanítását megfogadni:

Létünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak a körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtóerő, és előbb-utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a víz alá.

Abban is biztosak lehetünk, hogy mindenkinek ki kell dolgoznia a saját lelki békéjéhez, testi-lelki-szellemi egészségéhez szükséges önvédelmi rendszert. Ezért a legtöbbet saját magunk tehetünk:

Mert hiszen az emberre mi van rábízva? Saját maga. A saját élete. Joga van magát megvédeni. És fel is kell építenie a saját belső védelmi rendszerét, mert a külvilágtól ezt a legtöbb esetben hiába várja.

Az egyes embereken egyre jobban elhatalmasodó szorongás, félelem, keserűség a neves pszichológus szerint erős elhatározással, akarással, megfeszített külső és belső munkával felcserélhető derűvel, bizakodással és jókedvvel.

Nem szabad elfelejteni, hogy minden félelem, szorongás, keserűség - hívás, s ugyanígy a derű, a jókedv és a bizakodás is. S amit következetesen hívsz, az végül odajön hozzád.

És végezetül még egy optimista hozzáállásra okot adó gondolat Popper Pétertől elsősorban azoknak, akik az új és szokatlan helyzettől leginkább dührohamot szoktak kapni:

Ne kapj hisztériás rohamot, ha életed hajója néha megbillen egy markánsabb hullámtörésen. Már százszor megijedtél, hogy elsüllyed, és még mindig a nagy vízen hajózol.