Két történet a mai Magyarországról, amitől ökölbe szorul a kéz

Olyan országban élünk, ahol az alábbi történetek mindennaposak. Mégis, minden ilyen történetet mélyen az eszünkbe kell vésnünk és minden olyan helyzetben, amikor akár egy X-szel, akár máshogyan véleményt mondhatunk az országot vezető hatalomról, emlékeznünk kell ezekre. Mert itt, Abszurdisztánban így élünk - és nem lehet semmi, ami fontosabb lenne annál, mint hogy ez másképp legyen.

Az első történet főszereplője a 40-es évei elején járó hölgy. Tinédzser kora óta pajzsmirigybeteg, 1-2 éve pedig diabéteszes. Az endokrinológiai-diabetológiai szakrendelésen az izotópos vizsgálatot jódallergiája miatt nem végezték el, csakúgy, mint ahogyan a biopsziát sem, mert a pajzsmirigye annyira át van szőve erekkel, hogy ezt lehetetlennek ítélték meg. A szakvélemény szerint a diabétesz családi halmozódása miatt metformint kell szednie, ez a 2-es típusú cukorbetegségben használt, vércukorszint-csökkentő gyógyszer.

A történet innentől Németországban folytatódik, ahol a hölgy segédápolóként kezdett el dolgozni. Az izotópos vizsgálathoz kérés nélkül hoztak jódmentes izotópot. A pajzsmirigy-biopsziát a főorvos 5 perc alatt végezte el, ultrahanggal ellenőrizve, hogy merre haladhat a tűvel, ahol nem ér eret - csak annyit tett hozzá a magyarországi történésekhez, hogy azért főorvos, hogy ezt is képes legyen elvégezni. A diabetológiai szakrendelésen a tünetek alapján a 2-es típusú cukorbetegség diagnózisát azonnal elvetették és a következő kérdés az volt, hogy a beteg engedélyezi-e molekuláris genetikai tesztet, ami egy nagyon drága vizsgálat. Ennek eredménye 1 hét múlva megvolt, a nagyon ritka, 3-as típusúnak is nevezett MODY típusú diabétesz - genetikailag meghatározott, általában 25 éves kor körül aktiválódik, a hölgy 42 éves, tehát valamit eddig nagyon jól csinált, ha ilyen későn okozott tüneteket. Nemrégiben műtötték Németországban, a szoba és az étkezés egy jobb szálloda szolgáltatásaival volt egy szinten, fájdalmai nem voltak. Az orvosok és ápolók hálapénz nélkül, örömmel szolgálták a gyógyulását. Mert ha elegendő pénzt kap az egészségügy, akkor az embert normálisan ki tudják vizsgálni és ha a nővér meg az orvos tisztességesen meg van fizetve, akkor nem történik meg a kiégés, mert a lélek és a test töltődni tud, ha nincs nap mint nap gyötörve a megélhetési problémák által, ha jut egészséges ételre, nyaralásra, szép környezetre.

A második történet egy vidéki kisvárosban játszódik. Főhősünk lánya friss jogosítvánnyal, édesapja felügyelete mellett vezette a családi autót. Történt egy kicsi koccanás, de tényleg nagyon apró. A szokásos történet ilyenkor az, hogy a vétkes betétlapot ad, a biztosító fizet, mindenki megy a dolgára. De ha a helyi Kiskirály ül a másik autóban, akkor ez nem így működik. Hiába a betétlap, neki az nem volt elég. Főhősünk hitt abban, hogy a törvény mellette áll, ezért rendőrt hívott. A rendőr pár perc múlva meg is érkezett, ám a Kiskirály csak intett egyet, a rendőr visszaült az autóba és elhajtott. A Kiskirály pedig közölte az akaratát: az autó az övé és ha Főhösünk bármit tenne ez ellen, akkor el lesz ásva, nemcsak ő, de az egész családja is. Az élete többet ért, ezért a történetnek itt a vége. Az autó már valószínűleg darabokban. Mint ahogyan Főhösünk hite is arról, hogy van még jog és igazság ebben az országban. Normális helyzetben a Kiskirály félne a rendőrtől és nem fordítva.

Ilyen országban élünk. Ahol "két hét alatt rend lett".