Kim Dzsong-Un megint nem bír magával: ismét elmérgesedett az Észak-Korea és Dél-Korea közötti viszony
A két ország egészen 1945-ig egységes volt, ezután a Japán megszállás alól felszabadult ugyan, ám az északi terület szovjet, míg a déli terület amerikai megszállás alá került. A mai állapot az, hogy Dél-Korea a világ egyik legfejlettebb állama lett, Észak-Korea pedig a Föld legdiktatórikusabb államává vált. Jelenleg Észak-Koreának Dél-Koreán kívül mindössze egy kereskedelmi partnere van, a kommunista Kína, míg Dél-Korea legfőbb katonai szövetségese az Egyesült Államok.
Észak és a dél 1953-ban tűzszünetet kötöttek, az elmúlt években jellemző volt, hogy Észak-Korea hajlandónak mutatkozott a békehelyzet megszilárdítására, azonban mindig történt valami, ami miatt ez mégsem jött össze.
Észak-Korea nemrég a két ország közötti Keszong iparvidéken (ahol jellemzően dél-koreai cégek gyártatnak, olcsó észak-koreai munkaerővel) lévő összekötő irodát egyszerűen kiürítette és felrobbantotta. A hadsereget kivezénylik a területre és nem hajlandóak a tárgyalásokra. A két ország között a viszony több, mint feszült. Mi lehet emögött? Nos, Észak-Korea időnként nekiáll robbantgatni némi atomot, amit értelemszerűen a többi ország nem fogad kitörő lelkesedéssel. Ez az egyik oka annak, hogy az országot kereskedelmi szankciók sújtják - egy végtelenül elszigetelt, zárkózott és elszegényedett országról beszélünk. Bár nagyon kevés információ jut ki, azt azért tudjuk, hogy a lakosság 40-50%-a éhezik, a gyermekek nagy része alultáplált, egyes források szerint bizonyos területeken a kannibalizmusra is volt példa az utóbbi időkben. Egyes források szerint a koronavírus is jelen van az országban - az egészségügy tragikus állapota nem ígér sok jót, azonban sem fertőzöttségi, sem halálozási adatokat nem ismerünk. És bár Kim Dzsong Un néhány hónapja találkozott Trump elnökkel, őt most lefoglalják a zavargások és a koronavírus.
Az elmúlt hónapokban felmerült, hogy az ország diktátora, Kim Dzsong Un szívműtéten esett át, melyet nem élt túl és azóta hasonmás helyettesíti. Igaz, vagy sem, mindenesetre úgy tűnik, Kim Jodzsong, a vezető húga a korábbiaknál nagyobb befolyással bír - az ő közleménye alapján a harag oka az, hogy Dél-Korea a déli határvidéken ballonokkal szórólapokat illetve egyéb eszközöket, termékeket juttat be a külvilágtól egyébként teljesen elzárt lakosságnak.
Évek óta motoszkál a kérdés bennem, hogy ha egyszer Észak-Korea felszabadulna, hogyan tudunk edukálni 25 millió embert, akik megrekedtek egy olyan szinten, mintha 1970-ben, egy vallásos szektában ragadtak volna. Hogyan tudjuk őket a modern világban elhelyezni? Nos, a választ egy észak-koreai menekült lány, Yeonmi Park könyvében találtam meg. Dél-Korea rendületlenül hisz az országok újraegyesítésében, ezért erre külön minisztériumot tartanak fenn. A menekültek részére létesítettek állami oktatási és beilleszkedési programot. Most kicsiben végzik ezt a feladatot, a menekülteket dél-koreai állampolgároknak tekintik, hiszen az ország valaha egy volt - és ha úgy adódik, akkor ezt az oktatási programot nagyban is megvalósítják.
Milyen forgatókönyvek lehetségesek Észak-Korea esetében?
- A rendszer jól be van járatva, a Kim család uralma töretlen, a hadsereg pedig erős. A rendszer az "idők végezetéig" fennmaradhat, az éhínségeket pedig ugyanúgy nemzetközi segélyezésekkel csillapítják, ahogyan eddig is (a lakosság persze úgy tudja, hogy az élelmiszer a vezetőktől érkezik). A generációkon keresztül zajlott agymosás eredménye a teljesen tehetetlen népesség.
- A feketepiacon terjesztett elektronikai eszközökkel, pendrive-okkal bejuttatott információk egyre több ember szemét nyitják fel és egyre többeknek válik egyértelművé, hogy az ország, amelyben élnek, nem normális hely, elkezdenek lazulni a kötöttségek és megtörténik egyfajta békés átmenet.
- A kívül és belül is jelen lévő feszültség egy nagy robbanással ér véget, aminek súlyos következményei és sok halottja lesz.
Tudjuk, hogy minden birodalom, minden diktatúra összeomlik egyszer. Az észak-koreai helyzet jelenleg magában rejtheti ennek lehetőségét, de ezek a dolgok mindig nagyon bonyolultak és sajnos a status quo fenntartásában is sokan érdekeltek. Mindenesetre a megnyomorított észak-koreai néppel együtt érzünk és drukkolunk nekik. Pláne, mert mi sem élünk a legtisztább, legmodernebb demokráciában…
Borítókép: Reuters