A pedofilok köztünk élnek - Hogyan védhetjük meg a gyerekeket?
Számos nő és férfi van, aki átél olyan helyzetet gyerekkorában, amit felnőttként felismerve pedofíliaként azonosít. Nem biztos, hogy ez feltétlenül szexuális aktust jelent. Sokszor egy helytelen simogatás vagy megjegyzés, vagy pár fotó elkészítése is egy életre megnyomoríthatja a kisgyermeket. Pedig a pedofilok köztünk élnek és könnyebb találkozni velük, mint gondolnánk.
Egy ország háborodott fel azon, hogy Kaleta Gábor, aki 19 ezer gyerekekről készült, szexuális tartalmú képet tartott a számítógépes eszközein, többek között a céges gépén, mindössze másfél év felfüggesztettel és félmillió forint pénzbüntetéssel megúszta.
Én nyolc éves voltam, a nagymamámnál töltöttem a hétvégét. A játszótéren megismertem egy kislányt. Szerettünk volna még játszani egy kicsit együtt. Megkért, hogy menjek fel hozzájuk, hátha közös erővel meg tudjuk győzni a szüleit, hogy egy-két órát engedélyezzenek még a játékra. A kislány anyukája a konyhában csinált valamit, az apuka a szobában nézte a tévét. A kislány jelezte nekem, hogy kérdezzek rá a lehetséges hosszabbításra apukánál. Én megtettem. Apuka pedig lazán és szenvtelenül közölte, hogy elengedi a kislányt, ha benyúlok a gatyájába és megfogom azt, ami ott van. Szerencsés vagyok, mert nem kényszerített. És szerencsés vagyok, mert a szüleim megtanítottak az egészséges határokra és eszembe sem jutott megtenni. A kislány már kevésbé lehetett szerencsés, de ezt ott és akkor, a mindössze nyolc évemmel nem tudtam. Mert amikor rákérdeztem, hogy ezt mégis hogyan, azt válaszolta, hogy ez így van, be kell nyúlni és kész. Nekem akkor még fogalmam sem volt arról, hogy milyen iszonyatos dolog áldozata ez a kislány. Nem tudom, mi lehet most vele. Lehet, hogy miután felismerte, mi történt vele, pszichiátriáról pszichiátriára jár, vagy egy boldogtalan, házasélet nélküli kapcsolatban vergődik. Neki nem volt választása. Emlékszem, hogy eljöttem tőlük és a gyomrom tájékán valami nagyon szorított. Nem mertem róla beszélni senkinek, még a szüleimnek sem. Ma már tudom, hogy óriási hiba volt, de ezt akkor nem tudhattam. Csak egy gyerek voltam. És csak egy gyerek volt az a kislány is. Akit a degenerált, beteg apja megnyomorított. Anyuka pedig közben a konyhában főzőcskézett. Valószínűleg szintén menekülésre képtelen áldozatként vált cinkossá a saját gyermeke ellen.
Tizenegy éves voltam, a szomszéd bácsi mindig nagyon kedves volt hozzám. Utólag visszagondolva valószínűleg feltűnően és túlságosan is kedves. Kétszer-háromszor elhangzott tőle olyan mondat, hogy menjek fel hozzá, ha nem lesz otthon a felesége. Én nem értettem, miért kellene akkor mennem, ha a felesége nincsen otthon, hiszen olyan kedves néni. Volt annyi eszem, hogy még véletlenül sem mentem fel hozzá, pláne nem akkor, amikor a felesége nincs otthon. A gyerekeik már felnőttek voltak, külföldön éltek. Lehet, hogy nem véletlenül. Nem feltétlenül öröm egy ilyen apa közelében élni. A szomszéd bácsi ugyanis egy alkalommal a liftben megpróbálta megfogni az éppen csak bimbózó melleimet. Valami hihetetlen erős életösztöntől vezérelve nekiestem és a két kicsi öklömmel védekeztem. Ettől visszahőkölt. Szerencsére nem volt egy magas ház és felértünk az emeletre. Soha többé nem szálltam be a liftbe, ha ő is ott volt. Ekkorra már volt annyi eszem, hogy elmondtam otthon a történteket, bár az ismerős, szorító érzés megint megtalált. Anyatigrisként ordított vele az anyám. Többé nem próbálkozott a bácsi. Legalábbis nálam nem.
Ha egy kisgyerek bármilyen módon és bármilyen szinten is áldozata lesz egy pedofilnak, bűntudat gyötri. Sok esetben még felnőttként is. Egy dolog biztos, egy gyermek soha, de soha nem hibás. Nincs olyan állapot, nincs olyan helyzet, hogy a gyermek hibás lehessen. Ha leveszi a ruháját és bugyiban rohangál, még akkor sem. Mert egy gyerek nem ismerheti a normális határokat és így természetes, sőt, szükségszerű, hogy feszegeti azokat és nekünk, felnőtteknek kell megtanítanunk, hogy hol húzódnak ezek a határok, de úgy, hogy ő végig biztonságban legyen! A pedofilok köztünk élnek, dolgoznak, vásárolni járnak, szórakozni mennek. A kormányra nem számíthatunk abban, hogy megvédje a gyerekeinket, ezért ezt nekünk kell megtennünk. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által üzemeltetett oldalon találhatunk ehhez nagyon fontos tanácsokat és iránymutatásokat.
Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a gyerekek védelmében elengedhetetlen lenne néhány törvényi intézkedés. A pedofilokat nyilvántartásba kell venni, el kell őket tiltani attól, hogy valaha gyerekek közelébe mehessenek. Sőt, a kémiai kasztráció is indokolt lehet amennyiben az elkövető szexuálisan bántalmazott már gyereket. A Jobbik a héten benyújtotta a "lex Kaleta" névre keresztelt törvénymódosítását, amely a gyermekek védelmében szigorítaná a büntetőtörvénykönyvet. Az előterjesztés szerint nem lehetne a szabadságvesztés végrehajtását felfüggeszteni azoknál a vádlottaknál, akik a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményt a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.
Sejthetjük a kormánypártok reakcióit, de remélhetőleg legalább annyit tanulunk a Kaleta-ügyből, hogy végre beszélünk róla. Rendkívül magas a látencia aránya ennél a bűncselekmény-típusnál, hiszen a legtöbb esetben családon belül történik. Segítsen ez a szégyenteljes történet minket abban, hogy végre higgyük el, ha a kisgyerek megpróbálja a tudtunkra adni azt, amire talán szavai sincsenek. Védjük meg a gyerekeket a szexuális ragadozóktól!