Ön nevelné Rousseau elmélete alapján gyermekét?

308 évvel ezelőtt, éppen ezen a napon született Jean-Jacques Rousseau, a francia felvilágosodás filozófusa, aki nem mellesleg olyan neveléselméleti munkát is alkotott, amit még ma is oktatnak az egyetemeken.

Ismeretes az a tény, hogy a neves francia filozófus-író Emil, avagy a nevelésről című munkája forradalmasította a pedagógia elméletét és gyakorlatát. Rousseau művében a nevelés célja a ma is annyit hangoztatott boldog gyermekkor megvalósítása:

"Hagyjátok megérni a gyermekkort a gyermekben!"

Aztán úgy folytatja a szerző, hogy "Amikor majd kikerül a kezemből, nem lesz bíró, sem katona, mindenekelőtt ember lesz."

Rousseau neveltjére nem a racionalitáson keresztül, hanem az érzelmeken és a képzeletén keresztül akart hatni, minderre pedig a züllött erkölcsű városok helyett jóval alkalmasabbnak találta a vidéki, nyugalmas természetet. Rousseau a 18. században egészen újszerű gondolatként már azt javasolta művében, hogy az anyák saját maguk táplálják gyermekeiket és ne bízzák szoptatós dadákra a kisdedeket, mindemellett az apák felelősségét is hangsúlyozta a nevelésben.

A neves filozófus a mezítlábas szaladgálást, a kisgyermekek sok és szabad mozgását is rendkívül fontosnak tartotta az egészséges fejlődés szempontjából. A könyvek helyett a nevelők gyermekekre gyakorolt hatását tartotta előrébb valónak és nem gondolta célravezetőnek az elkényeztetést sem. Ez utóbbi elérésében jóllehet, talán túllőtt a célon a francia filozófus, mert öt gyermekét lelencházba adta, így azt kijelenthetjük, hogy a gyakorlatban nem sikerült megvalósítania elméletét.

Azt is fontos kiemelni a neveléselméleti forradalmárról, hogy a nők nevelésének terén igencsak ósdi nézeteket vallott, mert nem tartotta többre a gyengébbik nemet annál, mintsem szelíd és kedves háziasszony legyen, aki férjével képes visszafogott társalgásokat is folytatni. Mindazonáltal Rousseau is megállapítja művében, hogy a nevelés egy rendkívül nehéz feladat, amelynek sikeressége rajtunk kívül álló dolgoktól is függ:

"A nevelés tehát művészet, s így csaknem lehetetlen, hogy sikerüljön, mert a sikerhez szükséges együttműködés nem függ senkitől sem. Mindaz, ami gondosság árán elérhető, abból áll, hogy többé-kevésbé megközelítjük a célt, de ahhoz, hogy el is érjük, már szerencse kell."