„A festészet tiszta légkörébe burkolt költészet” - 175 éve született Szinyei Merse Pál

Ha magyar festőre és magyar festményre kell gondolni, akkor bizonyára sokaknak jut eszébe Szinyei Merse Pál Majálisa. Kevés olyan kép van, amely ennyire emblematikusan kötődne a szépséggel, derűvel, optimizmussal áthatott magyar lelkülethez.

Ez a mű egy állócsillag a magyar művészettörténetben, ez a festmény harmóniájával örökre bevésődik az emlékezetbe és a legapróbb örömök, mint például egy jól sikerült családi piknik is újra és újból eszünkbe juttatja. Nem volt ezzel másként Hoffmann Edith sem, a Szépművészeti Múzeum egykori igazgató-őre sem, akinek a Nyugat folyóiratban fellelhető serlegbeszédéből idézünk sorokat, amelyet 1940-ben a Szinyei Merse Pál Társaság lakomáján mondott.

A neves művészettörténész azt firtatta, hogy számára mindig is fokmérő volt az, hogy az emberekből milyen érzelmeket és megnyilatkozásokat váltott ki a Majális című festmény. Ez a mű a magyar lélek és szív megértéséhez is elvezet - állította Hoffmann, hiszen minden szépség benne van egy valószerűtlenül tökéletesen megkomponált képben:

A színek merész, szinte vakító és mégis oly muzsikálóan kellemes együttese, az elrendezés szabadsága és plein air képeknél oly szokatlanul zárt rendje, az előadás úri biztonsága és mégis hanyag tartása, az érzés perzselő melege és mégis könnyed, tartózkodó derűje, az egész képnek a komponálás tényével a hagyományokhoz ragaszkodó, a plein air megoldásával mégis egyénien új utakon járó szelleme, kristálytiszta gondolata és nagyvonalú lelki tartalma, meghökkentő és lenyűgöző hatást gyakorol a szemlélőre…Vallomás ez a kép: a Mersék ősi törzsének sarja tesz benne tanúságot fajtájának örök tulajdonságairól. Mert ilyen volt a magyar régen, ilyen volt Szinyei korában és ilyen ma is. …

A Majális grandiozitásáról beszélt Bernáth Aurél is 1939-ben a Szinyei Merse Pál Társaság Szinyei-emlékünnepélyén az Akadémián, ahol fontosnak tartotta leszögezni, hogy egy festménynek pontosan ugyanolyan szerepe van a nemzeti öntudat kialakításában, mint egy történelmi eseménynek:  

A Majális ebből a zűrzavarból csillagként ragyog ki. A legnagyobb festészeti erény hordozója. Naturalista volt, de helyes módon! Azoknak, akik kortörténeti szemmel is érzékelik ezt a jelenséget, dupla öröm ezt a képet látni, mert e tekintetben forradalmi….A Majális a festészet tiszta légkörébe burkolt költészet. A világban való gyönyörködésének átszellemítő tisztasága, elragadóan természetes ünnepélyességgé válik. Ez a keresetlen ünnepélyesség emeli sok nagy kortársa fölé. Túlragyog rajtuk, mert amíg azok sokszor a lefestés útvesztőjében eltévedtek, addig Szinyei égi szférába akart eljutni.

A múlt századi Szinyei Mersét dicsérő sorok után nem marad más hátra, mintsem várni egy napsütötte délutánt egy domboldalon és eljátszani a Majálist, ha nem is korhű öltözetben, de valami hasonló optimizmussal a jövőt illetően.