Tudta, hogy az utcán rajzolgató Rippl-Rónait kémnek nézték és internálótáborba csukták?
„A modern magyar festészet Rippl-Rónaival veszi kezdetét. Európa 19. század végi individuális értékrendje az ő páratlanul gazdag, francia kultúrával átszőtt művészetében jelentkezik először” – írja Horváth János művészettörténész a festőről szóló kötetében.
A művész alkotói pályájának fő színterei Párizs, Kaposvár és Budapest voltak. A rendkívül intenzív alkotói munka azonban előfordult, hogy nehézségekkel társult.
Kevéssé ismert az a momentum a festőművész életéből, hogy egy 1914-es rokonlátogatás alkalmával, a művész feleségének, Lazarinnek és nevelt lányának, Anellának szülőfalujában, Issy-L’Éveqe-ben kémnek nézték az utcán rajzolgató Rippl-Rónait. Ezután hónapokig volt internálótábor foglya. Rippl-Rónai ez idő alatt is megőrizte művészi tartását és szüntelenül rajzolt és festett, mint azt Horváth János tanulmányából megtudhatjuk. Az is igaz azonban, hogy a festőt nagyon megviselte az ellenséges bánásmód.
Kiszabadulását követően, feldolgozva megrázkódtatásait és rossz élményeit, 1915-ben az Ernst Múzeumban állította ki háborús témájú műveit. Az első világháború rettenete azonban két évvel később, 1916-ban is jelen volt a művész életében, amikor az olasz front sajtó-főhadiszállásán rajzolta a katonákat. Mindezeket követően Rippl-Rónai a budapesti művészkávéházak miliőjét részesítette előnyben a háborús világ véres és tragikus valóságával szemben.
Ady Endre és Babits Mihály barátjaként a korabeli irodalmi élet prominens tagjaihoz is jó kapcsolat fűzte a művészt, aki egészen haláláig alkotott. Az is ismeretes Rippl-Rónai József életéből, hogy három agyvérzést követően, bénult kézzel is dolgozott, ilyen küzdelmes körülmények között festette meg utolsó önarcképét is.
A művészt 66 éves korában érte a halál. Kaposváron, a Róma-villában berendezett múzeum, Rippl-Rónai egykori nyári lakóhelye ma is látogatható.
(A cikk első változata 2020. május 23-án jelent meg.)